Aleksis Meaney rózsaszín előadást rendezett a Nyuszilányból és a lányok felnőtté válásának megpróbáltatásairól.

Nem tudom nem észrevenni, mennyire elszaporodtak a nyulak a kortárs magyar színház berkeiben. Régen láttam a jó öreg TÁP-nyulat, a TÁP Színház örökbecsü ikonját, de rá emlékeztetett, amikor Kárpáti Péter lakásszínházának, a Szörprájzpartinak plakátján – akkor még nem tudtam, miért – megpillantottam a nagyszerű díszlettervező, Borovi Dániel nyúlrajzát… Nyulak jönnek júniusban a Fővárosi Nagycirkuszba is, városi nyulak (Urban Rabbits) – azaz Francia Cirkuszakadémisták, Schilling Árpáddal, (ha szabad) nyúlpásztorral a rendező szerepében, miközben a Kicsi nyuszi hopp hopp is vígan ugrándozik tovább a KINO-moziban. Még ha az a nyuszi (Réti Adrienn remek alakításában) nem is nyúl, inkább cicababa. Avagy nyuszilány. És már el is érkeztünk a Nyuszilányhoz.
A nyúl többnyire habkönnyű, jó humorú előadásokhoz társul be, valamint erős a gyanú, hogy totemállat és mágikus erővel bír – mert ismét szerencsét hozott. A Nyuszilány finn-magyar koprodukciójához a magyarok a színészeket, a finnek pedig a rendezőt (Aleksis Meaney) és az írót (Saara Turunen) adták – Finnországban ugyanis kettejük képzése szorosan egybekapcsolódik (egyáltalán, ott képeznek >dráma<írókat, nálunk meg ezt az egyetlen művészeti ágat nem tanítják akadémikusan – hogy ez jó vagy rossz, nem tudom.) Mindenesetre az eredmény ezúttal kiváló hangulat, sok nyúllal.
Még az elején meg kell említeni, hogy az est felfedezettje számunkra mindenképpen Kaszás Ágnes, aki a címszerepben, nos… Tündököl. Már az előadás kezdete előtt a színpadon ül, és önkéntelenül-e, vagy sem (ez már az ő titka marad), rendkívül nyúlszerűen mozgatja az orrát. Szerepe szerint amolyan női Adrian Mole, a maga összes kínszenvedéseivel, érdekességként pedig tegyük hozzá, hogy külsőleg feltűnően emlékeztet – nézzék csak meg! – Drew Barrymore-ra. Kezdetben nem is annyira nyúl, mint inkább egérke, aki szakadt farmerben jár, mint azt rendesen kell is, de aztán érthető módon taktikusan változtat öltözködésén, ami sajnos nem változtat a hangulatán – marad az elégedetlenség, legfeljebb az oka változik meg. Holott egy nyúljelenés (Juhász Kristóf) tanmeséjével kellően didaktikusan még ki is oktatja őt az élet értelméről. A zöldfülű nyúllánynak azonban ez sem segít.

 

Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsa, Dióssy Gábor, Kaszás Ágnes és Érsek-Obádovics Mercédesz / Koncz Zsuzsa felvétele

Először is rögtön ott van kedvrontónak a család: ezen belül is a pompásan alakított anya (Urbanovits Krisztina), akinek mindenre van egy rossz szava, illetve a Dióssy Gábor megformálta apa, aki leginkább megint olyan dióssygáboros – és e sorok írója ezt szokta szeretni, szereti most is. Autója alól ki sem bújó apája azonban nem jelent a főhősnek túl nagy támaszt. És akkor még ott van a szomszéd kislány is, a bezzeg gyerek, a pompás Elek Ányos megformálta Lilike. Úgyhogy nagyon is érthető, ha ilyen helyzetben a nyuszilánynak gyilkos gondolatai támadnak. Itt a néző joggal idézi fel magában Bodó Viktor Kockavetőjének ámokfutó-jeleneteit, amelyekben szintén kifordul magából egy-egy szereplő, és egy filmes etűdben elmondja, mit tenne szíve szerint a körülötte lévőkkel. Igaz, csak az irány hasonló, a megvalósítás itt jóval decensebb – mégis, Kaszás Ágnes és a többi szereplő egyaránt garancia rá, hogy az előadás működjék.

Aleksis Meaney rózsaszín előadást rendezett a Nyuszilányból és a lányok felnőtté válásának megpróbáltatásairól. A közönségtalálkozón kiderül: a darab korábbi bemutatóin nem lehetett ennyit nevetni, ami igencsak meglepő, mert a Nyuszilányt komolyan venni aligha érdemes. Viszont komolyan kezelni nem komolyságában – úgy tűnik, annál inkább az.
Befejezésül pedig, ha már egy finn darabról beszéltünk mostanáig, álljon itt egy finn szó is, mégpedig természetesen az, hogy nyuszilány, amit finnül úgy mondanak, hogy puputüttö (írd: puputyttö.) Vicces nyelv(rokon) a finn, állapítjuk meg ismét – amint ezt már rég, a Picasso kalandjai óta tudjuk.

Saara Turunen: Nyuszilány (Káosz Katonái Hidat Vernek Társulat)
Fordító: Jankó Szép Yvette. Dramaturg: Juhász Kristóf. Díszlet, jelmez: Sinkovics Judit. Video, mozgás: Elek Ányos. Fotó: Hajdu Zsolt. Produkciós asszisztens: Kovács Andrea. Producer: Kaszás Ágnes. Rendező: Aleksis Meaney.
Szereplők: Dióssy Gábor, Elek Ányos, Érsek-Obádovics Mercédesz, Kaszás Ágnes, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Juhász Kristóf.

Sirály, 2010. május 19.