Az egyszerűsített szöveget svungos bohózattá ritmizálta-foltozta Anger Zsolt rendező.

Szakasztott minimálszínház a Figaro házassága a Figura Stúdió Színház produkciójában: szövegtest, díszlet, jelmez, koreográfia, rendezés egyaránt a legszükségesebbre korlátoztatik. A gyergyószentmiklósiak Figarója ugyanakkor nem is akarja többnek mutatni magát, mint ami: könnyű, esti szórakoztató előadás, zenével, tánccal, sok poénnal.

Beaumarchais bonyolult bohózati felépítményét csontra húzta, némely helyeken mainak ható kiszólásokkal dúsította Anger Zsolt dramaturg. A szövegből kimaradt minden, ami korhoz kötné a cselekményt; minden, ami lélektani mélyenckedésre adhatna lehetőséget; minden, ami szociologikus értelmezést tenne lehetővé. Szereplők estek ki és változtattak nemet Beaumarchais eredetijéhez képest – hiányérzetet talán kizárólag a bíró kihúzása okoz, még ha dramaturgiai szerepét is, szövegét is megtartotta az adaptáció: előbbit a gróf, utóbbit a kertész vette át. Aki minden bizonnyal kényszerűségből lett Antonióból Antoniává, máskülönben ugyanő Fanchette – tehát kicsoda is valójában? A szimplifikálások, szereplőeltűntetések és szerepösszevonások ezen a ponton komoly zavart keltenek az amúgy könnyen befogadható, nézői figyelmet játszi könnyedséggel vezető cselekményfüzérben, különösen, hogy az első jelenetben egy aztán soha vissza nem térő Antonio is fellép.
Máskülönben nincsen itt semmiféle zavar, az egyszerűsített szöveget svungos bohózattá ritmizálta-foltozta Anger Zsolt rendező. Értelmezésének középpontjában a vágy, a szenvedély áll: ki kíván kit, és miért, vagy éppen miért nem. Szenvedély, vágy, Sevilla Angert spanyol klisékre asszociáltatta. Az átdíszítéseket flamencózene tölti ki; Fekete Katalin éppígy vörösből, feketéből komponált, lehetőleg jellemfestő kosztümökbe öltöztette a játszókat – találhatni a jelmezek között telitalálatot (Susanne cselédöltözetből menyasszonyi ruhává egyetlen boleróval átlényegülő egyrészesét), sablonosat (a túlfűtött grófné vérpiros estélyijét) egyaránt. Bodnár Enikő díszlete egyszerűségében kiváló, kiválóságában egyszerű. Három sor fehér függönyt mozgat a színpad mélységében, s ezek gond nélkül lényegíthetők át – némi fénytechnika és annál több lelemény segedelmével – budoárrá, tárgyalóteremmé, pagonnyá. Közben Anger súlyoz, ellenpontoz, helyzetbe hoz: színészközpontú rendezése jócskán áldoz a komikum oltárán, a Beaumarchais-tól örökölt nyelvi poénokat nemcsak kiaknázza, de bővíti is; sorjáznak a zömmel sikerült helyzetalapú gegek; a meghúzott szerepekből éppen annyi marad, hogy színvonalas karakterszínészettel, ha nem is mindig élővé, de legalább hatásossá legyenek kitölthetők.

 Élen jár az ízlés és ripacséria határán mesterien egyensúlyozó komédiázásban Szabó Tibor. Grófja egyszerre önmaga és önmaga paródiája, hatalma van mindenki felett, csak éppen saját maga felett nincsen. Szabó is, a rendezés is remekül aknázza ki, fordítja groteszkbe a színész alkatát: termetre a legkisebb, rangra a legnagyobb ezen a színpadon, mindenkire felnézni kénytelen tehát, miközben mindenkinek őrá kell felnéznie. Pontos ritmusú, minden részletében eltalált alakítás Antal D. Csabáé: Cherubint csetlő-botló, sete-suta nagykamasznak játssza, minden egyes színrelépése új lendületet visz az olykor el-elfáradó produkcióba. Bartha Boróka elrajzolt Rozina grófnéja olykor színtelenebb a kelleténél. Veress László eszményi, rajzfilmfiguráig karikírozott Bartolo doktorának élvezeti értékét nagyban rombolják a színész bántón gyakori szövegtévesztései. Szabó Eduárd tisztességgel helytáll a kidobóemberré faragott, együgyű Bazilio szerepében.
Paradox módon a két, Beaumarchais-nál leginkább kidolgozott karakter válik meglepően súlytalanná, legalábbis a történet megkívánta szerepük jelentőségénél lényegesen súlytalanabbá. Bálint Éva (Susanne) Szabóval és Antallal egészen kiváló kettősöket produkál, sőt: alakítása minden jelenetben minőségi, összefüggő szerepívet mégsem tud felrajzolni. Barabás Árpád elemi erővel létezik a színpadon, Figarója ily módon magától értetődő természetességgel lesz központi figurává. A színész mesterségbeli tudásáról tanúskodik, hogy az ötödik felvonásban fergeteges komédiázásból hirtelen vált át létproblémákat feszegető drámai erejű monológjába, melyet kiválóan abszolvál – még ha a jelenet komor tragikuma nem is szervesül a mindenestül és minden eszközzel szórakoztatni akaró előadásba.Beaumarchais: Figaro házassága

Díszlet: Bodnár Enikő m.v. Jelmez: Fekete Katalin m.v. Rendező: Anger Zsolt m.v.
Szereplők: Barabás Árpád, Bálint Éva, Szabó Tibor m.v., Bartha Boróka, Tamás Boglár, Boros Mária, Szabó Eduárd, Antal D. Csaba, Veress László.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vendégjátéka a Thália Színházban
2009. február 9.

A társulat a vendégjáték második napján a 3 tánc Beckettre című előadást játssza. A korábbi, gyergyószentmiklósi előadásről szóló kritika a SZÍNHÁZ 2008. decemberi számában és ITT olvasható.

Facebook Comments