Vati Tamás ácsként fog dolgozni, a külföldiek hazautaztak, a többiek között volt, aki sírt...

Rossz hírek érkeznek a Bozsik Yvette Társulat háza tájáról…
– Nemcsak a Bozsik Yvette Társulat van bajban, hanem valamennyi hatodik kategóriában regisztrált független együttes. Nekem ’97 óta van társulatom, amelyet eddig minden évben sikerült tovább építenem. Idén ott tartottunk, hogy a nyolc táncosomból hat alkalmazásban dolgozott havi fix fizetéssel, járulékokkal. A működési támogatás mindig június körül érkezett meg, tehát jórészt utófinanszírozásban működtünk, de akármilyen kormány vagy miniszter jött vagy ment, eddig minden évben megkaptuk a működésünkhez szükséges forrást. Idén is, jóhiszeműen előfinanszíroztuk az évet, ez azt jelenti, hogy már vagy 20 millió forintot megelőlegeztünk.
Megkérdezhetem, hogy miből?
– Kezdetek óta „társadalmi munkában” vezetem az együttest. Ez azt jelenti, hogy tíz éve nem veszek ki pénzt az együttest működtető alapítványból saját honoráriumra, bent hagyom az egyéb filmes, színházi munkáim után járó gázsikat, jogdíjakat is. A produkciókból fennmaradó összeget sem éljük fel, hanem mindig félretesszük. De mostanra minden tartalékunk elfogyott, és olyan hírek keringenek, hogy zárolják a kifizetéseket, nem fogják folyósítani a működési költségeket.
Tavaly ilyenkor már tudtad, hogy mennyit kaptok?
– Tavaly júniusban már a pénz is megérkezett. Most még hivatalos értesítést sem kaptunk arról, hogy mikor mennyit kapunk vagy nem kapunk. Ezért figyeli mindenki a híreket, mendemondákat.
És milyen mendemondákat hallani?
– Ez teljesen abszurd helyzet. Én nem szeretek mendemondákról nyilatkozni.
De feltételezéseid csak vannak arról, hogy miért nem fizetik ki a pénzt.
– Nem tudok semmit, és nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni arról, hogy a mostani kormányzatnak tetszetős-e a hatos kategória, vagy sem. Nemcsak kisegyüttesek regisztráltak ide, itt van a Szegedi Kortárs Balett, a Markó Iván vezette Fesztivál Balett, a Frenák Pál Társulat, a Közép-Európa Táncszínház, Horváth Csaba együttese, a Forte Társulat… Ezek az együttesek a magyar táncművészet keresztmetszetét adják, külföldre is viszik a hírünket.
Szerinted az Előadó-művészeti törvény jó?

Koncz Zsuzsa felvétele

– Nagyon vegyes a benyomásom. És nem gondolom azt, hogy a mostani helyzet csak a mának köszönhető. Már a törvény előkészítésekor is történtek hibák. Nálam ez úgy jelenik meg, hogy engem is támadnak, mert több rétegnek, nagyobb nézőszámnak dolgozom. Hallottam olyat is, hogy nincs keresnivalóm a hatos kategóriában, ha a Művészetek Palotájában is fellépek. Mert ha akkora közönségem van, már nem lehetek elég innovatív. Ezzel a többi „nagyegyüttest” is támadják, de nem regisztrálhattunk a hármas kategóriába, mert az még nem volt kidolgozva. Egyébként lehet, hogy nekem sem a hatosban kéne lennem, de a jelen törvényi feltételek mellett nem tartozhatok másikba.

A nagy pénz, a színházakra fordított összes támogatás tíz százaléka is a hatosban van. Mennyivel nőtt körülbelül a támogatásotok tavaly, a törvény életbe lépése, a regisztráció után?
– Körülbelül húszmillióról negyvenmillióra. Azok a társulatok kaptak ennyit, amelyek már évek óta érdemesnek bizonyultak arra, hogy ne kelljen minden évben pályázniuk, és hogy legalább három évre tervezhessenek. Egyébként az is súlyos probléma, hogy az éves pályázatkényszer megmaradt, változatlanul minden évben pályáznunk kell.
Azt gondolom, sokan most annak is örülnének, ha csak fél évre előre látnának. A fizetésképtelenségben milyen sors vár a táncosaidra?
– Az egész társulatnak augusztus elsejei hatállyal felmondtam. Nem tudom fizetni utánuk a tb-t.
Megszűnik a Bozsik Yvette Társulat?
– Abban a formában, ahogy eddig működött, augusztus elsejétől nincs Bozsik Yvette Társulat. De hangsúlyozom: ez többéves aknamunka, a szakma széthúzásának következménye is. Sohasem tudunk közösen fellépni valamiért, mindig csak azt nézzük, hogy nekünk mitől lesz több és jobb. Olyan emberek kerültek kuratóriumokba, akik nem képviselik kellőképpen a szakmát. Nagyon káros, hogy az egyik legnagyobb befogadó hely igazgatója azt terjeszti itthon és külföldön, hogy rosszak a magyar koreográfusok, túl sok a társulat, és túl sok bemutatót tartanak. A szakemberek, a kritikusok is rontottak a helyzeten. Én régóta hangoztatom, hogy a befogadó helyek egyfajta ízlésterror alatt tartják a szakmát, kivétel a Nemzeti Táncszínház, amelyet el is ítélnek azért, mert mindenfajta stílust befogad. A békés egymás mellett élés szűnt meg a szakmában. A kortárs terület képviselőinek is nyitottnak kellene lenniük, és nem kéne elítélni és legagyizni valamit csak azért, mert közönsége van.
A táncszakma tehát velejéig megosztott, a színházi élet sok szereplője kifejezetten rossznak tartja az Előadó-művészeti törvényt, például sokallják a függetleneknek ítélt tíz százalékot. Tudni lehet, hogy vannak, akik a törvénymódosítás kidolgozásán szorgoskodnak. Elképzelhetőnek tartod, hogy az illetékesek, vagy a művészeti tanács tagjai azért akadályozzák a kifizetéseket, mert az új, vagy a módosított törvényre várnak?
– Nem akarok találgatni. Sürgető szükség van a szakmán belüli párbeszédre és a kommunikációra az új kulturális kormányzattal.
Nem tudom elképzelni, hogy a Bozsik Yvette Társulat és a többi említett együttes csak úgy, eltűnjön a porondról. Csak van valamilyen „B” terved…
– Az a „B” tervem, hogy ha megkapjuk a pénzt, újraszerződtetem a táncosaimat, és folytatni tudjuk a napi rendszeres tréninget és próbákat.
És addig mi lesz velük?
– Vati Tamás ácsként fog dolgozni, a külföldiek hazautaztak, a többiek között volt, aki sírt… De egy biztos: ki fognak tartani mellettem, nekem meg kutyakötelességem valahogy megoldani a helyzetet. És nemcsak nekem, hanem az egész szakmának kutyakötelessége volna most kiállni a táncosok, az együttesek mellett.

2010. július 12.

Facebook Comments