► Vezető témánk: SZÍNHÁZ ÉS ÖKOLÓGIA. Kricsfalusi Beatrix problémafelvető cikke a környezettudatosság és az előadó-művészetek bonyolult viszonyrendszeréről Jérôme Bel kiállása kapcsán: „Bel pozíciója a klímadiskurzus (…) jelentős ellentmondására is rávilágít. Jelesül arra, hogy a környezettudatos életmód propagálásakor hajlamosak vagyunk túlzott jelentőséget tulajdonítani az egyéni felelősségnek, miközben a környezetszennyezésért nagyságrendileg meghatározó mértékben a multinacionális nagyvállalatok és más intézmények okolhatók.” • Kovács Bea bizonysággyűjteménye a fenntartható színház létezéséről. • Török Ákos riportázsa arról, mit gondol a magyar színház az ökotudatosságról? • Varga Anikó a klímakérdés színreviteléről: „A Feledés látszólag egyszerű ötleten alapul: a performer egy évnyi saját, látható és láthatatlan szemetét gyűjtötte össze. Töredékes és asszociatív monológ kíséri annak lassú színpadra pakolását, igazodva a tárgyak által lenyomatozott idő dramaturgiájához (…). Gondolatfutamok, e-mail-váltások, emléktöredékek, emésztési naplójegyzetek, újságcikkek címei keverednek különféle irodalmi és filozófiai hivatkozásokkal. Egy gondolkodási folyamat ömlik elénk annak elképesztő hordalékával együtt.”
► RENDEZŐPORTRÉ. Urbán Balázs Sardar Tagirovsky 2017 és 2020 közötti színházi munkáiról: „A keresés, a kérdések felvetése fontosabb, mint az egyértelmű válasz megtalálása. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne érezhető az alkotói állásfoglalás, de a rendező ezeket soha nem sulykolja, inkább sejtet, alternatívákat állít fel, több szempontból járja körül a felvetett problémát. És nagyban számít a befogadói figyelemre, nyitottságra, kreativitásra.”
► ZSIDÓ SZÍNHÁZ. Rachel Merrill Moss a New York-i zsidó színházak múltjáról és jelenéről. • Oana Stoica a bukaresti Állami Zsidó Színház történetéről: „Üveg- és betonépítmények bújnak elő az egykori zsidó negyed régi, omladozó házai közül, ahol az Állami Zsidó Színház áll. A drasztikusan megfogyatkozott kisebbség színháza olyan nyelven játszik, amelyet helyben jóformán senki sem beszél már. Jiddisül.” • Lőwy Dániel a rövid életű kolozsvári Zsidó Színházról és a színészsorsokról. • Gajdó Tamás a zsidó színház (szerény) hazai előzményeiről. • Urbán Balázs a Gólem Színházról: „…soha nem gondolkoztam el azon, mit kell(ene) elvárnom egy budapesti zsidó színháztól. Már azon túl, amit az összes többi színháztól elvárok.(…) A Gólemet csak a színházi tevékenysége felől tudom megítélni, ami egyfelől egyszerűbb feladat, másfelől meg mégsem annyira az. És persze azért nem annyira egyszerű, mert a tevékenységének megítélése nem választható el a társulat által vállalt kulturális missziótól.”
► TÁNCPEDAGÓGIA. Lábán Rudolf-különdíjasok egymás közt: Angelus Iván és Lőrinc Katalin keresztinterjúja. „Keserű tény, hogy engem a szabadtáncos korszakok/mozgalmak akkor kezdtek érdekelni, amikor a szüleim már nem éltek. Már nem volt kitől megkérdezni azt a rengeteg mindent, amit kellett volna. És nemcsak azért, mert az ő jogos mentális önvédelmük tartotta tőlem vissza az infókat, hanem mert engem gyermekként, majd saját életpályámat építő fiatal felnőttként nem érdekelt egy olyan szakmai múlt, aminek akkor épp nem volt jelene.” (Lőrinc Katalin)
Címlapon: Oblivion, alkotó-előadó: Sarah Vanhee (fotók: CAMPO, Bernhard Müller és Phile Deprez).
Címlapterv: Nagy Gergő

Részletes tartalomjegyzékért kattints IDE.

 

A lap megvásárolható a nagyobb újságárusoknál és néhány kiemelt könyvesboltban az ország egész területén.

Facebook Comments