Az előadás hetven percre összerántott, feszes, szórakoztató filozófiai revü…

Dankó István és Klem Viktor / Szkárossy Zsuzsa felvétele

Madách nagyszabású drámai költeményéről, Az ember tragédiájáról igen sok mindent el lehet mondani, egyet azonban semmiképp: hogy színpadra termett volna. Azzal is kezdi Az E.T. című előadás színlapja, hogy: „Ha Madách Imre Tragédiájával kezd el foglalkozni öt színész, egy fiatal rendező és egy apró stáb, gyakran kérdezik meg a barátaik tőlük: ti normálisak vagytok?”. Az előadás megtekintése után azonban semmi okunk a Dömötör András vezette produkció alkotóinak szellemi épségében kételkedni: Az E.T. megáll a saját lábán, komplexen visszatükrözi a Madách-szöveg szellemét, noha e szövegváltozat (dramaturg: Ari-Nagy Barbara) valóban úgy aránylik a Madách-műhöz, mint Az E.T. cím Az ember tragédiájához. Az előadás hetven percre összerántott, feszes, szórakoztató filozófiai revü, megoldott, sokszor öntörvényű, esetenként nehezen összekapcsolható jelenetek sora, melyeket a Madách filozofikus dagályából kiemelt-kihámozott gondolati mag szorít valamiféle ökonómiába.
A bő egy óra alatt természetesen az eredeti szöveg töredéke hangzik el csupán, az sem a Madách által megírt rendben – részletek többek között az athéni, a római, az eszkimó színből; szilánkos-töredékes a dramaturgia, s az első pillantásra laza struktúra elemzése újabb megtekintés(eke)t igényelne, szembetűnő azonban, hogy a lineáris időkezelés teljességgel felbomlik, ahogyan az alkotói szándék szerint a klasszikus szerepalakítások lehetősége is elvész. Barabás Richárd e.h., Dankó István, Hegedűs D. Géza, Klem Viktor és Pálfi Kata több epizódalakítást állít elő egyetlen produkción belül, mindvégig remekül.
A történet a jelenből indul, s mindjárt az első jelenetben két Ádám lép színre, anyaszült meztelenül, meztelenségüket leplezni próbálva, következésképpen már bűnbe esve, s egy, a plafonról lógatott almát próbálnak megszerezni, sikertelenül. A folytonos bűnbeesésre való emberi hajlam, sőt a bűnre való erőteljes törekvés jelzése a kép (mely igényesen megkomponált némajáték, kidolgozott burleszkjelenet). Az alma később is központi szimbólum marad, mindenféle formában és kontextusban sokszor vissza-visszaköszön. Mintha nem létezne „a” bűnbeesés, hanem sok kicsi (sokra megy), és mintha ezeket sem kellene totális tragédiaként megélni, hiszen a lényeg így is, úgy is az, hogy „az akarat szabad”, s Istennel dacolni is lehetséges – az előadás ennyiben okvetlenül a mai korral (és mindegyikkel) keres kapcsolatot. A folytonos almaharapás másik megoldási lehetőséget is kínál: hátha a bűnbeesés egyenlő a bűnből való megtisztulással, hátha folyton a tudás fájáról enni egyet jelent a tisztasággal. És hátha erre tesznek kísérletet az előadás Ádámjai, akik valójában mi magunk (nem mások, mint az Örök Ember) is lehetnénk.

Dömötör András Horgas Péter és Bujdosó Nóra hathatós segítségével talált adekvát formát az előadáshoz. Horgas kanapékból, polcokból, csupa hétköznapi holmiból – vagyis a mából – épülő díszlete ugyanazt a tiszta, fekete-vehér-vörös színszimbolikát tükrözi, amelyet Bujdosó jelmezei követnek. Az előadás vizualitásának meghatározó része két monitor, melyekre kezdetben videobejátszások, majd az egy-egy szereplő, később maga a rendező, Dömötör kezelte kézikamera képei vetülnek ki. Ugyanez a kamera a segédeszköz, amely a szín középső részét uraló fehér sörsátor belsejéből továbbít képeket. Itt, a sátorban zajlik a madáchi első szín, az Úr dicsőítése és Lucifer száműzése: az előadás logikája szerint az előadás legvégén, vagyis az Örök Ember Örök Keresésének megoldásaként-kifutásaként, egyszerre ok és okozat gyanánt. Oda jutunk, ahonnan elindultunk, esetleg bűnösség és bűntelenség éppen egybeesik, almák meg harapások ide vagy oda.
Nem tudom, inkább kérdezem. Épp, ahogy az előadás.

Az E.T. (SZAKKÖR – az AKKU színházi egysége)
Díszlet: Horgas Péter. Jelmez: Bujdosó Nóra. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara. Zene: Zombola Péter, Ölveti Mátyás. Zenészek: Dinnyés Dániel, Kurucz Krisztián, Ölveti Mátyás, Szakáll László. Rendezőasszisztens: Lambing Emese. Rendező: Dömötör András.
Szereplők: Barabás Richárd e.h., Dankó István, Hegedűs D. Géza, Klem Viktor, Pálfi Kata.

Thália Színház, Arizona Stúdió, 2010. május 1.

Facebook Comments