A struktúrának az a része, amelyben mi dolgozunk, rugalmasabb, modernebb.

Amikor július 12-én publikáltuk a Bozsik Yvette-interjút, még csak sejtettük, hogy a beszélgetés egy sorozat első darabja lesz. Mára többen jelezték, hogy szívesen nyilatkoznak a hatos kategóriában regisztrált szervezetek súlyos gondjairól. Meg fog szólalni Mihályi Gábor, Szögi Csaba, Pintér Béla, Gergye Krisztián és Vidnyánszky Attila. A minisztérium illetékes helyettes államtitkára sem zárkózott el a beszélgetéstől, de mivel az ügyben „politikai döntés várható”, csak a döntés után, augusztus elején nyilatkozik. (A szerkesztőség)

Schiller Kata felvétele

„A VI. kategóriába kell besorolni azt a független színházat, amely legalább két éve működik, és nem felel meg az I-V. kategóriába sorolás feltételeinek” – rendelkezik az Előadó-művészeti törvény. A többi kategória körülírása sem kikezdhetetlen, de az várható volt, hogy ezzel gondok lesznek. Ma már vannak, akik meg is szüntetnék…
– Az a gyanúm, hogy akik a hatos kategóriát meg akarják változtatni, nem látják át, hogy kik vannak benne. Úgy tűnhet számukra, hogy az a kihullottak vagy be sem kerültek kategóriája. Ez tévedés. Kossuth-díjasok dolgoznak itt. Például a Merlin 2010/2011-es évadjában Jeles András fog rendezni. Más: nagyon fontos, hogy a hatos kategória színházai és alkotói viszik a külföldi fesztiválokra a magyar színházkultúra hírét. Ha valakit megkérdezel a magyar színházról külföldön, az egyetlen Katona József Színház mellett mindenki a független társulatokra és befogadókra fog gondolni. A Royal Shakespeare Company két helyen jelent meg, a Trafóban és a Merlinben. A Merlin az egyetlen olyan színház Magyarországon, ahol Oscar-díjas színésznő állt a színpadon, Susanna Yorknak hívják. Nagy összegnek tűnik ez az 1 milliárd 214,955 millió forint, de 108 együttes, formáció van itt regisztrálva, aminél egyébként lényegesen több alternatív társulat van, mert egyes regisztrált formák több társulatot foglalnak magukban. 2000 ember dolgozik ebben a közegben, 6000 előadást hoznak létre évadonként. És lássuk be, hogy a világon nem a társulati struktúrájú színházcsinálás viszi előre a színházművészetet. Robert Wilsonnak nincs társulata, Lepage-nak nincs társulata, helyzeteik vannak, és mindig az adott helyzetben legmegfelelőbb emberekkel dolgoznak. De nem kell a két struktúrát kijátszani egymás ellen. Magyarországon így épült fel a színházi struktúra, és ez nem rossz, komoly eredményei vannak. A struktúrának az a része, amelyben mi dolgozunk, rugalmasabb, modernebb. 96 millió forintot kértem ezen a pályázaton, a legszerényebben gazdálkodó állami finanszírozású kőszínház támogatása 300 millió forint körül mozog. 2009-ben a Merlin volt a központja a Japán Kulturális Évnek. Tíz társulat vendégeskedett itt, közel száz művész, és ez egy fillérjébe se került a Magyar Államnak, a japánok fizettek mindent. Ez a program önmagában 100 milliós nagyságrend volt. Ezt a mi kapcsolataink adták a költségvetéshez.

A tíz százalék valóban annyi, amennyi?
– Durván 25 milliárd forintot költ a magyar állam a színházakra. Ebből az önkormányzati fenntartású színházaknak körülbelül 13 milliárd jut, ennek alapján jár 1,3 milliárd a független területnek. Tehát nem a teljes összeg tíz százalékáról van szó.
A Befogadó Színházak Társulata, a Független Színházak Szövetsége és a Magyar Táncművészek Szövetsége vezetői július 7-én levelet írtak Réthelyi Miklós miniszter úrnak, amelyben intézkedést sürgettek. Érkezett rá válasz, vagy bármilyen reakció?
– Nem. Nincs hivatalos információ. Tegnap annyit tudtam meg, hogy az államtitkárság állítólag döntött, és elment a levél a miniszterhez aláírásra. Talán nem olyan rossz a helyzet, ahogy most érezzük. Kétségtelen, hogy ez nem egy áldásos állapot, de közben elindultak olyan beszélgetések, melyekből kiderült, abban egyetértünk, hogy mielőtt hozzányúlnak a törvényhez, szükséges az egyeztetés. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen a másikkal.
Volt olyan, aki elzárkózott a párbeszédtől?
– Senki.
A Magyar Teátrumi Társaságból kapcsolatban állnak valakivel?
– Igen, holnap például találkozom Vidnyánszky Attilával és Fekete Péterrel. Azt fogom kérni tőlük, hogy a Magyar Teátrumi Társaság egyik elnökségi ülésére – amelyen a törvénymódosításról egyeztetnek – elmehessen a BESZT és az FSZSZ néhány tagja. Vidnyánszky Attila, a társaság elnöke a Merlinben többször szerepelt a Határon Túli Színházak Fesztiválján. Szó sincs arról, hogy ne beszélnénk, nem vagyunk ellenségek.
Van olyan, amiben szinte esélytelen, hogy megegyezzenek?
– Nem kell ezt így kihegyezni. Bárki bármit mond, mindig a pénzről van szó. A törvény miatt csökkent a vidéki színházak költségvetése. Ők azt mondják, szeretnék visszakapni azt az 500 millió forintot, amivel több lett a független szféra támogatása. Számokról kell beszélnünk egymással.
A Merlinnek meddig vannak még tartalékai?
– A mi finanszírozásunk nem kizárólag a minisztériumon áll vagy bukik. Sok támogatónk van, jegybevételünk sem csekély, időnként kiadjuk a helyet, máskor magánszponzorok jönnek ide. Tehát amikor én 96 millió forintot kérek, a fejemben egy körülbelül 220 milliós költségvetés van. Bejöttek a szponzorációs pénzek, viszonylag jól gazdálkodtunk, de lassan hét hónapja működtetek úgy egy színházat, hogy nem tudom, milyen szinten finanszíroz az egyik legnagyobb támogatóm. Mostanra elfogyott minden muníció, három hónapja minimális alapfizetést adok. Feléltem olyan pályázati pénzeket, amik az évad második felére érvényesek. Jelen pillanatban 19 millió forint a tartozásunk, és ebben nincsenek benne a nyári fizetések.
Minek tulajdonítható ez a helyzet?
– Bekerült a kultúra egy olyan minisztériumba, ahol jelentéktelenné vált. Az egészségügy mellett nem nagyon lesz rá idő. Annak a miniszternek, aki ezt az intézményt vezeti, hihetetlen erővel és tempóban kell megértenie, milyen terület felett rendelkezik. De valójában az előző kurzus az, amelyik a hibát elkövette. A 2010-re vonatkozó pályázatunkat 2010. április 16-án írták ki. A BESZT és az FSZSZ 2009 novemberében javaslatot tett arra, milyen legyen a pályázat struktúrája. Eltelt öt hónap, és nem történt semmi. Könnyebb most az új kormányra mutogatni, de sajnos nem ennyire egyszerű a helyzet.
Milyen hatással lesz a kormányváltás és a kétharmados többség a független szférára?
– Nem tudom. Én hiszek abban, hogy az emberek meg akarják érteni egymást. Igazából egyetlen dologtól félek: attól, mi lesz, ha nem alakul ki érdemi párbeszéd, és nem a terület ismeretében hoznak döntést. Mert ki lehet nyírni minket, csak tudják, hogy miről döntenek. És van még valami, amit a politikusoknak észre kell venniük. A kultúra nem lusta, lila agyú népek gyülekezete, akik viszik a pénzt. A kultúra termeli a pénzt, csak jól kell csinálni. Vannak Magyarországon példák az ellenkezőjére, de meg kell nézni, milyen hozzáadott értéket képvisel egy fesztivál. A külföldiek ide utaznak, jegyet vesznek, megszállnak, beülnek az éttermekbe. Az újságírók megírják, hogy mit láttak itt. Nem lehet kizárólag píárcikkeket íratni egy országról. Az nem kultúra.2010. július 14.

Facebook Comments