Foszlányokban némi humor is felcsillan néha a feszes tréningszituációk közepette, ebből többet is elviseltem volna. A produkció így is mozgalmas, néhol üdítően, frivolan játékos.

A Top Dogs főszereplői kirúgott menedzserek. Elveszítették állásukat. Egzisztenciájuk, önbecsülésük a porban. A hatalmas öntudatuk persze megmaradt, hiszen voltak valakik, akik mások fölött diszponáltak, és reménykednek benne, hogy még újra pozícióba kerülhetnek, s majd újra fontosnak érezhetik magukat. A svájci Urs Widmer darabja afféle csoporttréninget mutat be, szeánszot, amely a megaláztatás, a földbe döngölés s az empatikus pedagógiai trenírozás Bermuda-háromszögében billegve tár elénk egy közös játékot, amelyben feltárulkozhat a jelenlevők személyisége, megmutatkozhatnak a függőségi viszonyok. A menedzserek trénere fiatal, harmincas nő, aki egy kápó rámenősségével, egy mindenre elszánt nőci erotikus kisugárzásával s egy elmegyógyintézeti főnéni jeges vehemenciájával uralja a kis csoport és a csoportterápia résztvevőit. Lapis Erika Anna Boscha egy hattyú légiességével, egy cirkuszi műlovarnő kecses eleganciájával s egy kőkemény üzletasszony kifinomult dörzsöltségével vezetgeti kis csapatát az ígéretesebb jövő felé.
A kitűnő marosvásárhelyi színész-rendező, Sebestyén Aba mozgalmas, teátrális, alapvetően a látványra s a koreográfiára (Györfí Csaba) építő előadást rendezett a Top Dogsból. A színpadkép (Hotykai Evelyn) meghatározó eleme az üres fehér tér, amelyben a dögös menedzserek sötét öltönyben, fehér ingben, fehér blúzban mozognak, táncolnak, akrobatikus mozgásokat végeznek, vagy csak ülnek a vajfehér, dizájnolt forgószékeken s hallgatják főnökasszonyuk intelmeit. A nyitóképek jelenetsorai mozgásszínházi, fizikai színházi képzeteket implikálnak, fiatal, ruganyos testek mozognak, fekszenek, kúsznak az üres térben, hangsúlyosan mindannyian mezítláb. Egy új játékos, Sebastian Silver érkezik csak közéjük, szabatosan egyenszürke menedzseröltönyben, aktatáskásan, félcipősen, nyakkendősen, s persze óriási egóval, amelyről még csak nem is sejti, milyen hamar levedlik majd róla. Csadi Zoltán nyalka, ám slampos menedzsere a kapott kérdésektől és instrukcióktól döbben csak rá, hogy hoppá, ez itt nem üzleti prezentáció, hanem kármentő tréning, ahol a lelkedbe gyalogolnak, ahol nem számít, ki voltál tegnap, mert ez itten a kőkemény kapitalizmus maga, ahol, ha elveszted az állásod, lúzer leszel azonmód. Vagy mi.

top_jelenet

Fotók: Őri György

Sebestyén Aba gyors színváltásokkal, erőteljes teátrális világítással és élénk színekkel dolgozik, hol kékben, hol lilában, hol zöldben, hol barnában vagy vörösben úszik a játéktér, a szereplők pedig fegyelmezetten ülnek kirótt szerepük szerint az asztal mögött, vagy libasorban a forgószékeken, átkocsiznak a színen, piros pöttyös labdát hajigálnak, mint a kisiskolások, vagy egyszerűen csak elképzelt, imitált párbeszédeket folytatnak egymással.
Az anno a Kamrában bemutatott, s tizenhárom éve masszívan a repertoáron szereplő dráma mozgalmas dramaturgiával bár, de nem hatol túl mélyre az emberi kapcsolatok feltérképezésében. Inkább csak karistolja a felszínt, felvet problémákat, fölvillant szituációkat, néhol illusztratív, néhol sűrűbb drámaiságú pillanatokat is fölszikráztatva. A dunaújvárosi csapat, élén Lapis Erikával, Csadi Zoltánnal, Tőkés Nikolettával és társaikkal, láthatólag összeszokott együttesként hozza színre a darabot, rutinosan, profi módon, fegyelmezetten. A nem túl terjengős előadásban is adódnak persze üres pillanatok, applikációnak látszó betétek, amelyek olykor leültetik az előadást. A játék domináns eleme a személyiség megalázása, a kiszolgáltatottság, a kitörni vágyás, az egyéni ambíciók személyiségrajza, a pszichózis, ami kétségkívül érdekes, különleges metszetet ad a sajátos társadalmi élethelyzetről. Az előadás Kotte Edit és Nóti Judit fordítása nyomán készült, azaz az alkotók jelentősen feldúsították a textust; komplett kapitalizmuskritikát, fogyasztáskritikát, civilizációkritikát meg sorsanalíziseket is kapunk, mindezt testekben, látványban és kihegyezett dialógokban elmesélve.

top_jelenet2

Foszlányokban némi humor is felcsillan néha a feszes tréningszituációk közepette, ebből többet is elviseltem volna. A produkció így is mozgalmas, néhol üdítően, frivolan játékos. Napokkal az előadás után persze már halványul az élmény, s ott motoszkál az emberben, hogy mi végre is az egész, mennyiben kötődik eme trendi darab a mi kis magyar világunkhoz, amelyben nemcsak jól szabott öltönyös harmincas lúzerek flangálnak nagy számban, hanem elzüllött, szétesett, roncsolt sorsú, a peremvidékre lökött szerencsétlenek.
Aztán ahogy a kirúgott menedzserek sem váltódnak meg (egyikőjük révbe ér, mégis: Albániában menedzserállás várja), a közönség se visz magával túl sok szellemi muníciót. Igaz, nem is unatkozik a röpke crash-tréning alatt.

Urs Widmer: Top Dogs – Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
Kotte Edit és Nóti judit fordítása nyomán készült. Tervező: Hotykai Evelyn. Zeneszerző: Boros Csaba. Koreográfus: Györfi Csaba. Rendező: Sebestyén Aba.
Szereplők: Lapis Erika, Csadi Zoltán, Fritz Attila, Gasparik Gábor, Kiss Attila, Tőkés Nikoletta, Gulyás Hermann Sándor, Polgár Lilla.

Facebook Comments