…Rába rendezése igen erős felhős-fekete atmoszférát teremt.

Somody Kálmán (a Radnóti Színház Yerma című előadásának színlapja Pásztorként jegyzi) aprócska ágyás előtt ül, azt kapirgálja. Ebbe az ágyásba ültet-szúr majdan valami nagy, fás szárú növényt, amitől a talán méterszer kétméteres földkupac egyszeriben sírhalommá válik, mondjuk Yerma és/vagy meg nem született gyermekének sírhalmává. A Pásztor aztán narrál is, bejelenti a szereplőket, az időváltásokat, két Lorca-verssel foglalja keretbe az előadást: mintha az ő visszaemlékezésében-visszaemlékezéséből értesülnénk a nem létező gyermekért mindent föláldozni képes asszony baljóslatú történetéről. Somody nagy formátumú, megállapodott bölcsességet, nyugodt, néha túlvilági erőt sugárzó hobó, kiléte félig-meddig előadáshosszan homályban marad, maga a megtestesült balladai homály.

A Pásztor figuráját akár Lorca is írhatta volna – ezúttal mégis Rába Roland rendező és Zöldi Gergely dramaturg illesztette a Radnóti előadásába. A dramatrugiai beavatkozások a fentin túl is meglehetősek: Németh László több mint félévszázados, különleges szórendeket, olykor kifejezetten körülményes, (nyilvánvalóan szándékosan) archaizáló összetételeket használó fordítása például mai beszélt nyelvi szöveggé fordult az alkotók keze nyomán, s Lorca sokszorosan rétegzett, naiv-metaforikus versbetétjeinek száma is redukálódott, sőt egyes intarziákat mások váltottak ki. E műveletek egyáltalában nem váltak a szöveg kárára, mert Rába rendezése igen erős felhős-fekete atmoszférát teremt, miközben a listázott változtatásoktól a történet maga szinte stilizálatlanná, magától értetődően maivá-mindennapivá modulálódott.
E kvázi-természetességet a produkció képi világának stilizáltsága ellenpontozza. Menczel Róbert a Radnóti zsebkendőnyi színpadán is monumentális, egyterű, elemelt és asszociatív díszletet tervezett: körös-körül üres, átlátszó PET-palackokból épült falak, a pásztorember, Juan háza gazdagságának manifesztumai, mindegyik tejjel lehetett teli korábban – másfelől az ürességet, az elfolyt termékenységet, a falak átláthatóságát, a teljes közösség szeme előtt élt életet jelképezik. A környéken egyre gyarapodó méretű nyáj (a Színház- és Filmművészeti Egyetem végző színész és harmadéves bábszínész hallgatói játsszák, álarcban) egyben helybéli férfiak és nők kara: arctalan tömeg, melyből itt-ott tűnnek csak elő igazán kontúros arcok. Az egyszerű, szép, tiszta térhez egyszerű, szép, tiszta eszközhasználat társul: következesen vonul végig az elődáson a tej (gazdagság, anyaság, termékenység) és a víz (tisztaság-megtisztulás; szomjúság-szomjoltás) szimbolikája.

 

Adorjáni Bálint és Wéber Kata / Koncz Zsuzsa felvétele

A kvázi-természetesség felé mutat a színészek színpadi munkája is: leginkább Wéber Kata (Yerma) az, aki megtalálja ezt az előadás szempontjából ideális, kis gesztusokból, finom megoldásokból, köznapi-egyszerű momentumokból építkező komplex színpadi létezést. Alakítása mégsem válik egysíkúvá vagy zavaróan eszköztelenné, sőt hatalmas ívet ír le: a rajongó, gondoskodó, magának is szerelmet hazudó fiatalasszonyból szűk két színpadi óra alatt érzékletes átmenetekkel válik egyre férfiasabb nővé, azután saját megrögzöttségeinek foglyává, végső soron őrült, szánni való férj-, áttételesen gyerek- és gyakorlatilag öngyilkossá.

Ugyanebben az értelemben játszik színpadi civilséget Adorjáni Bálint (Juan). Az általam korábban látott Yerma-előadások rendszerint aszexuális nagygazdának ábrázolták Juant, Rábáék értelmezésében másról van szó (a zárójelenetben a férfi például szabályosan rámászik feleségére): Adorjáni külsőségeiben igazi, férfias férfi (trikóban, duzzadó izmokkal, két hatalmas vizespalackkal jelenik meg először), belül zárkózott, akaratgyenge, gátlásos kisfiú. Ebben a koordinátarendszerben a Sógornők funkciója is megváltozik: a két asszony nem Juan unszolására szegődik el Yermát őrizni, sőt éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, ők kényszerítik bátyjukat, hogy Yermát hét lakat alatt tartsa. Schneider Zoltán (Víctor) férfiúi, Tóth Ildikó (Polgárasszony) asszonyi őserőt hoz a színpadra. Víctor a kiszakadás lehetőségét hordozza Yerma számára, a Polgárasszony a romlottság jövőképét mutatja fel. Szávai Viktória (María) az éppen csak teherbe esett, csapongó friss házas karakterében éppúgy remekel, mint decens anyaként. Az előadás végén, a gyilkosság és a tragédia romjain csak ő marad az öreg Pásztor mellett: a halálon túl a termékeny élet dalol tovább.

Federico García Lorca: Yerma
Fordította: Németh László. Dramaturg: Zöldi Gergely. Díszlet: Meczel Róbert. Jelmez: Daróczi Sándor. Zenei vezető: Halas Dóra. Koreográfus: Vámos Veronika. Világítás: Baumgartner Sándor. A rendező munkatársa: Gyulay Eszter. Rendező: Rába Roland.
Szereplők: Wéber Kata, Adorjáni Bálint, Schneider Zoltán, Szávai Viktória, Tóth Ildikó, Martin Márta, Somody Kálmán, Bohoczki Sára e.h., Andrusko Marcella e.h., Spiegl Anna e.h., Neudold Júlia e.h., Czupi Dániel e.h., Ivanics Tamás e.h., Simon Zoltán e.h.

Radnóti Színház, 2011. április 21.

Facebook Comments