Tasnádi Csaba igazgató felkérte Tasnádi Istvánt, Forgách Andrást és Pozsgai Zsoltot, hogy olyan egyfelvonásost írjanak, amely reflektál a móriczi életműre.

Százharminc éve született Móricz Zsigmond. Ahogy a nyíregyházi színház galériájában látható kiállítás is dokumentálja, az író csaknem minden színpadi művét, sőt jó néhány prózájának adaptációját már bemutatták, ezért az évfordulós megemlékezés alkalmából nem újabb Móricz-premierre került sor. Tasnádi Csaba igazgató felkérte Tasnádi Istvánt, Forgách Andrást és Pozsgai Zsoltot, hogy olyan egyfelvonásost írjanak, amely reflektál a móriczi életműre.

Tasnádi István több Móricz-novella, mindenekelőtt az 1915-ös keltezésű Annuska motívumainak felhasználásával írta meg azonos című darabját. A feszes szerkezetű, szűkszavú mű a szegények „vagyonának”, az alig felcseperedő leánygyereknek korai férjhez adási procedúráját villantja fel. Az író egymásba csúszó fragmentumokból építkezik: látjuk a kovácsmester Annuska lányának eladását, menyasszonyi beöltöztetését – amelynek során a szertartásos aktust végző két asszony hasonló módon köttetett házasságának pokláról értesülünk –, majd a tizenöt évvel későbbi Annuskát, aki már nem szenvedi a házasság nyűgét, mert elkergette az urát, de maga is arra kényszerül, hogy eladósorba lépő lányát férjhez kényszerítse. Nemcsak a mottók utalnak Federico García Lorcára, a realista életképek a Hold monológjában egyértelműen szürrealizmusba fordulnak át.

Tóth Károly (Apa) és Széles Zita (Annuska) az Annuskában Balázs Attila felvétele

A magát halálra evő Kis Jánosról szóló Tragédia Móricz egyik legismertebb novellája, amelyet huszonnégy évvel később, 1933-ban az író az amerikai olvasók igényeihez igazodva Egyszer jóllakni címmel újraírt. Forgách András e két írásból meg saját, Tercett című drámájának motívumaiból alkotta meg a maga több síkon játszódó darabját. Forgách Tragédiájának főszereplője a hajnalban dolgozó Móricz, akinek alakjai – az amerikai újságíró, Kis János, a felesége, a gróf meg a falu népe – megelevenednek, önálló életet kezdenek élni prózában, színpadon és filmben. Az író első és második felesége, Janka és Mária szintén feltűnik, ez utóbbi Kis János feleségeként is. Szellemes dialógusok, egymásba folyó jelenetezés, a kint és bent nézőpontjának váltakoztatása, realitás és fikció keverése jellemzi Forgách komédiáját.
„Játék az irodalommal” – ez az alcíme Pozsgai Zsolt darabjának. A legendás hírű Négyessy László nyelvész, irodalmár stílusszemináriumain a Nyugat első nemzedékének majd’ minden tagja részt vett. Ez adta a kiinduló ötletet a Naplópókhoz, amelynek alapszituációja: a Négyessyre várakozó és naplót író Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula társaságába becsöppen a fiatal Móricz, oldalán Elefánt Olgával, akiről kiderül, hogy mindegyikük múzsája, mert ő Mihályi Rozália (Ady), Klima Ilona (Juhász), Harmos Ilona (Kosztolányi), Lichtmann Anna (Tóth), Holics Janka (Móricz), sőt, Babits „három pőre lánya” is. A valódi és fiktív szövegeikkel találóan jellemzett, egymást fáradhatatlanul cukkoló alakok közül kitűnik az őszinte és naiv Móricz, aki költőként a Mehemed és a tehenek című versével mutatkozik be, s akit egyedül Ady fogad azonnal barátságába.
Az egyfelvonásosok színpadra állítása már nem ilyen egyértelműen sikeres. Hargitai Iván ugyanis alaposan félreértette-értelmezte az Annuskát. A darab szürrealizmusából semmi sem született meg, realizmusát pedig a rendező nem vállalta fel. Minden jelenet a funkcionálisan csak az elsőben és az utolsóban adekvát konyhadíszletben zajlik, amelyet hátul koszlott vászondarab határol, emögött történnek az orvosi vizitek, s végül emögül „száll az égbe” a doktor és a második Annuska – helyettesítvén a Hold hangsúlyos megjelenését. Önmagában is komolytalan, hogy a paraszti nyomor és munka piszkának jelzésére a szereplőket barna festékcsíkokkal kenik be, de az egyenesen kínos, hogy az apa komótosan lemosakszik ugyan, ám karján, mellén ott maradnak a csíkok, majd a félig piszkos testére veszi fel a tiszta inget. Ez a rendezői gesztus jellemzi az előadás egészét. A színészek játékában nincs egység, ahányan vannak, annyiféleképpen alakítják szerepüket. Pregitzer Fruzsina (Sógorasszony) visszafogott, sejtető, García Lorcát idéző figuraformálása önmagában éppúgy érvényes, mint Tóth Károly (Apa) kevés szavú, indulatos, a mondatokat magából kilökő, ám a parasztábrázolás kliséit már-már karikaturisztikusan sűrítő megszólalása, de a kettőnek stilárisan semmi köze egymáshoz. A bábként mozgatott násznép idézőjeles néptánca pedig az előadás egyetlen rétegéhez sem illeszkedik. Egyedül Széles Zitának adatik meg, hogy Annuska két alakjában komplexebb sorsot mutasson fel, de ez is a színésznőt, s nem a rendezőt dicséri.
Bodolay Géza a vasfüggöny előtt fiatal színészekkel játszatja a Naplópókat. Szobabiciklin, karosszékben s egyéb ülőalkalmatosságokon foglalnak helyet a mai és régi időket idéző ruhadarabokba öltöztetett szereplők. Csak Adynak és Móricznak nem jut szék. Bodolay felerősíti az írói anyag parodisztikus elemeit, így egyszerre lesz hiteles és mulatságosan elrajzolt alak Ady (Balogh Gábor), Babits (Ilyés Ákos), Tóth Árpád (Fellinger Domonkos), Juhász Gyula (Pásztor Pál) és Kosztolányi (Tóth Zoltán László). A többiek közül fejjel kimagasló Nagyidai Gergő Móricz őserejét és naivságát jeleníti meg, s amikor Ady versét vagy számon kérő monológját mondja el, a könnyed játékban egyszeriben drámai helyzet teremtődik. Jenei Judit Elefánt Olgája romlatlan és romlott, egyszer hatéves, máskor megháromszorozódik, mindig más, mégis ugyanaz: hús-vér nő és éteri Múzsa.

Illyés Ákos (Babits), Jenei Judit (Elefánt Olga), Nagyidai Gergô (Móricz) és Tóth Zoltán László (Kosztolányi) a Naplópókban Balázs Attila felvétele

A legkomplexebb írói anyag adekvát színpadi megjelenítése Koltai M. Gábor könnyed, játékos és stílusos rendezésében valósul meg. A színpad előterében kétoldalt helyezkedik el Móricz dolgozószobájának jelzése, mögötte pedig egy emelt szinten játszódnak az írói fikció jelenetei. A hatalmas íróasztal és a körülötte lévő bútordarabok kijelölik az írói alkotás terepét, ugyanakkor el is rajzolják, hiszen az előadás során fiókok, benyílók, rejtekhelyek sokasága tárul fel, s hol írógépek, papírlapok, újságok, hol zsíros húsokkal teli lábasok s az élethez meg az íráshoz nélkülözhetetlen egyéb kellékek bukkannak elő. Ugyanez a kettősség érződik abban, ahogy írás közben megelevenednek a fantázia szülöttei, a Zsiga bácsit interjúvoló amerikai újságíró vagy az élő és a holt feleségek. Koltai elmossa a realitás és a képzelet közötti határokat, átmenetek nélkül egymásba érnek, egymásból következnek a különböző síkok. A novellatéma átdolgozásának variációiban a színpadi és filmes munka manírjait is finoman karikírozza. Horváth László Attila szeretetteli iróniával ábrázolja Móriczot, aki művének nemcsak írója, de rendezője is lesz, s az egyik pillanatban pákosztoskodik, a másikban halott és felejthetetlen Jankájával pöröl, hol az írógépét püföli, hol feleségét, Máriát instruálja. Simonyi Máriát Szalma Noémi játssza, de ő Kis János paraszt felesége is, aki az egyik jelenetben az urát szolgálja ki, a másikban a gróffal cicázik, s minden alakjában hiteles. Mintha

Puskás Tivadar (Gróf), Szalma Noémi (Kis János felesége) a Tragédiában Balázs Attila felvétele

az Úri muri két ellentétes nőalakját gyúrta volna egybe. Puskás Tivadar Horváth László Attilával ellenállhatatlan komikuspárt alkot, ezúttal a színész kettős szerepében az újságírót visszafogottan, a grófot karikírozva ábrázolja. Az ő figuraváltásai érzékeltetik legjobban a realitás, illetve a kettős fikció egymásba játszatását. Az előadás egyetlen megoldatlansága a modoros Avass Attila egysíkú Kis János-alakítása.
Az évfordulók ünneplése legtöbbször protokolláris feladatteljesítésben merül ki, ám ezúttal három remek kortárs magyar dráma született, s ennél méltóbban aligha lehet tisztelegni Móricz Zsigmond emléke előtt.

MÓRICZ 2009
(Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza)

TASNÁDI ISTVÁN: ANNUSKA
Látvány: Bártfai Lilla. Zene: Kazár Pál. Koreográfus: Ladányi Andrea, Vámosi Máté. Rendező: Hargitai Iván.
Szereplők: Széles Zita, Tóth Károly, Antal Olga, Petneházy Attila, Pregitzer Fruzsina, Gosztola Adél, Molnár Mariann, Fridrik Noémi, Gyuris Tibor, Kameniczky László, Bába Bence/Ludas Alex, Kiss Veronika/Radvánszki Ronett.

FORGÁCH ANDRÁS: TRAGÉDIA
Látvány: Tihanyi Ildikó. Mozgás: Vámosi Judit, Nagyidai Gergő. Rendező: Koltai M. Gábor.
Szereplők: Horváth László Attila, Szalma Noémi, Horváth Réka, Avass Attila, Puskás Tivadar, Gyuris Tibor, Kameniczky László, Erős Ádám/Szépréti Roland.

POZSGAI ZSOLT: NAPLÓPÓK
Látvány: Kalmár Bence. Zene: Kazár Pál. Rendező: Bodolay.
Szereplők: Jenei Judit, Balogh Gábor, Ilyés Ákos, Fellinger Domonkos, Pásztor Pál, Tóth Zoltán László, Nagyidai Gergő.

Facebook Comments