Koltai Tamás: Az élet végén a hal áll

Jógyerekek képeskönyve - Örkény Színház
2009-02-13

Az előadásban a gyerekek a rosszcsontok, de a felnőttek a szörnyetegek.

Parti Nagy Lajosnak végre nem kell lesütnie a szemét, amiért visszaélve a nevével, gagyi silánysággá hamisítják a szövegét, mint az Új Színház Tisztújításában vagy A kellékes című Pesti színházi Kern András-olcsóságban. Az Örkény Színházban részint tisztelik, amit megírt (lefordított), részint ugyanazon a szellemi szinten vannak, mint ő, ezáltal lebutítás nélkül röpködnek a fancsali szósziporkák és értelemcsavarások. Az alkalom minderre a Jógyerekekképeskönyve, amelynek eredetijét – a Struwwelpetert, dr. Heinrich Hoffmann XIX. század közepi meséjét – mintegy tíz évvel ezelőtt Julian Crouch és Phelim McDermott adaptálta színpadra Shockheaded Peter címmel, a Tiger Lillies zenekar dalszövegeivel és zenéjével. Ezt honosította Parti Nagy az Örkénynek, illetve nekünk.
A Hoffmann-féle eredeti kifejezetten pedagógia célzattal készült horrormese, mint nem egy a korabeli mesetípusok közül. (A Grimm-mesék sem éppen rózsaszín tündérálmok.) A derék orvos-apa elrettentő példázatot kívánt nyújtani arról, mi történik a rosszalkodó csemetékkel. Ha nem eszi meg a levest, éhen hal; ha kószál, vízbe esik és megfullad; ha gyufával játszik, hamuvá ég; ha szopja az ujját, a szabó levágja az összeset. Mint látható, a szerző nem bíz mindent a végzet működésére, a fátumnak erősen besegít a felnőtt világ is. Hogy aztán a gyerekek a rémülettől megjavultak-e, vagy rémálmokat láttak, és neuraszténiások lettek – ki tudja? Mindenesetre a mai ízlés korabeli kosztümökbe öltözött groteszk rémbohózatot vagy sokkparódiát lát a horrormesében, az angol kultzenekar pedig a zenés kabarék, kuplék, Weill-dalok (olykor persziflált) stílusában, frontembere, Martin Jacques velőtrázó falzett hangjának bevetésével csinál belőle rémisztően röhögséges zenés színházat.
Az Örkény Színház előadása frenetikus, mulatságos és hiperesztétikus. A rendező Ascher Tamás nem az az ember, aki „a rémségek kicsiny boltja” kedvéért úgy mutat be szélsőségeket, hogy lesilányítja, közönségessé teszi vagy szétzülleszti a játékot. Minél borzalmasabb valami, annál inkább idézőjelbe teszi, elidegeníti, ironikus távolságot tart tőle. Valóságos arzenálját mutatja be a szörnyűségek artisztikumának. De nem ez a legnagyobb találmánya, hanem az, hogy a fejéről a talpára állítja dr. Hoffmann programját. Az előadásban ugyan a gyerekek a rosszcsontok, de a felnőttek a szörnyetegek. Anyusunk és Apusunk, vagyis Széles László és Csuja Imre. Ők emésztik el sorra vérfagyasztó nyájassággal, negédes kegyetlenséggel a gólya hozta ebadtákat – sebaj, majd csinálnak újakat. Széles hibátlan ízléssel játssza a termetes polgári asszonyságot, Csuja választékos agresszivitással a bamba férjet. A családi erőszaknak ez a polgári paródiája adja meg a játék alaphangját, amelyet a bámulatosan jó Gálffi László ördögien cinikus, elvetemülten behízelgő és sarmőr varieté-konferanszié dr. Roboza ellenpontoz. Segédjét Máthé Zsolt adja liliputiként és falzett-énekesként.

Gálffi László / Schiller Kata felvétele

A gyerekseregnek a jelmeztervező Nagy Fruzsina bravúrosan fantáziadús ruhákat, gólyafészek-hajakat és remekebbnél remekebb maszkokat talált ki, amelyek alatt kiválóan érvényesül groteszk, hüllőszerű mimikájuk. A produkció jeles képzőművészeti teljesítmény is, Izsák Lili tapétás szobájának falaiból kísérteties nyílásokon özönlik a koreografált rémgyereksereglet (mozgás: Dékány Judit). A végtelen körmű Bíró Kriszta, a levestelenül elfogyó Debreczeny Csaba, az ujjait vesztett Pogány Judit, a repülő Hámori Gabriella, a széken hintázó Takács Nóra Diána, a hamuvá égő Polgár Csaba, az ebadtaság csibészes változatait sorjázó Für Anikó és Kerekes Éva egytől egyig a burleszk kontrollált szertelenségével és komolyságával viháncolnak. Ez maga a tragikomikus abszurd. Amikor az ábrándozó gyerek a halak között belefullad a vízbe, Gálffi fanyarul megjegyzi: „Az élet végén a hal áll.” Ez a rezümé.
A zenét a Darvas Ferenc vezette kvartett szolgáltatja, a „rémvarieté” hazai, szelídebb hangzataira hangszerelve, maximális muzikalitással. Az egészben a hozzánk – és az Örkényhez – illő polgári miliőparódia érződik. A nincs szvítebb home, mint az otthón (szigorúan hosszú ó-val!) eredeti jelentéséből kiforgatott tanulsága.Jógyerekek képeskönyve
A magyar változatot Julian Crouch és Phelim McDermott műve alapján Parti Nagy Lajos írta. Zene és dalszövegek: The Tiger Lillies. Zenei vezető: Darvas Ferenc. Zenészek: Ernyei László/Sax Norbert, Darvas Ferenc/Darvas Kristóf, Császár Péter/Keller Tamás, Kérdő Gábor/Tóth János. Díszlet: Izsák Lili. Jelmez, maszk: Nagy Fruzsina. Mozgás: Dékány Edit. Világítás: Bányai Tamás. Dramaturg: Gáspár Ildikó. Rendező: Ascher Tamás.
Szereplők: Gálffi László, Máthé Zsolt, Széles László, Csuja Imre, Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Éva, Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Debreczeny Csaba, Polgár Csaba.

Örkény Színház, 2009. február 13.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.