Kidolgozott helyzetek követik egymást, az alakítások egyszerű és közvetlen hangot ütnek meg, erős az összjáték.

„Négy család. Kilenc ember. Tizennégy sors. Az életünkről van szó.” – írja az előadás színlapja kissé nagyképűen, de az előadás ismeretében valahogy mégsem tűnik annak: a Fellebbezés tényleg az életünkről szól. Na, nem az ÉLETÜNKRŐL, hanem az életünkről mesél a K. V. Társulat. Nem egzotikusan kiérlelt új világ születik a színpadon, hanem a mi, körülöttünk zajló világunk egy-egy szeletébe kukkant be az előadás. A két rendező (és egyben játszó), Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina cselekményvázlatát Juhász Kristóf dolgozta dialógusokká, s a filmszerű képekben egymás után következő jelenetek egészen mai nyelven szólalnak meg, és egészen mai mindennapokat feszegetnek. Az előadás tiszta és világos, követhető és szórakoztató, mégsem egyszerűen vígjáték. A vicces helyzetekből megélt sorsok rajzolódnak ki, s a kacagtató párbeszédek egy-egy fordulatánál felkapja az ember a fejét, mert egy hangulat, egy érzés, vagy vélemény pontosan telibe talál. Tényleg: miért a gengszter Merdzsót vásárolja a plébános úr?

A történet szerint egy maroknyi szülő eltűnt gyermeke után nyomoz, s a közös cél közösséggé rántja össze őket. Az előzmények szerint egyikük lakásán szórakoztak a fiatalok, de sajnálatos véletlen folytán a szülők hazatértek, s az általuk orgiának titulált buliról felháborodottan értesítették szülőtársaikat is, mire a gyerekek válaszul felszívódtak. A rendőrségi bejelentéstől indul a cselekmény, majd szépen végighalad a folyamaton, ahogy a házaspárok és egyedülálló szülők egyre közelebb kerülnek egymáshoz – és önmagukhoz. A sztori lényegi eleme egy színház a színházban helyzethez hasonlatos motívum: Dr. Mayer pszichoterápiás drámafoglalkozást tart a szülőknek, hogy feldolgozzák a buli sokkját, és kezelni tudják a kialakult helyzetet. A foglalkozásokon és a szülők találkozásainak egyéb epizódjaiban azonban fény derül arra is, hogy a hétköznapi figurák életében hétköznapi titkok lapulnak. Semmi extra, csak egy kis kurvázás, vagy túlzásba vitt szeretet, a szex és a kertészkedés arányainak eltolódása, vagy anyuci felelőtlen kalandozásai. Mindezzel párhuzamosan pedig nyomon kísérhetjük egy fiatal szerelem kibontakozását is, az önmagukat száműző Orsi és Kristóf között. Végül minden gyerek hazatér a családi fészkekbe, a szökési dilemma megoldódik, ám a szülők drámája éppen csak kezdetét veszi. A soron következő foglalkozáson nyilvánvalóvá válnak a kisebb tragédiák: van, aki válik, más nem érti meg többé a lányát stb. És minden elcsitul úgy, ahogyan fellobbant.

Juhász Kristóf, Tamási Zoltán és Urbanovits Krisztina / Schiller Kata felvétele

Frenetikus újdonságokról, súlyos életválságról nem értesülünk, csak a mindennapok bolydulnak fel, de az előadásban éppen az az érdekes, hogy nem szenzációra, hanem a valós helyzetek bemutatására törekszik. Irodalmi szövegelés helyett a színészek között élettel teli párbeszédek zajlanak. A játéktér a MU Színház nézőtere, a nézők pedig a színpadon ülnek székeikben, vagy párnákon heverve követik, mi történik az eredeti nézőtér lecsupaszított, lépcsőzetes dobogórendszerén. Semmi sallang, semmi cicoma, semmiféle színházi effekt, csak a minimalista látvány, a snittszerűen váltakozó jelenetek kizárólag fénybe állítva nyerik el színpadi formájukat. Mivel nincsenek díszletelemek se, így a váltások is viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen zajlanak. Semmi sem vonja el a figyelmet a színészi játékról.
A színészek látható örömmel vesznek részt a jelenetekben. Kidolgozott helyzetek követik egymást, az alakítások egyszerű és közvetlen hangot ütnek meg, erős az összjáték. Jellegzetes beszédmódok és részletesen megfigyelt, ismerős viselkedési formák tűnnek fel. Már a kezdő jelenet bemutatkozásánál egészen pontos a suta téblábolás, ahogy a szülők nevük után biggyesztik, ki-kinek az anyukája vagy apukája, majd szépen kiderül az is, mely személyiségnek mi a bibije. Tamási Zoltán elfuserált és gyanakvó értelmiségi. Felhőfi-Kiss László és Szalay Mariann remek kettősei egy liberálisnak gondolt, de konzervatív feszültségekkel teli házaspár visszafogott csatái. Bartsch Kata vidáman viháncoló anyuka. Bajomi Nagy György vérmes mackója csupa apró szenvedély betege. Urbanovits Krisztina majd elolvad saját fia tehetségétől. Száger Zsuzsanna kissé csapodár és felelőtlen asszonykának tűnik. Kaszás Ágnes és Varga Balázs két érzékeny gimnazistájának érzelmi fellángolását a Nyolcadik utas: a Halál segíti. Juhász Kristóf pedig Dr. Mayerként brillírozik: egészen abszurd, ahogy szinte kiképző őrmesterként osztja ki a felnőtt embereket – micsoda meggondolatlanság a napi egy sör is, hiszen csemetéjük számára az első minta ahhoz, hogy heroinistává legyen -, majd később egy szórakozóhelyen látjuk félmeztelenül, szanaszét csapva magát. Ismerős, „dupla fenekű” viszonyrendszer.

Fellebbezés
Szövegíró: Juhász Kristóf. Zene: Keresztes Gábor. Rendező: Száger Zsuzsanna – Urbanovits Krisztina.
Szereplők: Tamási Zoltán, Bartsch Kata, Bajomi Nagy György, Száger Zsuzsanna, Szalay Mariann, Felhőfi-Kiss László, Urbanovits Krisztina, Kaszás Ágnes, Varga Balázs, Juhász Kristóf.

K.V. Társulat, MU Színház, 2009. május 30.

Facebook Comments