Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz.

Az InSite Drama és társszervezőként az Örkény Színház1 egy tartalmilag nagyon tudatosan felépített és magas színvonalon megszervezett nemzetközi konferenciát2 hozott létre. A három nap végére összeértek az előadásokban elhangzott gondolatok, a workshopokon feltett kérdések és a továbbgondolandó válaszok.

megnyito_GAP_Dohy_Balazs

Megnyitó. Dohy Balázs felvételei

A konferenciát meghatározó kérdések3:

A színházi nevelési szakemberek és az előadók megnyilvánulásait elsősorban a jelen kor egzisztencialista válságával kapcsolatos kérdések hatották át, melyek mai társadalmunk szűrőjén keresztül fogalmazódtak meg. Volt szó szakmai kérdésekről: Mire jó a dráma? Mire jó a drámapedagógia? Mire jó a színházi nevelés? Mire alkalmas a színház?… személyes kérdésekről: Ki vagyok én? Hol a helyem a világban? Akarok-e tenni a társadalmi igazságtalanság ellen? Mit tanulhatunk egymástól?… és a világgal kapcsolatos kérdésekről: Mi segíti a fiatalok társadalmi tudatosságának alakulását? Mi akadályozza a fiatalok társadalmi tudatosságának alakulását? Milyen ma fiatalnak lenni?…

workshopon_GAP_DohyBalazs

Workshopon

Megerősödtem abban, hogy…

Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz. Válaszok és utak vannak, amelyeken érdemes elgondolkodni, amelyekről a társadalom számára hasznos véleményt formálni. A fiataloknak olyan történetekkel lenne jó találkozni a színházban, amiben megtalálják önmagukat és az őket foglalkoztató kérdéseket. Olyan elképzelt/fiktív történeteket kellene tehát a számukra színpadon megjeleníteni, melyek rákérdeznek a körülöttünk lévő világra. A színházi helyzetekben olyan „űr”4-öket kell létrehozni, amelyek megfejtésre, értelmezésre várnak, hogy rajtuk keresztül közelebb kerülhessünk a saját emberségünk megismeréséhez, a gondolatainkért való felelősségvállaláshoz. Az „űr”-t a képzeletünk segítségével tudjuk megtölteni jelentéssel. A képzelet használata pedig meghatározza az emberi létezést. A drámapedagógia, a színház és a színházi nevelés a képzeletet használja, hogy a fantáziára épülő cselekvés előrevigye a néző/résztvevő gondolkodását. A dráma tehát a kreatív képzeletet használja, a képzelet játéka pedig valósághű kell, hogy legyen. Vagyis a színházban/színházi nevelésben a fikción keresztül azt vizsgáljuk, hogy hol a helyünk a valóságban: így kapcsolódhatunk emberi mivoltunk alapjaihoz. A színházi nevelés reagálási lehetőségeket keres a társadalmi, politikai, gazdasági krízisekre. A dráma segítségével lehet megvizsgálni, hogy mit jelent embernek lenni a mai világban. Az így létrejött fikciós világ által olyan valóságot kell teremtünk, amelyben élni szeretnénk. A drámaforma tehát hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a saját emberségünket megtalálhassuk, hogy megfogalmazhassuk azt, hogy milyen emberekké szeretnénk válni.

Szinhaz_GAP_Dohy_Balázs

Színház

Ami kérdésként maradt bennem:

A legfontosabb szakmai kihívást a bondiánus5 színházról való gondolkodást jelentette számomra. A magyarországi színházi nevelési szakma Bethlenfalvy Ádámnak és Chris Coopernek köszönhetően ismerkedhetett meg az úgynevezett bondiánus gondolkodással. Drámás és színházi nevelési szakemberek számára olyan óriási változást idézett elő a Bond-féle gondolkodásmód, amely mind a mai napig izgalmas kihívást jelent elméleti szempontból is, de leginkább a gyakorlatban való alkalmazása6 miatt. A workshopokon minden alkalommal eljutottunk a színtér meghatározásához, a kontextus megteremtéséhez, a központi színházi helyzethez és annak vizsgálatához, de hogy utána hogyan tovább, az a levegőben maradt. A gyakorlat kiteljesítése a módszer komplexitása miatt kérdéseket hagyott nyitva. Izgalmasan és pontosan meg tudjuk fogalmazni a Bond-féle színházi módszerrel a színházi alaphelyzetet, színházi és drámás eszközökkel el tudjuk kezdeni a szituáció vizsgálatát, de a továbblépés elsajátítása még várat magára. Drámás szempontból tehát felmerül tehát a kérdés: drámás szempontból a Bond-féle gondolkodásmód hogyan alkalmazható pontosan a gyakorlatban? Mit jelent valójában a színházi nevelési szakemberek számára a Bond-féle rendszer? Ez egy módszer? Vagy valamilyen szemlélet?

adjunk_hangot_GAP_dohy Balazs

Adjunk hangot

Aminek hangot kell adni:

Olyan emberek adtak elő a konferencián, akik segítenek hangot adni (korosztálytól függetlenül) a periférián lévő embereknek7.

Olyan emberek tartottak workshopokat, akik drámás eszközökön keresztül, elkötelezetten dolgoznak azon, hogy a felnövő nemzedék több nézőpontból vizsgáljon meg egy-egy problematikus helyzetet és merjen kérdezni8.

Olyan fiatalok dolgoztak két éven keresztül ezen a konferencián, akik fontosnak tartották megfogalmazni, hogy színházi helyzetekben az emberséget kell keresni, és hogy olyan színházra van szükségük, ami kérdéseket tesz fel9.

A színházi neveléssel foglalkozó szakemberek számára is hatalmas felelősség, hogy lehetőséget teremtsenek a színházon keresztül gondolkodó fiatalok számára, hogy elmondhassák merjék mondani véleményüket, gondolataikat. A színház olyan eszköz a kezünkben, amely mozgósítja a fiatalok képzeletét, közelebb viszi őket önmaguk megismeréséhez, hogy könnyebben tudjanak jövőképet teremteni maguknak: a színházon keresztül segítenünk kell hangot adni a fiataloknak!

A szerző, Patonay Anita, színész–drámatanár. Történelem–magyar szakos tanérként végzett az ELTE-n. 2002 óta a Káva Kulturális Műhelyben dolgozik. 2016 szeptemberétől a Film- és Színművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója.

1 A Facing The GAP nemzetközi konferencia 2016. július 29-31. között zajlott Budapesten az Örkény Színházban. 14 országból 152 ember vett részt az eseményen.

2 A projekt honlapján és a Facebook oldalukon megtalálhatóak a konferencia anyagai, az elhangzott előadások, fotók és prezentációk.

3 A teljesség igénye nélkül emeltem ki a fenti kérdéseket.

4 „űr”= gap, Edward Bond által használt gyakori kifejezés arra, hogy a színház a nézőknek egy szélsőséges helyzetet mutat, de nem magyarázza meg. A néző feladata lesz, hogy az „űr”-nek a jelentését a képzelet segítségével megtalálja.

5 Edward Bond színházáról bővebben: BETHLENFALVY Ádám, Edward Bond politikai színháza, Színház, 2013. január, 43-45. és UPOR László, Bond kérdez, Színház, 2010. április, 54-56.

6 A konferencián Bond elmélete háttérbe szorult, és a szervezők a gyakorlati megvalósításon keresztüli megértést tűzték ki célul.

7 A teljesség igénye nélkül: Udvarhelyi Éva Tessza, A közélet iskolája ügyvezetője, aki hajléktalan emberekkel dolgozik; Tarr Hajnalka, Autistic Art Közhasznú Alapítvány művészeti vezetője, aki autistákkal dolgozik; Ceri Townsend, The GAP Arts Project alapítója és mentora, aki birminghami fiatalokkal dolgozik.

8 Kostas Amoiropoulos (Görögország), tanár, drámapedagógus és Bond szakértő; Chris Cooper (UK), drámaíró, rendező, drámapedagógus Cao Xi (Kína), a Drama Rainbow Centre szakmai vezetője, Bethlenfalvy Ádám, színházi nevelési szakember, InSite Drama

9 kínai, máltai, nagy britanniai és magyar fiatalok, akik a konferenciát megelőző ifjúsági programon vettek részt

Facebook Comments