Bagó Bertalan rendezése eleinte úgy hat, mintha az előadás bohózatilag közelítene a műhöz.

Van a színháziparnak ez az ága: színházi emberek – pláne ráérő színésznők – drámákat írnak abból az indíttatásból, hogy színésznőknek vonzó színpadi feladatot biztosítsanak. Olyat, amivel a szerencséltetett színésznők elégedettek, mert úgy érzik, hogy most aztán vastagon van mit eljátszaniuk. Jellemzően ekkor látunk a színpadon olyan hősnőket, akiknek életében tolonganak a drámák és a konfliktusok, tele vannak aggatva sztereotípiákkal és extremitással, egyszerre gátlástalanok és frusztráltak, s mindehhez még poénokat is mondanak menetrendszerűen. Az efféle darabok előadásait mindig a szerepükön fellelkesülő, hívő színésznők éltetik s viszik sikerre – amennyiben a közönség is hajlandó beledőlni.
Mintapéldánynak mondható Beth Henley A szív bűnei című munkája. 1978-ban íródott, 1974-ben játszódik – ibseni tragikus előzmény az 1969-as Camille hurrikán. Mississippiben a környékbeli színházak nem reagáltak a műre, hiába küldte szét a színésznő szerző. 1979-ben aztán bemutatták a louisville-i színházban, majd 1980-ban eljutott az off-Brodwayra, 1981-ben pedig a nagy Broadwayra. Pulitzer- és Tony-díjat kapott, elnyerte a New York-i drámakritikusok elismerését. 1985-ban hollywoodi film készült belőle, 1994-ben eljátszották a Pécsi Színházban, most pedig az Új Színházba érkezett. Valamit nyilván tud. Hát én nem tudom…
Három nővér a főszereplő, három, társadalmilag nehezen elhelyezhető nő az amerikai délen. Az egyik otthon tesz-vesz, ápolja a nagypapát, és férfival kompromisszumra még nem gyütt soha. A másik bájos, citromfüggő és cukormán asszonyka, aki épp hasba lőtte a férjét. Ez alkalomból már csak hazajön a messzire vándorolt harmadik is, a dögös maca. Egy kicsit dilis nők egy kicsit – de talán nem eléggé – dilis darabban.
Bagó Bertalan rendezése eleinte úgy hat, mintha az előadás bohózatilag közelítene a műhöz. A kezdés színészi magánszáma, Pálfi Kata pechsorozata és kényszeres rendezkedése mindenekelőtt vicces. Ironikus túlzást, groteszk elrajzolást ígér az is, hogy a díszlet hátuljában kísérteties zenére a levegőbe emelkedik egy hatalmas lánybaba meg egy óriási macska. (Hiába gyerekesek-játékosak a gigantikus bábok, komoly súlyt kell viselniük drámailag.) A későbbiekben akad olyan, módfelett jól sikerült jelenet, amelyben mintha paródiára kívánnák venni a szcénát – Almási Sándor görcsből szépen felépített kovbojfigurája és Pokorny Lia bővérű Megje kirúgni indul a hámból -, de összességében a produkció mégis megmarad a színészileg többé-kevésbé ambiciózusan cizellált, mondvacsinált melodráma szintjén.

 

Pokorny Lia, Pálfi Kata és Földes Eszter / Koncz Zsuzsa felvétele

Pálfi Kata az esetlenség bájával és eleven humorral adja a legszerencsétlenebb, legreménytelenebb Magrath-lányt. Pokorny Lia vehemens, domináns Meg, akiben valószínűleg mindig több lesz az önzés, mint a szeretet. Földes Eszter fátyolos szemű Babe-jének tetteire és viselkedésére végső soron ott van magyarázatnak, hogy ez a nő aligha százas. (Többször szaxofonozik, egyszer hosszasan benyalogatja a hangszert. Ó, Láng Annamária orális aktusa a szaxofonnal a Feketeországban – megvan?)

Fodor Annamária idegesítő csivogással és áljóságos beavatkozásokkal teszi annak rendje és módja szerint elviselhetetlenné Csibét. (Valamint bemutatja, hogyan kell színpadiasan, fetrengve felvenni az egy számmal kisebb harisnyanadrágot.) Száraz Dénes frappánsan karakterizál egy fiatal ügyvédet, aki részint a jogi egyetemen, részint pedig a hollywoodi filmekből tanulta nyilván a bizalomgerjesztő mosolyt. (Rá is szorul a bizalomgerjesztésre, mert a figurája itt aljasabb, mint a filmben.)
Maga a darab ugyan elég szimpla, és az előadás sem mondható rendkívül invenciózusnak, de azért a színpadkép jó néhány gondolatot elindít a nézőben. (Vereckei Rita díszletei és jelmezei egyértelműen dicsérhetőek.) A falon kézifűrész függ, mégis arra jutunk magunkban, hogy senki nem barkácsol ebben a tipikusan férfi nélküli háztartásban. A magasba felhúzott két báb, ami más nem volt még, csak akasztott ember, illetve macska, sőt macskusz a Csirkefejből, sőt talán Behemót A Mester és Margaritából – számos utalást hordozhat. Hordoztuk is, utaltuk is.Beth Henley: A szív bűnei
Díszlet, jelmez: Vereckei Rita. Zene: Szemennyei János. Dramaturg: Hársing Hilda. A rendező munkatársa: Hajdinák Judit. Rendező: Bagó Bertalan.
Szereplők: Pálfi Kata, Pokorny Lia, Földes Eszter, Fodor Annamária, Almási Sándor, Száraz Dénes.
Új Színház, 2010. november 12.

Facebook Comments