Nem kell beleírni mindenféle zagyvaságot – szögezi le a férfi a családi irodalmi vitát lezárva.

Úgy rémlik, hogy a tavalyi POSZT-on egy lendületes, vicces, abszurdoid valamit láttunk-hallottunk – Gothár Péter, többi nézők és én -, amikor felolvasószínház keretében közönség elé került Vinnai András Gromov című színdarabja. Anger Zsolt rendezte, hét pécsi színész adta elő, kellékszemüvegek tömkelegét használva a szereplők jelzésére. Feltehető, hogy Gothár Péter a saját szemüvegén át többet látott Vinnai művében a lendületes, vicces, abszurdoid valaminél. De hogy pontosan mit – sajnos nem én leszek az, aki megmondja a Katona József Színház mostani premierje láttán. (Az ősbemutatóra címet és címszereplőt váltott a Gromov, most Vakondként fut, és az utóbbi éppúgy egy kórházi ápolt neve, mint az előbbi.)
Akciófilmes (és önbeteljesítő) a Katona előadását indító jelenet, amely rögtön elénk vet egy reprezentatív hullát. A továbbiakban még számos gyilkosságra sor kerül a kuszának ható, töredékes történetben, amely amerikai filmek utánérzéseinek valóságos tárháza, és nem feltétlenül történetalapú. Maga az alaphelyzet olyan, amit x számú A- és B-kategóriás filmben láthattunk már: valaki megérkezik egy amerikai kisvárosba, ahol szívélyes és bolond helybéliek egyre különösebben viselkednek vele. Vinnai főhőse, dr. Jeff Dawson ráadásul orvos, ami egyebek mellett arra is jó, hogy a kórházi közeg számos veszedelmes emberi furcsaságot kínáljon.
A darab világától nem idegen a morbid humor, a horror, sőt talán krimiszerű izgalmak is szóba jöhetnének, de a Katona színpadára felépített arénaszerű díszlet ezt kevéssé pártolja. A Gothár Péter tervezte kis porondszínpad ahogy körbeülhető, úgy át is látható. Nemigen tud titkolózni, alig-alig rejt váratlan mozzanatot, hatást, akciólehetőséget. Közben a színre vivők mintha meg is fésülgették volna a darabot, amitől az elveszítette kedves kócosságát, fiatalos szeleburdiságát, s ezek helyébe a misztikusságra való hajlam lépett.

Fekete Ernő és Hajduk Károly / Koncz Zsuzsa felvétele

A szerző előszeretettel dolgozik filmes klisékkel, s ez aligha jelenti a játszók számára a színészi boldogság netovábbját. A Vakond hőseinek többsége típusfigura, közhelyes szituációban, mérsékelten egyénített szöveggel. Feltűnően szerények a lehetőségei még a főszerepet játszó Hajduk Károlynak is, hiszen dr. Dawson csak sodródik egyik helyzetből a másikba, a reakciói minimálisak, a válaszai kézenfekvőek. Majd’ háromnegyed óra eltelik az előadásból, mire jön egy olyan kettős, amelyben legalább Hajduk partnere, a biztonsági őrt megformáló Kocsis Gergely humort, játékosságot, színészi találékonyságot mutathat, klasszikus karakterformálás keretében. A köztes időkre jut néznivalónak Elek Ferenc tőről metszett seriffje, Pálmai Anna Gloriájának virgonc vadmacskasága, Kovács Lehel parodisztikus macsója, Pelsőczy Réka karcos kórház-igazgatónője, Fullajtár Andrea türelmes tekergése, valamint az a finom, titokzatos, bölcs derű, amely Fekete Ernő világos szemeiből szokott áradni. Kellemes színfolt Rezes Judit Sarah Dawsonja, aki minden további nélkül beillene bármelyik hollywoodi filmbe ’50-es, ’60-as évekbeli, frusztrált wisconsini vagy arizonai háziasszonynak.
Vinnai darabjának bájos vonása, hogy „amerikaisága” érinti a magyarságot is. Ennek konkrét jele például az, hogy váratlanul felbukkan a magyar líra – az eredetiben még inkább, mint a Katona József színházi verzióban -, csoportterápián Arany János Toldijából meg a Hídavatásból olvasnak fel a résztvevők. Azután akad egy kulcsjelenetnek is vélhető szcéna, amikor a Dawson házaspár között tettlegességig fajuló nézeteltérés támad egy vers miatt. Az asszony által írt, fűzfa jellegű költemény így szól:
Tűz lobog, de nincs meleg.
Hold ragyog, de nincs zene.
Hozzám érsz, de elengedsz.
Mert létezem, de nem vagyok.
Mert csak hang vagyok.
Nem vagyok más, csak rezgés.
Nincs kiterjedésem, csak egy irányba.
Olyan vagyok, akár az Alföld.
Művelt nő lévén, ő ugyanis ismeri a magyar Alföld nevét, amiről a férje még soha nem hallott. Végül is dr. Dawson győz, miután kiveri Sarahból, hogy az Alföld szót a közérthető síkságra változtassa. Nem kell beleírni mindenféle zagyvaságot– szögezi le a férfi a családi irodalmi vitát lezárva. És evvel voltaképp egyet is érthetünk.

Vinnai András: Vakond

Díszlet: Gothár Péter. Jelmez: Herédi Mónika. Dramaturg: Fodor Géza, Morcsányi Géza. A rendező munkatársa: Tóth Judit. Rendező: Gothár Péter.
Játssza: Hajduk Károly, Rezes Judit, Dankó István, Tenki Réka, Fekete Ernő, Jordán Adél, Fullajtár Andrea, Pelsőczy Réka, Elek Ferenc, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Kovács Lehel, Lengyel Ferenc.

Katona József Színház, 2009. február 15.

Facebook Comments