Prózai, többé-kevésbé humoros, honi színre jól adaptálható kis játék ez.

szent_pelsczy

Pelsőczy Réka / fotók: katonajozsefszinhaz.hu

Lehet-e még kétszemélyes színdarabot írni? A mai szerzők válasza alkalmasint az, hogy nem lehet, de kell. Kis helyszínen, kis költséggel, kis létszámmal létrehozott sikeres produkció – melyik színházigazgató ne vágyna ilyesmire. (Pláne, ha szűkösek az anyagi lehetőségei.) A színdarabírók nemleges válaszára abból következtethetünk, hogy nemigen érik be az egyszerű, közönséges kétszemélyessel. A par excellence párbeszéddel. Ha egy szerző ma mindössze két színésszel kalkulál, akkor okvetlenül bővítményekkel él. Például úgy dönt, hogy a szereplői ne csupán egy figurát játsszanak el, hanem többet. Vagy énekeljenek és táncoljanak. Vagy ne pusztán a szövegüket mondják, hanem narrálják is magukat vagy egymást. Esetleg mindezt együtt, mint David Greignél a Szentivánéjben. Aztán még így is milyen éppenhogycsakocska ez a darab…
A skót David Greig sikeresnek mondható, nemzetközileg ismert, szerteágazóan tevékenykedő szerző. 44 éves korára megalkotott több mint hatvan darabot, alapított társulatokat, vezetett drámaíró műhelyeket, dolgozott együtt írókkal a Közel-Keleten, jegyzett forgatókönyvet, musicalt, volt dramaturgja a Skót Nemzeti Színháznak, most pedig egy edinburgh-i színházat visz. Ott mutatta be saját rendezésében a Szentivánéjt, s két színésze játszotta azóta többfelé a világban, idén januárban történetesen New Yorkban. (A produkció díszletének, mint arról az előadáskép tanúskodik – ha nem látnám, el sem hinném – része egy narancssárga pille ülőke, à la Otthon Áruház.)
A Szentivánéj egyik szereplője Helena, a 35 éves, rossz passzban lévő szingli ügyvédnő. A másik Bob, 35 éves, enyhén alvilági, magányos lúzer. Véletlenül keverednek össze – a nő a kezdeményező fél természetesen – és még véletlenebbül maradnak úgy-ahogy együtt. Történetüket a világ másik felén esetleg lehet romantikus komédiának nézni. (Legalábbis az amerikai kritikuskollégáknak eszükbe jutottak Meg Ryan és Tom Hanks filmjei.) Nálunk, a Szentivánéj magyar ősbemutatóján a mű – az előadás jótékony, ámbár talán szűkítő játékossága ellenére is – olyan fanyarnak hat, mint az erdei som. Nem mintha az erdő – dacára a Shakespeare-reminiszcenciának – beleillatozna ebbe a nagyon is urbánus párkapcsolati magánykalandba.

szent-2-fekv

Ahogy a szerző korábbi, Európa című színdarabját, úgy a Szentivánéjt is Markó Róbert fordította magyarra. (A harmadik, nálunk is megismerhetett Greig-mű a legszebb című: A kozmonauta utolsó üzenete a nőnek, akit szeretett az egykori Szovjetunióban.) Markó Róbert szövege jól fekszik szájra, fülre. Alighanem hozzájárul a produkció egészséges antiszentimenti jellegéhez, amelynek egyébként legjellemzőbb jegye maga a szereposztás. Mert Pelsőczy Rékának van egy mindig éles hangja, Kocsis Gergelynek pedig egy unottan keresztülnézős tekintete. Egyikük színészetétől sem idegen a fád ironikusság. Persze Pelsőczy Réka Helenájának nyersessége mögül bármelyik pillanatban kilátszódhat az esendőség, Kocsis Gergely jelentéktelennek mutatkozó Bobjában pedig nemcsak fiús báj, de férfias sárm is felvillanhat hirtelen. Nyilván így képzelte el a kettőst Erdeős Anna, aki végzős bábrendező-hallgató a színművészeti egyetemen. Az ő vizsgarendezéseként jött létre a Sufniban látható Szentivánéj, a Manna és a Katona József Színház közös produkciója.
Annak, hogy Erdeős Anna e.h. bábos, valószínűleg nem feltétlenül kellene látszania a bemutatón. Rokonszenves, hogy mégis megmutatkozik. Részint idézi az előadás szellemes képi világa: a Taksás Mihály tervezte kartondíszlet kihajtogatós képeskönyv jellege és a rajzok képregényszerűsége. Részint pedig olykor szinte báboznak a játszók, máskor pedig nem is szinte, hanem ténylegesen. Például amikor Kocsis Gergely könyékig érő kesztyűsbáb formájában eleveníti meg Bob – keresem a pontos szót, megvan -: kukacát.

David Greignek Gordon McIntyre személyében muzsikus társzerzője is van, tehát elhangzik az előadásban néhány dal (a számok magyar szövegét Milesz Anna Sára írta), ám ez nem teszi meghatározóan zenés játékká a produkciót. Egyéb, közhelyes kísérőzenék – Török indulótól Carmina Buranáig – még kevésbé. Prózai, többé-kevésbé humoros, honi színre jól adaptálható kis játék ez. Ki állítaná, hogy nem hazai, ahogyan például Pelsőczy Réka azt mondja: Bo-ob! Tán csak az az egy idegen ma nálunk, az élénkpiros ötágú csillag fülbevaló a fülében. Azt ki venné fel ma Pesten.

David Greig – Gordon McIntyre: Szentivánéj (Manna – Katona József Színház)
Fordító: Markó Róbert. Dalszövegek: Milesz Anna Sára. Díszlet: Taksás Mihly m.v. Grafika: Horváth Eszter m.v. Jelmez, báb: Tihanyi Ildi m.v. Mozgás: Biczók Anna m.v. Zenei munkatárs: Szemenyei János m.v. Rendezőasszisztens: Gerlóczi Judit. Produkciós vezető: Gáspár Anna m.v. Rendező: ErdeősAnna e.h.
Szereplők: Pelsőczy Réka, Kocsis Gergely.

Sufni, 2013. április 5.

Facebook Comments