A kis magyar függetlenedés tuti módja ez: a politika tesz rád, mert nem vagy érdekes a számára, az ellenzék pedig nem lát benned aláírásgyűjtéssel-élőlánccal megvédendő utolsó bástyát, így végre talán békén hagynak, és nyugodtan dolgozhatsz.

Szeptember 5-én a Trafó sajtótájékoztatóján hivatalosan is megerősítést nyert, hogy régi és új igazgató eztán együtt vezeti majd az intézményt. Részemről hajlamos is vagyok a hír hallatán bepárásodott szemmel elérzékenyülni, merthogy e tény azt bizonyítja: különböző világnézetű és/vagy talán pártállású emberek tudhatnak még közös célért együtt dolgozni. Meghatottságom azonban akkor lenne teljes, ha ez széles összefogással, alulról induló kezdeményezés eredménye, a közakarat kötelező parancsa volna – ám erről szó sincs. Kulturális intézményt manapság kétféle módon irányítanak nálunk: a vezető vagy azt csinálja, amit a politika felülről előír neki, vagy – utasítás híján és anyagiakkal gyengén eleresztve – azt csinál, amit akar és/vagy tud. A Trafóban most ez a helyzet: a politika számára kis falat a hely, ezért kézi vezérlését (még mielőtt komolyan megpróbálta volna) beszüntette; mit ne gondoljunk: átfogó kulturális koncepció nélkül nem is tudott volna mit hogyan mivel-kivel vezérelni. A politika jelenleg csak annyit tud kommunikálni, hogy kit nem akar, azt is legtöbbször – orránál nem látván messzebb – saját érdeke ellen teszi. A kortárs művészet esetében ráadásul különösen bonyolult a helyzet, hiszen az nehezen volna védhető álláspont, hogy az alternatívákat kereső kísérletezőknek is a magyar hagyományokat kell őrizniük (még ha azt is kell). Ezért aztán a tanácstalankodó urak napjainkban a Trafót éppen ebek harmincadjára juttatják – sietek hozzátenni: hál’ istennek. Sokkal jobb ez a mostani állapot, mint mikor egy korábbi államtitkár a kortárs művészetek házában Bozsik Yvette-et Markó Ivánnal akarta összeművészházasítani.
A kis magyar függetlenedés tuti módja ez: a politika tesz rád, mert nem vagy érdekes a számára, az ellenzék pedig nem lát benned aláírásgyűjtéssel-élőlánccal megvédendő utolsó bástyát, így végre talán békén hagynak, és nyugodtan dolgozhatsz. Ez az ideálállapot csak annak kellemetlen, aki úgy vállal el vezetőposztot, hogy teljesen alkalmatlan rá. Máshogy fogalmazva: ha békén hagynak – szinte – csak rajtad áll, milyen színvonalon produkálsz.

szab-gyrgy_sajt

Ez persze erős leegyszerűsítés, de lehet-e jobbat kívánni a Trafó 15. születésnapjára, mint hogy régi és új vezetője viszonylag normális körülmények között feladatuk megoldására koncentrálhasson. „Helyzet” úgyis mindig van. (Állítólag a közelmúltban csak Budapestről kb. 350 000 fiatal, idegen nyelveket is beszélő munkavállaló távozott külföldre, ők a Trafó mindenkori potenciális közönségének tekintélyes részét képezték. De nem kis kihívás a magyarországi független szféra állandó támogatásvesztése, folyamatos legatyásodása sem.) A mostani helyzetben minden tapasztalatra, tudásra, varázslásra szükség van ahhoz, hogy a Trafó múltjához és jelenéhez méltó jubileumi évaddal rukkoljon ki.

nagyjzsef_videnMeghallgatva a szóbeli tájékoztatást, és elolvasva a sajtóanyagot, azt gondolom, izgalmas, színes évad kezdődik a Házban. Vannak benne csúcsnak ígérkező magyar és külföldi csemegék, melyekre – biztos, ami biztos – már most foglalnék jegyet, de találhatók a műsorban vélhetően szükség diktálta biztonsági programok is, melyeknek bármelyike nem várt meglepetést okozva erénnyé is kovácsolódhat. Mert a színházban még az is előfordulhat, hogy a premier előtti héten pörög fel remekművé egy produkció.

(KCs)

A Trafó évad-előzetese elolvasható itt: TRAFÓ 15. SZÜLETÉSNAP – JUBILEUMI 2013/2014-ES ÉVAD (pdf)

 

Facebook Comments