A lendületes és szórakoztató produkció tömör, sarkos, gunyoros és némiképp talán leegyszerűsített interpretációját adja a darabnak.

Vannak drámák, amelyeket az ember másképp olvas/lát fiatalon, és másképp idősen. (És még külön disztingválhatunk annak megfelelően, hogy az ember férfi vagy nő.) Heinrich von Kleist 1810-ben született, Homburg hercege című színdarabja ilyen alkotás. Életkorunk szerint változhat, hogy melyik állásponttal és szereplővel szimpatizálunk és empatizálunk.
Kleist műve tiszta, éles, pontos drámai konstrukció, amelyben konfliktusba kerül a fiatalos hév az öreges megfontolással, a túlhabzó lelkesedés a józan előrelátással, a pillanatnyi intuíció a szigorú előírásokkal. Homburg hercege úgy nyer csatát Brandenburgi Frigyesnek a svédek ellen – a harmincéves háború egyik rövidebb etapjában vagyunk -, hogy megszegi a parancsot. Túl korán indított lovasrohamával a poroszok javára fordítja, és eldönti a küzdelmet. Jutalma az, hogy függelemsértéséért hadbíróság elé kerül és a legsúlyosabb büntetés sújtja. Hacsak meg nem kegyelmez neki a jó rokon, Frigyes (Friedrich) választófejedelem, aki a Kleist-kötetben még azt az instrukciót adja a bíráknak: Halált reá! – az Örkény Színházban pedig annyit mond: Ítéljék el.
A Dömötör András rendezte Homburg herceg-bemutató úgy fest az első perceket megelőzően, mintha Zsótér Sándor szelleme járta volna be a színt. A neonos csillárokat akárha Ambrus Mária tervezte volna, azok alatt pedig asztalok és székek sorakoznak, készen állva arra, hogy a szereplők esetleg ülve adják elő prózai szólamaikat. Később akadnak olyan percek, amikor mintha Horváth Csaba mozgásszínháza is beúszna a képbe, de aztán sem ez, sem az a hasonlóság nem válik meghatározóvá. Egyéni színeket kever ki Dömötör.
A lendületes és szórakoztató produkció tömör, sarkos, gunyoros és némiképp talán leegyszerűsített interpretációját adja a darabnak. Kicsit olyan az előadás, mintha egy nő rendezte volna, szellemes iróniával kezelve a férfiakról szerzett tapasztalatait. Hiszen itt a hadvezérek úgy vitatják meg a csata lefolyását, mintha egy focicsapat támadását elemeznék! Hiszen a vezérkar úgy ül az eligazításon, mint stréber, fegyelmezett, vagy éppenséggel koncentrálni képtelen diákok az iskolapadban! Hiszen ezek a hazafiak labdázni kezdenek az összegyűrt szalaggal, amellyel a kivégzendő herceg szemét kellene bekötni, majd boldogan bekebelezik a halálos ítélet papírját!

Széles László, Kerekes Viktória, Ötvös András, Nagy Ilona / Schiller Kata felvétele

Hiszen Ötvös András Homburgja hebrencs kölyök, aki a győzedelmes lovasrohamot olyanformán jeleníti meg, hogy letarol öt-hat (svéd)asztalt! Ötvös hercege – a figura és az alakítás – enyhén leértékeli a kleisti drámahőst, értelemszerűen a rendezői elképzelés jegyében. Ezúttal nem annyira megrendítő a fiatalember összeomlása, mint inkább szánalmas, és nem felmagasztosító az önfeláldozása, csak újabb bizonyítéka gyermeki naivitásának.
A szimplifikált díszletekben és jelmezekben mutatkozó színészek állítják elő a produkció elsődleges élvezeti értékét. Széles László Friedrichje minden elemében megfelel annak a képnek, amelyet egy bölcs uralkodóról, méltányos férfiról, valamint jóérzésű családapáról alkothatunk. Polgár Csaba – akinek fedett és fékezhetetlen nevetése mintegy keretbe (vagy álomba?) foglalja a történetet – Hohenzollern grófként maga a megtestesült becsületesség és bajtársiasság. Debreczeny Csaba Dörfling marsallként összehúzott szemmel és imponáló feszességgel figyel folyton. Csuja Imre a derék, megbízható vén csataló (bizonyára egy derék, megbízható vén csatalóról leszállva). A Baksa Imre Golz lovaskapitányával kiegészülő hadi négyes csatafelügyeleti betétszáma az előadás egyik gyöngyszeme.
Van még Máthé Zsolt baljósan titokzatos Stranza, valamint a nők a családi tűzhelynél: Kerekes Viktória sudár és odaadó választófejedelemnéje és Nagy Ilona szép mosolyú, könnyes szemű Natalie hercegnője. Nekik arra szól a mandátumuk, hogy drukkerei, esetleg áldozatai legyenek a játékoknak, amelyeket a férfiak oly következetesen és irracionálisan komolyan vesznek. Előbb-utóbb majd összeugranak újra a svédekkel (vagy másokkal), és mehetnek ismét vért ontani. Minimum egy szál gatyában, és magukat teljesen összepiszkolva fognak hazatérni, rosszabb esetben pedig csak a halálhírük érkezik. Ennek is, annak is az asszonyok isszák meg a levét.

Heinrich von Kleist: Homburg herceg
Fordító: Tandori Dezső. Dramaturg: Gáspár Ildikó. Zene: Futó Balázs. Látvány: Dömötör András, Izsák Lili. Jelmez: Izsák Lili. Mozgás: Fejes Kitty. Fény: Pető József. Rendező: Dömötör András.
Szereplők: Széles László, Kerekes Viktória, Nagy Ilona m.v., Debreczeny Csaba, Ötvös András m.v., Csuja Imre, Barabás Richárd e.h., Polgár Csaba, Baksa Imre, Máthé Zsolt, Ficza István e.h., Kovács Gergely e.h., Radnai Márk e.h., Rétfalvi Tamás e.h., Simon Zoltán e.h., Tasnádi Bence e.h.

Örkény István Színház, 2009. május 3.

Facebook Comments