Máthé Zsolt sajátos konferanszié; lazán és póztalanul, önmaga történetei iránt némi jótékony megértéssel követi végig a történéseket…

Több éve jelentkezik nyárról-nyárra új előadásokkal az AlkalMáté Trupp, és még bő tíz évig nagy valószínűséggel lesz is témája. Aki egyszer belekóstol, általában rákap az ízére, és a következő években már nem hagyja ki a Máté Gábor hajdani színészosztályának újabb és újabb tagjairól szóló darabokat. A kezdeményezés akár generációs élménnyé is nőhet, mert ha valaki időben észbe kapott, és mondjuk friss házasként már az elejétől hűséges látogatója (avagy résztvevője) ennek a mára csaknem nyári színházi hagyománnyá érett eseménynek, akkor előfordulhat, hogy még felcseperedő gyermeke is élvezheti az utolsó előadásokat, részesévé válva így ugyanannak a színházi tematikának. Majd tíz év múlva meglátjuk, ne rohanjunk előre; idén a tavalyi Kovács Patrícia-előadás utolsó estéjén kisorsolt Máthé Zsolt életének főbb epizódjait láthattuk csordultig töltve zenével.
Már az izgalmas minden évben, hogy mindig az anyagul szolgáló személyiséghez illeszkedik az előadás formája, nincs egy rutinszerűen bejáratott „műfaj”. Máthé Zsoltnál nem lehetett kérdéses a zenei kiegészítés és a szókimondó rap; jelen sorok írója tulajdonképpen hamarabb látta a Zu Sammen zenei és nyelvi izgalmakat harsogó rapper duettjében, mint színpadon. A kíméletlen nyelvi bravúrok most is meghatározók, hiszen Máthé Zsolt jegyzi az elhangzó énekek szövegét is, zeneileg viszont kevésbé nagyszabású az ismert slágerszámok újrahasznosítása. De ne legyünk telhetetlenek, mert az viszont káprázatos, ahogy az osztály megszólaltatja a dalokat, sőt maguk is kísérik magukat. Szájharmonikától kezdve, basszusgitáron, elektromos zongorán és komplett dobfelszerelésen át a trombitáig megszólal egy kisebb koncerthez illő zeneszerszám-arzenál, amely a hangzással párhuzamos látványként az előadás egyetlen díszletéül is szolgál. Meg kell említeni még Keresztes Gábort, aki ugyan nem volt Máté-osztálytárs, de teljes körű akusztikus asszisztensként a játéktér mellől is passzol az osztályba fesztelen és nyugodt lényével, fekete keretes pápaszemével.

 

Máthé Zsolt / Koncz Zsuzsa felvétele

A szemüveg elengedhetetlen, mindenkin ott van, hisz Máthé szemüveges, és most mindenki az ő kivetülése ebben a sajátos varietében. A főhős életéből villan fel néhány meghatározóként kiragadott epizód, hol dumaszínházszerűen, közvetlenül a nézőkhöz intézve, mint egy kabaré tréfa, hol pedig különböző hangulatú kettősök, hármasok, többesek jeleneteként. Máthé Zsolt sajátos konferanszié; lazán és póztalanul, önmaga történetei iránt némi jótékony megértéssel követi végig a történéseket, s időnként belép a többiek mellé feleleveníteni ezt vagy azt, máskor pedig kívül marad szemlélőként, de mindvégig kommentárokkal látja el a fontosabb mozzanatokat, még ha olykor csak trombitával is. A zene továbbra is uralkodik, voltaképpen többször túlsúlyba is kerül a jelenetekhez képest. Zenés színház, amelyben esetleg kicsivel több színház is lehetne, hiszen élvezetesen kidolgozott mindegyik bekerült skicc és etűd.

Lehetne sorolni a kiváló pillanatokat Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Száraz Dénes és Vajda Milán alakításában. És lehetne sorolni az új információkat Máthéról is, hogy miért lett a beceneve Baróthy Lajos; melyik drámából is való a pohár víz érzékeny kihasználásával előadott Bobby-monológja; milyen kórusmű buzdítja színművészetünk „Kajlájaként” főszerepekre; hogyan is lett Zsolt (Járó pedig Zsuzsa) a terheléses cukor-vizsgálatra sorakozó anyukák szeszélyes várótermi eszmecseréje folytán; hogyan nem lehet elkapni az „eee”-hangokkal futkározó lényecskét Kismaroson; milyen volt lebuzizva szorongani, mert nem mászott csajról-csajra; milyen volt első csókjának a tulajdonosát kurvaként viszontlátni; és hogyan buzdítana állampolgári kedvességre egy végeláthatatlanul iteratív és konok dalocska segítségével.
Máté Gábor rendezése könnyed, nem terheli túl az anyagot, sőt talán, ha nem itt a zsámbéki bázis csupasz hangárjában látnánk egy évről-évre megújuló sorozat darabjaként, hanem színpadon, talán izgalmasnak is kevésbé találhatnánk. De láthatóan nem is egy komplett és bonyolultan rétegzett, minden ízében kidolgozott művész-színházi élményekre törő előadással szembesülünk, hanem örömszínházzal. A néző csakugyan jól érzi magát, s a kényelmes próbaruhában fellépő színészek szintén jól érzik magukat, mert ezúttal ők is elengedhetik magukat, és bár nem kiengednek, de mégis adnak a játéknak valami magával ragadó könnyedséget, ami sokszor úgy hiányzik a komplett és bonyolultan rétegzett, minden ízében kidolgozott művész-színházi előadásokból. Folyt. köv. jövőre.

Baróthy (Máthé Zsolt) – AlkalMáté Trupp
Zene: Keresztes Gábor. Díszlet, jelmez: Izsák Lili. Rendező: Máté Gábor.
Szereplők: Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Száraz Dénes, Vajda Milán.

Zsámbéki Színházi Bázis, 2010. augusztus 5.

Facebook Comments