Tudom, most azt mondja magában: örülök, persze, hogy Budapesten is játsszák a darabjaimat, de nincsenek ezeknek a magyaroknak saját szerzőik, akik a saját történelmi félmúltjukat és jelenüket feldolgozzák?

Kedves Elfriede Jelinek,
ügynökétől bizonyára tudja már, hogy darabjaival március elején végleg megérkezett a magyar színházba: a rendre a kortárs színházcsinálás legprogresszívebb útjait bemutató budapesti Trafó háromnapos minifesztiválnak adott otthont, s a rendezvénysorozat programjának gerincét éppen a maga drámái adták. Az esemény a Vadászünnep és B-középcímet kapta, megrendezéséért a kortárs magyar darabok külföldi és a kortárs külföldi darabok magyarországi bemutatásán munkálkodó PanoDrámát és alapítóját-vezetőjét, Lengyel Anna műfordító-dramaturg-producert illeti köszönet, akit bizonyára ismer. A szembenézés három napja Elfriede Jelinekkel meg Jelinekkel a rasszizmus ellen – így promotálták a sorozatot, és fékezett habzású szabadegyetemet, a romakérdést körüljáró drámapedagógiai foglalkozást ékeltek a videofelvételről vagy felolvasószínházi formában prezentált előadások közé. De higgyen nekem, így is maga játszotta a főszerepet (sőt szabadegyetem és drámafoglalkozás akárha ne is lett volna): az Einar Schleef-féle Egy sportdarabot vetítették, a Rohoncot (Rechnitz) és a Kézimunkát (Stecken, Stab und Stangl) felolvasták.
Tudom, most azt mondja magában: örülök, persze, hogy Budapesten is játsszák a darabjaimat, de nincsenek ezeknek a magyaroknak saját szerzőik, akik a saját történelmi félmúltjukat és jelenüket feldolgozzák? Nincsenek, kedves Elfriede, minálunk az ilyesmi nem divat. Minálunk inkább klasszikusokat írnak újra, inkább évszázados realista hagyományainkra építkeznek, és főleg: inkább szórakoztatni akarják a nézőt – éppen nem tükröt tartani annak a valóságnak, amiben mi, magyarok élünk, hanem elkendőzni a körülöttünk zajló tragédiákat. Szóval nevettetni és feledtetni. (Gondolja el: az idei évad talán legkortársibb magyar előadásai Brecht Arturo Uija meg Ödön von Horváth Bécsi erdője alapján készültek!)

 

Jelenet a Kézimunka előadásából / Koncz Zsuzsa felvétele

Azt is mondják, hogy nincsen színházi ember Magyarországon, aki politikai színházat rendezzen, és a magyar közönség meg sem igen nézné politikai színdarab előadását. A rendezőkről: a Rohonc felolvasószínházi előadását a Polgár Csaba nevű fiatal színművész dirigálta, a Kézimunkát pedig, amelyet áprilisban mutatnak be teljesen szcenírozott formában, Pejó Róbert filmrendező jegyzi. A közönségről: a Rohoncot teltház előtt olvasták fel – ebbe bizonyára belejátszott a maga Nobel-díja meg a Münchner Kammerspiele őszi budapesti vendégszereplése: Jossi Wieler Rechnitze az évad egyik legfontosabb külföldi vendégjátéka volt; a munkabemutatóként beharangozott Kézimunka diszkrét félház előtt ment.

Ha eddig nem ismerte, jegyezze meg Halasi Zoltán nevét (és közben az Egysportdarabot fordító Tandori Dezsőét se felejtse el). Ez a bizonyos Halasi pontos, szikár, finoman felülstilizált fordítást kompilált a maga pontos, szikár, finoman felülstilizált szövegéhez, ha alkalma lesz, köszönje meg neki. Azt pedig köszönje a maguk pontos, szikár, finoman felülstilizált szövegének, hogy a két előadás alig-alig tudott megszületni. Maga nem tudhatja, hogy nálam jobban senki nem szereti, tiszteli és élteti a magyar színészt, és én nagyon-nagyon hiszek a felolvasószínházi forma létjogosultságában is. Azonban mind a Rohonc, mind a Kézimunka szövege olyan bonyolult, elemelt, intellektuális, intertextuális és kulturális utalásokkal átszőtt pókháló, hogy – legalábbis félig dilettánsként így képzelem – hosszú hetek munkáját veszi igénybe már csupán az is, hogy a színész pusztán csak értelmezve megszólaltassa a szöveget. Felolvasószínházi előadásra pedig nincs idő hosszú heteket készülni (bár a Kézimunkát műhelybemutatónak ígérték, legfeljebb félig szcenírozott felolvasásnak illett be az is). Sajnos. Reménykedni lehet, hogy Polgár Csaba, aki szabad, de erőteljes, egy-egy relikvikus tárggyal-vonással figurákat teremtő formát rendelt a felolvasáshoz, lehetőséget kap, hogy teljes előadást rendezhessen a Rohoncból. És szintén reménykedni lehet, hogy a televíziós nyereményshow-t és a kabarét elegyítő, impresszív vizualitású Kézimunka Pejó Róbert keze alatt beéri a darab fontosságát és formátumát.
Jóllehet ezúttal, kedves Elfriede, (még) maga győzött, kiütéssel. Sokszor üdvözli:
Markó Róbert

Kelt Budapesten, 2010. március 11-én