Hujber Szabolcs: Most meglakol a halál

DRÁMAMELLÉKLET
2015-05-18

A kisbaba és az idős hölgy megértik egymást: Tomika (elvileg) még nem százas, Olga néni már nem az.

Egészen biztosan nem trendi, de nekem Hujber Szabolcs drámájának olvasása közben – magamat is meglepő asszociációval – apáink generációjának egyik elfeledett költője jutott eszembe. Mégpedig híres versének híres két sora: „Itt kell a napok hordalékából / kimosni életem maroknyi aranyát;” (Váci Mihály: Ezt! Itt! Most!). Mintha Hujber Szabolcs hősei is valami hasonlót próbálgatnának, persze 21. századiasan, „y” generációsan. Mert a panel társasház gondnoka, közös képviselője, egyes lakói és a különböző céllal odaérkező személyek úgy bolyonganak emeletről emeletre, liftből ki, lakásba be, mintha egy költői játék lírai alakjai volnának. Persze nem hexameterekben érintkeznek, sőt, igazi prózai beszólásokat is rendszeresen csillogtatnak. A Most meglakol a halál történései és alakjai valós társadalmi kontextusba vannak beágyazva, mégis mintha néhány centivel folyton a föld fölött lebegnének, miközben ugyancsak hétköznapi dolgokkal bíbelődnek. Tomika, a kilenchónapos értelmes kisbaba bájos és jelentéses nem evilági lény, kedves gügyögéséből nem is érti ki senki az éleslátásról és bölcs életismeretről tanúskodó, olykor karakánul megfogalmazott megállapításokat, csakis az idős Olga néni, akinek már – stílszerűen fogalmazva –: igencsak elmentek otthonról. (Olga néni rendszeresen, minden bútorával, holmijával együtt elköltözik, majd még aznap visszaköltözik.) A kisbaba és az idős hölgy megértik egymást: Tomika (elvileg) még nem százas, Olga néni már nem az.

Az el- és a rögtöni visszaköltözés értelmét (vagy érzelmi motivációit) nem mindenki érti meg, de Bandi, a gondnok igyekszik megvédeni idős barátnőjét:
EGYIK KÖLTÖZTETŐ Te, Sanyi, ezek elírták a címet. (A MÁSIK és BANDI odahajolnak.) Innen rámoltunk ki most: Hóvirág utca 42., hét emelet huszonkettő.
BANDI Stimmel.
EGYIK KÖLTÖZTETŐ És ahová vinni kell a cuccot: Hóvirág utca 42., hét emelet huszonkettő.
BANDI Stimmel.
EGYIK KÖLTÖZTETŐ Már hogy stimmelne?
MÁSIK KÖLTÖZTETŐ Már hogy?
BANDI Én nem látok ebben semmi rendkívülit.
EGYIK KÖLTÖZTETŐ Nem, uram, ez nem így megy.
MÁSIK KÖLTÖZTETŐ Ez nem.

Olga néni hálás is Bandinak:
OLGA NÉNI Emlékszik, amikor volt az a nagy csőtörés nálam, és bokáig állt a víz az egész lakásban, és én teljesen kétségbe estem. Maga pedig mintha megérezte volna, hogy milyen nagy szükségem van a segítségre, egyszer csak ott termett, és én akkor úgy megnyugodtam. Pár perc múlva már együtt mertük a vizet a kádba nevetve, istenem, micsoda felfordulás volt, mindenütt vödrök, rongyok meg lavórok, de maga mindent megjavított és elrendezett. (Megöleli Bandit.) Emlékszik, Bandikám?
BANDI Igen, Olga néni, tegnapelőtt történt.

Bandi és Lajos, a közös képviselő szemmel tart minden házba érkezőt:
BANDI A Kántor tanár úrhoz tetszett jönni?
EGYIK TANÍTVÁNY Igen, hozzá. A harmadik emelet tízben lakik? Nem bírom kiolvasni az írását.
LAJOS Biztos nagyon izgult, amikor írta.
BANDI Magánórára jött, tessék mondani?
EGYIK TANÍTVÁNY (Mosolyogva.) Igen, olyasmi.
BANDI És? Mi a mai téma? A Homérosz előtti orális költészet? (BANDI mosolyog, LAJOS viszont nevet, a TANÍTVÁNY a lifthez siet, beszáll.)
BANDI Jaj, a könyvek! Tartsa, kisasszony! (Beszállnak a liftbe, a TANÍTVÁNY inkább kiszáll, és a lépcső felé kimegy oldalt.) Nézd már a kis hercegnőt!
LAJOS (Az elinduló liftből kihallatszik.) Te, Bandi, mi az a Homérosz?

De Bandinak néha a lírai énje is megnyilvánul, ilyenkor próbálgatja a napok hordalékából kimosni élete maroknyi aranyát:
BANDI Jól van. (Beszáll a liftbe, de aztán kiszáll.) Néha hosszú percekig figyelem, ahogy a szemben lévő háztömb ablakaiban villódzik a tévék fénye. Ilyenkor meg lehet állapítani, hogy kik nézik ugyanazt a csatornát, sőt, még azt is, hogy egészen pontosan ki mit néz. Amikor még egy csatorna volt, és az is fekete-fehér, akkor az egész olyan, hogy is mondjam, unalmas volt. De érdekes módon megnyugtató is. És most, hogy műholdról akár kétszáz is, tisztára olyan, mint a tűzijáték.

Ám mindig áll mellettünk egy jó barát, aki visszaránt a földre, mielőtt túlságosan szárnyalni kezdenénk:
LAJOS Ezt én sose látom, mert ilyenkor a tévét nézem.
(BANDI és LAJOS állnak egymás mellett, BANDI bólint, aztán beszáll a liftbe.)

(Kutszegi Csaba)

A dráma megtalálható a Drámák menüpont alatt, és letölthető innen.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.