A furcsa, katatón stílus a Kicsi nyuszi elején nem annyira megjelenítést valóságtól elemelő művészi húzás, mint inkább sajátos „kisrealista” ábrázolás.

A Kicsi nyuszi hopp hopp olyan „írója nincs” előadás, amelyeknek szövegalapja próbafolyamatban, közös improvizáció következményeként alakult ki. Nem ritkán húzódozom e manapság igen divatos metódus végtermékeitől, de a Kinóban bemutatott, Pelsőczy Réka rendezte produkció annyira arcul ütően életszerű és rétegstílusú, hogy el kell fogadnom a tényt: mesterkélten artisztikus írói megoldások csak rontanának az előadáson.
Az első jelenetben két megrettent alak (Békés Regina szerepében Réti Adrienn; Juhos Józsefet Csémy Balázs alakítja) egymás mellett elbeszélve, töredékesen előad egy rémes történetet (kábítószer hatása alatt halálra késelték amúgy szeretett közös barátnőjüket), amely a további események kiinduló alapja lesz. A darab ugyanis a későbbiekben a fiatal pár meneküléséről szól. A töredékes egymás mellett elbeszélés akár lehetne beckettien abszurd rendezői fogás is, de aki már hallott kommunikálni hajnalban diszkóból kitántorgó, betépett fiatalokat, rájön: a furcsa, katatón stílus a Kicsi nyuszi elején nem annyira megjelenítést valóságtól elemelő művészi húzás, mint inkább sajátos „kisrealista” ábrázolás.
A darab Redzsije topless-modell, aki fellépése után a bárok vendégeivel konzumál, sőt, ha úgy adódik, esetenként tovább is megy: megvannak a tarifái a privát helyen történő meztelen táncolásra, a csak orális kielégítésre és a teljes körű szeretkezésre is. Párja, Dodi félkarúrabló-függő életművész. Léjük mindenesetre akad elég (azt vallják: a pénz a hatodik érzék), most is szuper mercivel menekülnek, valószínűleg a világmindenség is összeomlana, ha be kéne ülniük egy átlag Suzukiba. Mindenesetre a néhány szavas, félmondatos, eleinte alig értelmezhető, mereven-szaggatottan kibökött közlésekből mozaikosan, de hamar összeáll az előtörténet.
Főleg Réti Adrienn sokat intonál nazálisan, ebből krónikus nyálkahártya-duzzanatot diagnosztizálok, ami, ugye, különböző stimuláns szerek használatának következménye is lehet. Hogy ne sokáig tépelődjek megfigyelésem igazán, Réti-Redzsi tabit (diszkótablettát) kér Csémy-Doditól, amiből aztán fölpörgés vagy gondűzés céljából később is rendszeresen fogyasztanak.

 

Réti Adrienn és Csémy Balázs / Schiller Kata felvétele

A két, nemrég végzett színész körültekintő gondossággal szedegeti össze alakítása eszköztárát, aprólékos figyelemmel nyúlnak a kellékekhez (csipsz, mogyi, kóla, térkép) és cserélgetik a jelmez-kiegészítőket (parókák, pólók, topok, szemüvegeket, sapkák, satöbbi). Nemcsak a hanghordozásukat és megjelenésüket váltogatják, hanem figuráikat is, hiszen menekülésük közben számtalan álcakaraktert kell magukra ölteniük, sőt többször ők játsszák el a múltból vagy a jelenben elibük vetődő alakokat is. Mindezt pergő tempóban, nem egyszer bravúros átlényegülésekkel, de mindvégig egységes stílusközegben maradva teszik (vagyis: a két szereplő következetesen kitart a prostitúció és a szépségipar közötti mezsgyén szerencsét próbáló trendi fiatalok alapjellegénél). Ez utóbbi tényező igen lényeges, mert miatta nem válik összekapkodott, csiricsáré holmivá (vagy tartalmatlanul eklektikussá) az előadás – annak ellenére, hogy megannyi kicsi jelenetből (vagy klipből vagy spotból áll).

A jelenetek mindegyike az említett társadalmi közeg (és mindannyiunk hétköznapi életének) egy-egy szuperközhelye köré szerveződik. A fogyasztói klisék olyan tömege, barokkos örvénye cirkulál folyamatosan az előadáson, hogy e sajátos nagyításban az unalmas klisék századszorra is érdekesnek tűnnek fel. Csak néhány motívum, felsorolásszerűen: a tabira Red Bullt isznak, a valódi autóvezetés keveredik a játéktermek szimulált világával, amikor a dugóban ácsorgó kocsisorok mellett elhúznak a szerelősávban, vetkőzéssel és orális szexszel provokálják a megdöbbent autósokat, a mellnagyobbítás elengedhetetlen szükségességén tépelődnek, rémtörténetet mesélnek kínai étteremben szervátültetés céljából elrabolt lányról, összevesznek Brad Pitt feleségének hajszínén. De megjelenik a mogyoróallergia, a gyorséttermek sekélyes kínálata – és a médiakritika minden mennyiségben. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a szereplők által elkövetett gyilkossággal foglalkozó tévéműsorok paródiája és az angol-magyar vegyes nyelven előadott álinterjú, amelyben Réti Adrienn (szív alakú napszemüvegében) különösen remekel. Csémy Balázs nagyon jó, amikor Elvis-imitátorként adja elő, hogyan szocializálódott a játéktermek világában, szórakoztató a csávó és az ufónő sztorija, kőkemény a himnuszozó, zsidózó, cigányozó rapszám.
A Kicsi nyuszi hopp hopp üdítően tehetséges előadás, de hiba lenne többre értékelni annál, ami valójában: aktuális jelenünkre utaló szórakoztató produkciónál. De esetében a szórakoztató jelző egyáltalán nem szitokszó, mert műgonddal, szakmai alapossággal elkészített, önmaga határain túlmutatni nem akaró előadásról van szó. Tragikumból komikumba váltásaiban – Pelsőczy Réka személyes habitusa mellett – láthatóan benne vannak a rendező Katona József Színházban szerzett nem csekély tapasztalatai is.
Eztán már nem tudunk nem figyelni két tehetséges fiatal színészre. Meg Galambos Gábor dramaturgra (lehet, ő a bujkáló-nem létező, életet ismerő, önmagát okosan visszafogó drámaíró).

Kicsi nyuszi hopp hopp
Dramaturg: Galambos Gábor. Jelmez: Tóth Hajnalka. Zenei munkatárs: Nyitrai László. Bábok: Tengely Gábor. Koreográfus: Bodor Johanna. Fény: Balázs Krisztián. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Díszlet, rendezés: Pelsőczy Réka.
Játssza: Réti Adrienn, Csémy Balázs.

KINO, 2010. március 26.

Facebook Comments