Egy ügyetlen dráma ügyes előadása vajon jó színház?

Az irodalom és drámaírás szakon egyetemet végzett Ashlin Halfnight itthon először a Kőszegi Várszínházban bemutatott darabja, az Isten előszobája diplomás dráma: úgy tűnik, mintha a szerzőjének több gondolata lett volna a külcsínről, mint a belbecsről – hosszabban lehetne elemezni a formát, mint azt, amit körül kellene, hogy vegyen. Halfnight – inkább a filmekre jellemző dramaturgiát használva – egy eléggé egyszerű, nem igazán izgalmas és nem túl sokatmondó történetet próbál meg azáltal tenni izgalmasabbá, hogy egyrészt teletűzdeli különféle utalásokkal, másrészt a cselekményt feldarabolva, a mesét a végén kezdve jut el mozaikról mozaikra az egészig, nemritkán újra meg újra elismételve egy-egy izgalmasabb(nak gondolt), csak a legvégén világossá váló értelmű jelenetet. Illúzióromboló módon újra létrehozva a linearitást, a sztori a következő: egy kokain-bizniszben a rövidebbet húzó, terméketlennek hitt férfi megcsalja az őt imádó feleségét, és teherbe ejti szeretőjét. Amikor pedig éppen menekülne a drogmaffia elől, mindhármukat halálra gázolja a feleség alkalmazottja, így egy purgatóriumszerű helyen várakozva valamiféle megtisztulásra, újrajátsszák egymásnak közös életük fontosabb eseményeit.
Halfnight ezernyi módon próbálja elhitetni a nézővel, hogy a dráma több annál, ami elsőre kitűnik belőle – mindez persze felesleges lett volna, ha valós többlettartalmat rejtett volna el benne. Az eseményeket egy reptéri hangosbemondóra emlékezető felvételen egy láthatatlan hang kommentálja – Kőszegen Ötvös Andrásé -, olyan sokatmondónak tűnő semmitmondásokkal, mint hogy „nem érdemes további perceket pazarolni, és azon gondolkodni, hogy ki őrzi a fényt az alagút végén”; a fanatikus vallásos szereplő, a feleség beosztottja (Bordo) benzineskannákkal készül valami közelebbről meg nem határozott, igen kellemetlen dolgot tenni a purgatóriumban (jelentősége ennek a művi önmegtisztításnak végül nem lesz, viszont igen fárasztó a soha be nem fejezett cselekvéskezdemény állandó ismételgetése); de Halfnight még a szereplők neveivel is különféle ismert, csak kacskaringós úton – vagy úgy sem – ide köthető személyekre utal. És főként: megannyi utalás elhangzik A Mester és Margaritára – emberméretű fekete macska, az olaj kiöntése, a Berlioz név említése, az előadásban pedig a regény új kiadásának folyamatos színpadi jelenléte -, mintha Bordo valamiféle wolandi karakter volna, noha csak igen nyakatekerten lehetne megfeleltetni egymásnak Bulgakov szereplője és a szerelmi háromszög még bűnösnek sem feltétlenül nevezhető tagjait elgázoló nő motivációit, cselekedeteit és azok jelentőségét.

Jelenet az előadásból / Kalmár Bence felvétele, forrás: koszegivarszinhaz.hu

Pedig az isteni magyarázatok, „élet értelme”-variációk erőltetésénél érdekesebb emberi dráma lehetett volna a férfi, Drummond tragédiája: az ő szeretete terméketlenséggel párosult (mert feleségével nem lehetett közös gyereke), a bűnbe esése (a megcsalás) viszont megadta volna azt, ami hiányzott – a kettő együtt (szeretet és gyerek) viszont nem adathatott meg. Ám a megtisztulás és az akciófilmes kokainos szál mellett mindez csak vázlat marad; nem tud valódi tétet adni a darabnak, az előadásnak.
A rendezőként debütáló Mattyasovszky Zsolnay Bálint elegendőnek érezte azt, amit a darab nyújtani tudott, így a lényeget érintő változtatások nélkül rendezte meg – magas színvonalon – az Isten előszobáját. A szinte díszlettelen, kettős színpad – a belső négyzet a purgatórium, az azt körülvevő „tornác” az események újraélésének helyszíne -, a csaknem teljes eszköztelenség nem telepszik rá a darabra; a rendező hagyja, hogy elsősorban a színészek játéka bontsa ki a drámát. Ez – elfogadva, hogy a darab magáért beszél – jó döntés, azonban így például nincs a szövegen kívül más fogódzó az olyan kérdések megválaszolásához, hogy például mi célja is van a történtek purgatóriumi újrajátszásának: úgy tűnik, nem több annál, mint hogy mindenki tisztában legyen saját és szerettei „bűneivel” – ez azonban drámai tét, súly létrehozásához kevésnek tetszik. S nem kapunk választ arra a mégiscsak felmerülő kérdésre sem, hogy miért volt fontos a rendezőnek, a színészeknek, a társadalomnak vagy bárkinek pont az Isten előszobája bemutatása.
A színészek – és a castingban „civil” munkája révén professzionális szinten otthon lévő rendező színészválasztása – mindenesetre megtesznek mindent, hogy feledtessék, amit feledtetni nem árt. A szeretőt, Saskiát alakító Járó Zsuzsa nagyon erős a drámaiatlan, hétköznapi mondatok jelentőssé tételében: nem csak rendkívül hihetően, emberien tudja kimondani a legegyszerűbb, olvasva akár jelentéktelennek tűnő mondatokat, de általa minden szó súlyt nyer. Emellett Járó tehetséggel mutatja karaktere útját egyfajta femme fatale-tól egy sebzett, megtört nőig. A feleséget, Indirát adó Rusznák Adrienn játékának ereje a színésznő hihetetlenül élettel teli szemében rejlik: egy-egy elhangzó mondata csak kis része a valódi közlésének, amelyet mindig a hallott szavaknál könnyebben megérthető és átélhető belső történésekkel erősít meg.
Czukor Balázs ellenben mindvégig úgy beszél, mintha olyasvalakivel kiabálna nagy háttérzaj mellett, aki valójában nagyon közel van hozzá – a furcsa dikció nem segít abban, hogy befogadjuk, amit Czukor játszik. Mozgása, nonverbális kommunikációja beszédesebb: ezer dolog – köztük két nő, a drog és egy elrontott sors – közt tanácstalanul és reménytelenül sodródó emberre utal. Fekete Györgyi fanatikusa sablonosan, rosszul van megírva, igazán jól mondani talán lehetetlen – a színésznő mindenesetre valódinak tűnő érzelmeket, beleélést tud tenni hiteltelen és kiszámítható mondatai mögé.
Vissza-visszatérő színházi kérdést tesz fel a Kőszegi Várszínház és a FÜGE közös bemutatója: egy ügyetlen dráma ügyes előadása vajon jó színház, vagy nem az? A döntetlen jobb, mint a vereség, vagy rosszabb, mint a győzelem?Ashlin Halfnight: Isten előszobája (FÜGE – Kőszegi Várszínház)

Fordította: Sediánszky Nóra. Hangosbeszélő: Ötvös András. Dramaturg: Sediánszky Nóra. Jelmez: Pirityi Emese. Látvány: Kalmár Bence. Hang: Keresztes Gábor. Produkciós vezető: Tóth Péter. A rendező munkatársa: Fodor Krisztina. Rendező: Mattyasovszky Zsolnay Bálint.
Szereplők: Rusznák Adrienn, Czukor Balázs, Járó Zsuzsa, Fekete Györgyi.

Kőszeg, Jurisich Miklós Gimnázium, 2012. július 6.