Összességében véve kevesellhető a játszók karakterizáló kedve.

Én tulajdonképpen már akkor meg lettem véve kicsit, amikor láttam a videómegosztó portálon az igéző Trokán Nórával egy gépkocsi-reklámfilmet, amely Warren Hoeldtke autókereskedő márkáját hirdette. Warren Hoeldtke az apukája annak az Indiana állambeli lánynak, aki Lawrence Block A penge élén című bűnügyi regényében eltűnt. Őt keresi Matt Scudder magánnyomozó, exrendőr és exalkoholista, a 72 éves amerikai krimiszerző sorozathőse.

Block regénye Manhattan egyik sötét és zűrös téjákán játszódik – szintén West Side story -, s plasztikusan érzékelteti azt a nagyvárosi atmoszférát, amelyet hollywoodi filmek tömege (A-tól Zs-kategóriáig) már megképzett számunkra. A penge élén mindent tartalmaz, amit a zsáner megkövetel, elvár és kötelezően felkínál. Alkohol, drog, bűn, nyomor, szex, könnyű lányok, nehéz fiúk. És még valami, ami felkelthette az érdeklődést a Vas utcában: egy fiatal lány, aki azért jött el otthonról, a távoli kisvárosból, hogy színésznőnek tanuljon. Talán ő a legfőbb oka annak, hogy a krimiből zenés bűndráma született a negyedéves színészosztály tettlegességig fajulásával.
Máté Gábor növendékei az ötéves osztatlan képzésre való áttérés első alanyai. Tehát nem diplomáznak idén, hanem szeptembertől ők lesznek az első ötödéves osztály az egyetem (exfőiskola) történetében. Aminek megvan az az előnye, hogy egy esztendővel tovább lehetnek védőburokban a tanintézetben, dolgozva látástól láthatásig. Ámde érheti őket az a hátrány, hogy jövőre esetleg még kevesebb esélyük lesz színházhoz szerződni, mint amennyi most lenne. De maradjunk egyelőre a jelenüknél. Ősszel bemutattak egy vizsgaelőadást – Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban címmel Zsótér Sándor rendezésében -, amelyet a folyó színházi évad legjelentősebb, legnagyobb drámai erejű produkciói között tartok számon. Most pedig felcsapták a tananyag zenés szórakoztatás című fejezetét. Ebben itt talán nem egészen eminensek – jegyzem meg óvatosan és tapintatosan. Megengedve azt a feltételezést is, hogy talán ismeretlen célú osztályfőnöki-rendezői instrukcióra énekeltek olykor hamisan és kellemetlenül éles hangon a premieren, a három fős zenekar hangulatos kíséretével.

 

Rétfalvi Tamás és Neudold Júlia / Schiller Kata felvétele

Block regényéből Enyedi Éva dramaturg (egyben színésznő) ügyes kézzel szerkesztett színpadi játékot. Az Anonim Alkoholisták rendszeres gyűléseit alkalmazta vázként. Vagy talán inkább kályhaként, amelytől a főhős újra meg újra elindul a Neudold Júlia tervezte jól működő térben. Matt Scudder (a félig fiús, félig férfias Rétfalvi Tamás, aki egyelőre a lezserség és a merevség közti senkiföldjén jár) embertől emberig, jelenetből jelenetbe sétálva követi az eltűnt lányt (a bájos, piroskás Tóth Esztert), aki színésznő szeretett volna lenni. Pénz és hírnév – hangzik el motiváció gyanánt többször is az előadásban. Ezen egy budapesti színinövendék elnézően mosolyoghat. Mert itt nálunk már rég nem erről van szó. Amikor Pálos Hanna mint színésztanár előadja a szereplők témájába vágó, „vallomásos” betétszámot – Máthé Zsolt jegyzi a dalszövegeket -, akkor szinte AlkalMáté Trupp jellegű jelenet fejlődik a színen: a növendékek egymásra rábeszélve elmesélik nekünk legsajátabb színházi tapasztalataikat.

Az előadás számos ötletet frappánsan dolgoz ki – például azt, hogy a sok kis szerepben mutatkozó játszók nevét előzékenyen bemondja az aktuális narrátor. Ám éppen a fregolizásban nem mutatkoznak eléggé fel- és elszabadultnak a szereplők. Természetesen ezúttal is meggyőződhetünk Borbély Alexandra megható líraiságáról, Ficza István színészi talpraesettségéről, Pálos Hanna komikai vénájáról, és sorolhatnám tovább Huzella Júlia, Kovács Gergely, Neudold Júlia, Radnai Márk különböző adottságait és erényeit. Ám itt most jószerével csak Simon Zoltán nem kelt hiányérzetet, aki mindössze egyet dob, de nagyot: nyílt tekintetű, reszelős hangú, izmos gengsztert formál markáns figurává. Tasnádi Bencének akadnak még emlékezetes pillanatai különböző csaposok és egy anonim alkoholista képében. Összességében véve kevesellhető a játszók karakterizáló kedve. Nem kizárt, hogy az előadás attól tudna felszárnyalni, ha kicsit nekivadulnának a növendékek, és elmennének egészen a (horribile dictu) túl sokig. De lehet, hogy tartogatnak. Elvégre lesz egy plusz évük.

Lawrence Block: PENGEél (Színház- és Filmművészeti Egyetem)
Színpadra alkalmazta: Enyedi Éva. Díszlet-jelmez: Neudold Júlia. Zenekar: Balázs Gábor, Boegán Péter, Dinnyés Dániel. Zenei vezető: Dinnyés Dániel. Dalszövegek: Máthé Zsolt. Asszisztens: Zsirai Viktória. Rendezőtanár: Máté Gábor.
Szereplők: Borbély Alexandra, Ficza István, Huzella Júlia, Kovács Gergely, Neudold Júlia, Pálos Hanna, Radnai Márk, Rétfalvi Tamás, Simon Zoltán, Tasnádi Bence, Tóth Eszter.

Ódry Színpad, 2011. február 12.