…a Hatszín Teátrummal egy, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó színház kezdte meg működését. Erre utal a „Budapest új játéktere” szlogenjük is.

Az évad örvendetes fejleménye, hogy végre nem csak színházak bezárásáról, de újak indulásáról is szólnak hírek. Ez a színháznyitási bumm mostanra elérte a gyerekszínházat is. Egyrészt úgy, hogy a frissen nyílt játszóhelyek közül van, ahol gyerekeknek is tartanak előadásokat (ilyen például a Mozsár Műhely), másrészt úgy, hogy a Hatszín Teátrummal egy, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó színház kezdte meg működését. Erre utal a „Budapest új játéktere” szlogenjük is. Honlapjuk szerint napközben gyerekeknek tartanak majd előadásokat, esténként pedig felnőtteknek játszó befogadószínházként működnek.

A VI. kerületi Jókai utcában található épület a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház közvetlen közelében, attól egy sarokra található, de közel van ide a Budapest Bábszínház is, vagyis a Hatszín Teátrum egy, a gyerekszínházba járóknak már ismert környéken kezdi meg működését. A 230 férőhelyes terem hátránya, hogy nézőtere nem emelkedik, csak a hátsó harmadot emelték egy lépcsőnyivel feljebb. A gyerekszínházakban szokásos speciális székek helyett itt magasítópárnákra ülhetnek a gyerekek.

Az úgy volt… Bodoky Márk, Osváth Judit, Georgita Máté Dezső, Barna Zsombor. Fotók: Mohos Angéla

Szintén ide költözött a színház és az épület egyik tulajdonosa, a Móra Könyvkiadó, így nem meglepő, hogy a Hatszín Teátrum a kiadó emblematikus szerzőjének és egykori főszerkesztőjének műveiből készült előadással, Az úgy volt…-tal nyitott.

Janikovszky Éva köteteit is beépítették a létrákból, textilekből álló, egyszerű, ötletes díszletbe: az előadás alatt ott sorakoznak a színpad két oldalán, egy-egy emelvényen. A szöveget a szerző több művéből állították össze, mégpedig úgy, hogy a születéstől egészen a kamaszkorig rajzoljon fel egy ívet. Az Örülj, hogy fiú / Örülj, hogy lány párkönyvekkel kezdenek, és eljutnak a címadó kötetig, Az úgy volt…-ig.

Barna Zsombor

Az előadás elején még úgy tűnik, hogy Szilágyi Bálint rendezőnek és a Színművészeti Egyetemen idén végző négy fiatalnak (Barna Zsombornak, Bodoky Márknak, Georgita Máté Dezsőnek és Osváth Juditnak) nem sikerül túlugrani az illusztrált képeskönyv-szindrómán. A fiúnak várt lány- és a lánynak várt fiúbaba szüleinek szóló szöveget hol egyszerre, hol felváltva mondják az anyaszerepet is játszó férfiszínészek. Néhány jellegzetes ruhadarab (tüllszoknya, nyakkendő, kézre húzott bábfigurák) mozgatásával, cserélgetésével, mozgással színesítik-illusztrálják a szövegmondást, ekkor még alapvetően mégis statikus a játék. A szövegközpontúság és a kötetekből ismert monológjelleg is végig megmarad, Janikovszky Éva apró életdarabkái azonban így is működnek, gyerekeknél és a felnőtt kísérőknél egyaránt. Az önmagukban egyszerű, néha talán közhelyesnek is tűnő megállapításokból, kommentárokból a humor és a folyamatosan jelenlévő (ön)reflexió segítségével megszületik valami más minőség: a hitelesnek és őszintének érzett gyermeki hang. Ez a hang azonban nem egyetlen, beazonosítható karakteré, hanem a gyermeké, majd a kamaszé, még akkor is, ha az adott könyvrészletben éppen neve is van a szereplőnek.

Mindebből következik, hogy a színészek is ezeket az általános karaktervonásokat jelenítik meg, kevés olyan jelenet van, amelyben konkrét figura körvonalazódik, mint a címadó Az úgy volt…-ban. A végig jelen lévő humor és játékosság azonban mégis élettel tölti meg a színpadot. A szcenírozott irodalmi est irányából az előadás határozott lépést tesz a színház felé, és amellett, hogy méltó emléket állít Janikovszky Évának, a gyerekközönséget is meg tudja szólítani, és az egyórás játékidőben végig le tudja kötni.

Barna Zsombor, háttérben: Bodoky Márk, Osváth Judit, Georgita Máté Dezső

Kifelé menet pedig betérhetünk a színházteremmel szemközti könyvesboltba, ahol Janikovszky Éva művei mellett a többi mórás szerző munkái is megtalálhatók.

A kiadó szerzője, Nógrádi Gergely a színház második premierjének egyik főszereplője. Nógrádi Gergely sokoldalú alkotó: amellett, hogy gyermek- és ifjúsági könyveket ír, operaénekes és kántor is.

A Gyerünk az Operába! Gyerünk Operanciába! sem színházi előadás a szó klasszikus értelmében, hanem operabeavató foglalkozás, amit 6-12 éves gyerekeknek ajánlanak. Ezúttal Mozart Varázsfuvolája volt a választott mű. Nógrádi Gergely egy óriási sárga csibének öltözve „vezényelte” a játékot. Sárga Ricsi vicces, szerethető figura, és biztosan jobban megragadja a gyerekek figyelmét, mintha alakítója jelmez nélkül, Nógrádi Gergelyként állt volna ki a színpadra, de alakjában van némi következetlenség is. Zenei szakértőként ő magyaráz el sok mindent a gyerekeknek (beszél Mozartról, a korabeli életről, a Varázsfuvola történetéről, szereplőiről, a karmester szerepéről stb.), de amikor Teszter Nelli zongoraművészt és oktatót faggatja az operaénekessé válásról, női és férfi hangfekvésekről zeneileg tudatlannak és hozzá nem értőnek mutatja magát.

A legnagyobb kockázati tényező az, hogy folyamatosan igyekszik a gyerekeket bevonni, beszélgetni velük, kérdezni tőlük, ami egy 230 fős teremben önmagában sem könnyű feladat. Még akkor sem, ha Nógrádi Gergelynek énekesként nagy a színpadi rutinja, íróként pedig rendszeresen tart író-olvasó találkozókat gyerekeknek. Hogy ez mégis más helyzet, arra példa, hogy egy kislány, aki önként jelentkezőként ment ki a színpadra, keservesen sírni kezdett, amikor az operabeszéd és a mindennapi beszéd hasonlóságát illusztrálva és ehhez egy iskolai szituációt eljátszva erősebb hangon szóltak hozzá. (A helyzetet a kislány már csak azért sem érthette pontosan, mert, mint kiderült, még óvodás volt.) Nem volt könnyű visszaterelni a gyerekek és szülők figyelmét az operára, de sikerült. Ez a jelenet arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen nehéz és körültekintést igénylő feladat a gyermekelőadásokban sokszor szinte kötelezőnek érzett interaktív részek kidolgozása. Persze bármikor adódhatnak váratlan helyzetek, de az adott jelenet talán elkerülhető lett volna, ha egy kicsit jobban átgondolják, hogy feltétlenül be kell-e vonni gyereket, és ha igen, milyen életkorút és hogyan. Nógrádi Gergely ugyanakkor energikus, a figyelmet felkelteni és megtartani tudó színpadi jelenség, aki jó választásnak tűnik erre a feladatra.

A játék második felében két operaénekes, Vámosi Katalin és Yanis Benabdallah, valamint a már említett Teszter Nelli zongoraművész is csatlakozott Sárga Ricsihez. Hallhattunk néhány áriát, de szó esett az énekesek mindennapjairól, a fagyitilalomról és a színpadra való sminkelésről is. Sok mindent belesűrítettek ebbe az egy órába, ami talán szórakoztató ismeretterjesztésként írható le leginkább.

A Hatszín Teátrum első két előadása színházi szempontból nem mutat határozott irányt. Mindkét előadásban más műfajokkal keveredett a szűkebb értelemben vett színház. Természetesen mesekönyvekből is készülnek színpadi átiratok, Az úgy volt… esetében azonban az alkotók nem törekedtek komplett dramatizálásra, hanem egymás mellé illesztették a kötetekből kiemelt szövegrészeket. Janikovszky Éva történetei Szilágyi Bálint rendezésében mégis léptek egyet a színház felé. Az operabeavató pedig az, amit a neve ígér: játékos betekintés az opera világába, amelyben az ismeretterjesztő előadás (kivetített fotók, operafilm-részletek bejátszása, zenerészletek elemzése) és a színház (mindezt egy kitalált karakter közvetíti) elemei ötvöződnek.  Közönségigény mindkettőre van, ez pedig egy magánszínház esetében nem elhanyagolható szempont. Ahogy az a törekvés is teljesen érthető, hogy a könyvkiadót és a színházat szeretnék egymást segítve működtetni. Hogy a Hatszín Teátrum innen merre lép tovább, arról majd egy-két év múlva többet tudhatunk.

Mi? Janikovszky Éva: Az úgy volt…
Hol? Hatszín Teátrum
Kik? Barna Zsombor, Bodoky Márk, Georgita Máté Dezső, Osváth Judit
Dramaturg: Tollár Mónika. Díszlet- és jelmeztervező: Márkus Sándor. Rendező: Szilágyi Bálint.

Mi? Gyerünk az operába! Gyerünk Operanciába!
Hol? Hatszín Teátrum
Kik? Nógrádi Gergely, Vámosi Katalin, Yanis Benabdallah, Teszter Nelli