Az előadás formája – a helyszínnek megfelelően – revü.

Jaross Viktória 2003-ban koreográfus szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a budapesti nézők – különösen az alternatívok kedvelői – mégis experimentális színházi előadások írójaként, rendezőjeként, mozgástervezőjeként, szereplőjeként ismerhetik. Saját produkcióiban rendszerint erős érzelmi hatásokkal operál, ötvöz színházat és mozgásművészetet, filmet és zenét. Első önálló rendezése, a Cola, cukor, nokedli elsősorban Bartsch Kata és Járó Zsuzsa játéka miatt marad emlékezetes; a L’élek az esőben főleg képi megvalósításában volt hatásos; a legújabb, a New Orleans Music Clubban bemutatott, később a Millenárison tovább játszandó előadás, az MM avagy Mindent Magamról mindenekelőtt leleményes dramaturgiai alapötlete miatt dicsérhető.
Az MM történetét Jaross jegyzi szerzőként, a színlap azonban Pedro Almodóvart is megemlíti mint ihletőt. A szövegíró a spanyol filmrendező Patty Diphusa című kispróza-sorozatából merített, mely Almodóvar 1982 és 1984 között a LaLunában női álnéven megjelent publikációit összegzi. A könyv – amely 2006-ban Mester Yvonne nagyszerű fordításában jelent meg magyarul – azonban legfeljebb ürügy Jaross számára: gyakorlatilag csak Patty Diphusa, a „nemzetközi szexszimbólum”, „a nő, aki szimbolizálja a kort, amelyben él” kerül át az előadásba, melyben az Almodóvar-univerzum fojtott, aberrált szexualitásának, balsejtelmekkel terhelt, mégis életigenlő miliőjének szinte nyoma sincsen. A darab és az előadás egy pszichológusnő történetét meséli el, aki betegei által ismeri meg igazán önmagát, végül megírja élettörténetét, a könyv pedig igazi kasszasiker lesz. Mindez azonban az utolsó előtti jelenetben válik csupán világossá, Jaross mindaddig bizonytalanságban tartja nézőjét a felől, mi is történik valójában. A történet két szálon fut: egyfelől a pszichológusnő mindennapjai láthatók, másfelől – videós vetítés segítségével – a nő álmai képeződnek le, képzeletbeli film forog, melynek főszereplője maga a pszichológusnő. A darab a filmes vörös hering mintájára nemcsak lassan exponál, de szinte mindvégig: az utolsó előtti jelenetben egy addig mellékszálnak hitt tényező lép elő a zavaros sztori megoldókulcsává.

Jelenet – elöl: Hernádi Judit / Schiller Kata felvétele

Az előadás formája – a helyszínnek megfelelően – revü. Konferanszié, táncosok és pincérek jönnek-mennek a vacsoraasztalnál helyet foglaló nézők között, van élőzene (Jánosházi Péter és Kunert Péter szolgáltatja), koreografált betétszámokkal. E megoldás a produkció értelmezésében sokat nem segít, de éppenséggel össze sem zavar, leginkább bulvárjelleget kölcsönöz az estének. Mintha az alkotók – akik közül a sokszor túl hosszú és nem mindig életszerű dialógusokat kigyomláló dramaturg fájón hiányzik – túl gyakran elégedtek volna meg azzal, hogy illusztrálják csupán a szöveget. Helyenként hiányzik a Jaross korábbi munkáit jellemző speciális színházi nyelv, amely a szónak nem szán egyeduralkodó szerepet, sőt: amikor lehet, képre, mozgásra, szimbólumra fordítja.

Némi inkoherenciához vezet a színészi játék sokszor kontrollálatlan áramlása is. Mindvégig érezhető a kellően határozott színészvezetés hiánya: a kulcsszerepek alakítói közül Szanitter Dávid bájos kisöcsként remek, begerjedt filmrendezőként hiteltelen; Kovács Vanda empatikus riporternőként elragadó természetességet ölt magára, pornószínésznőként falsul harsány; Király Attila a feleségét elengedni nem képes férj szerepében mozgástechnikailag is erős magánszámot ad elő, pillanatok múlva pedig klisésen ordenáré. A pszichológusnő, az ominózus MM, úgy is mint Patty Diphusa szerepében Hernádi Judit eljátssza Hernádi Juditot, amint éppen szerepet alakít. A sajátos, önironikus, lehetőleg mindent alulsitilzáló habitus, amit a színésznő médiaszerepléseiben alapos munkával épített fel, itt is rendre visszaköszön: Hernádi szokott eszköztárát veti be, sok nagy és párhuzamos gesztussal, erőteljes hangszín- és hangerőváltásokkal dolgozik – alakítása nem revelatív, sőt nem egyszer modoros, mégis adekvát. Az előre fölvett vetített jelenetekben pedig megcsillantja sokszínűségét: panelproletár-feleségként, naturalista játékmódban éppúgy hiteles, mint önmaga paródiáját adó latin szappanopera-hősnőként. Énekesnőként is az, tudjuk jól, de a Nothing compares című szerzeményt, melyet az előadás végén előad, egyrészt szakmai vétek puszta katarzishajhászatból könnyfakasztó zárlatként elsütni, másrészt pedig nemigen érdemes Sinead O’Connor után még egyszer elénekelni.Jaross Viktória: MM avagy Mindent Magamról
Zene: Kunert Péter. Díszlet: Daróczi Sándor. Jelmez: Kisprumik Ádám. Fény: Pélyi György. Film: Bernáth Szilárd, Szőke Péter. Koreográfus-rendező: Jaross Viktória.
Szereplők: Hernádi Judit, Szanitter Dávid, Király Attila, Kovács Vanda, Fodor Annamária, Erdei Juli, Berki Mónika, Kakasy Dóra, Huszár Anita, Jaross Viktória, Johnson, Jánosházi Péter, Biri Márti, Eisenbacher Balázs, Kertész Júlia, Kocsis Andrea, Placskó Emese, Recskó Árpád.

New Orleans Music Club, 2009. május 19.

Facebook Comments