Ide-oda taszajtják itt a közönséget, sírva vigadásból vígva siradásba.

Itt most bármi megtörténhet. Hiszel benne? – kérdezi Baráznay Amáliát az ő egészségügyi dolgozó Luciferje, mielőtt visszaküldi-visszakíséri körülnézni a múltba. A lány bizonyos hagyatéki bonyodalmak miatt kénytelen 1881-ből látogatásra indulni 1848-ba, s véletlenül belecsöppen a korabeli elektronikus médiába. Történetesen épp akkor, amikor illusztris magyar forradalmárok elfoglalják a Kaisers TV (ejtsd: téfau) Ungarn nevű csatornát, s mindjárt át is nevezik Magyar Nemzeti Élőkép Vibráncnak. (Meglehet, Irinyi Tóth Jocóék ugyanez idő tájt a Landereréknél rekvirálnak.) Főhősnőnket a televízióban váratlanul felfedezik, a kirúgott munkatársak helyére azonnali hatállyal szerződtetik bemondóművésznőnek, s már érkezik is piros-fehér-zöld mikrofonja elé az első stúdióvendég, aki hamarosan A Nemzet Arcává avanzsál.

Nagy élvezettel tudnánk tovább mesélni a cselekményt, de ezt a bemutató másnapján igazán nem volna illendő megtenni, tekintettel a leendő nézőkre. Maradjunk annyiban tehát, hogy Pintér Béla, a nagy modern mesemondó ezúttal egy időutazásos történetet kerekített, leleményeset, igazit, erőteljes pillangóhatással. Benne van a darabban a Habsburg-birodalom és Magyarország eleje, közepe, vége, múltja, jövője, és persze a jelene is, az aztán nagyon.

A Kaisers TV (ejtsd: téfau) Ungarn könnyedén és határozottan eloszlatja azt az esetleges aggodalmat, amelyet a Tündöklő középszer kelthetett egyesekben, miszerint Pintér Béla társulata az előadások tematikáját tekintve talán megragad a színházi belterjben. Az új bemutató ezt a sanda feltevésünket fényesen cáfolja, s egyenesen hurrázni késztet bennünket: e színházi csoportnak van muníciója. A produkció valóságos tárházát kínálja a Pintér Béla-i erényeknek. A narratíva gazdag és szellemes. A történelemszemlélet józan és széles látókörű. A humor ízléses és mértéktartó. Fölényesen elegáns, ahogy a játszók a humorforrásokkal bánnak: használják ugyan, de mindig hagynak is bennük lehetőségeket. És újra csak kiderül, hogy a társulatvezető a színészeinek igen jó szerepeket tud írni, akik aztán ezeket a szerepeket igen jól el tudják játszani. Énekelni ezúttal nem énekelnek – csak Sárközy Nikolá (Kéménczy Antal) zongorázik sűrűn Beethovent.

 

Enyedi Éva, Pintér Béla és Mucsi Zoltán / Koncz Zsuzsa felvétele

Gáláns ajándék Pintér Bélától, hogy vendégeket is hoz a szereposztásba, akik fölöttébb nézőbarátian meghálálják a meghívást. Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy senki nem tudná Baráznay tábornokot, a Sukorói Oroszlánt ilyen gyönyörűséges szikársággal, fegyelmezett zártsággal és férfias szemérmességgel ábrázolni, mint ahogyan Mucsi Zoltán. Jól érvényesül az Üregi Szidónia művésznőt megformáló Stefanovics Angéla törékenysége, lányos bája, s különösen szép a szerelmes szívű hősnő alkoholos ellazulása. Enyedi Éva gyermeki ügybuzgalmát és Szamosi Zsófia grófnői finomságát szintén dicsérhetjük, de azért ebben a produkcióban színészileg mégis a fiúk viszik a prímet. Az erős aurájú Mucsi Zoltán mellett a Kossuth Lajosként bölcsen mélázó Thuróczy Szabolcs – nota bene, az alkotók figyelme számos ponton kiterjedt a történelmi hitelességre is, a csataleírásokon túl akár Kossuth (Aki Nem Ért a Művészethez) Lajos retorikailag nagyigényű, képzavaros szónoklataira is emlékeztetnek. Maga Pintér Béla pedig oly hercig Petőfi (félzsinóros mentében), hogy talán még az eredeti is megnyalná utána a tíz ujját meg a kardját. Bár lehet, ő lobbanékonyabban reagálna arra, ha folyton összetévesztenék a Toldi írójával. A produkció csúcspontja alighanem az, amikor a Magyar Nemzeti Élőkép Vibránc élő egyenesben közvetíti a schwechati csatát, minden technikai bonyodalom ellenére, annak dacára is, hogy a végére üresen marad a közvetítőszekér.A Kaisers TV (ejtsd: téfau) Ungarn sokrétegű, gondolatgazdag, sziporkázó előadásában színháza legjobb formáját mutatja a szinte tévedhetetlennek látszó Pintér Béla. Ide-oda taszajtják itt a közönséget, sírva vigadásból vígva siradásba.

A legvégén, mielőtt visszaindultunk volna a mába, Hajdú Rozi hozzánk, nézőkhöz fordult: Itt most bármi megtörténhet. Elhiszik? És olyan nap volt ez, amikor épp kénytelenek voltunk elhinni, hogy tényleg.

Kaisers TV, Ungarn (Pintér Béla és Társulata)

Dramaturg: Enyedi Éva. Zene: Kéménczy Antal. Jelmez: Benedek Mari. Tér: Tamás Gábor. Fény: Vida Zoltán. Hang: Gresicki Tamás. Írta és rendezte: Pintér Béla.

Szereplők: Enyedi Éva, Mucsi Zoltán, Szamosi Zsófia, Friedenthal Zoltán, Hajdú Rozi, Szalontai Tünde, Stefanovics Angéla, Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla, Szakonyi Györk, Quitt László, Kéménczy Antal.

Szkéné Színház, 2011. október 7.

Facebook Comments