Kelemen Kristóf és és Pálinkás Bence György kvázi társulata egyfelvonásos ökológiai groteszkben mutatja be a kortárs magyar kormány elmúlt hét évének összes őrületét. Az előadás egyetlen növény identitásán keresztül, egy kertinstallációban meséli el, hogy juthatott idáig az ország morálisan. A műfaj valahol a munkásmozgalmi szavalókórusok, az ismeretterjesztő slam, és a multimédiás performansz között lavíroz.

Fotók: Csányi Krisztina

Kelemen Kristóf előző, III. TITÁNium Színházi Szemle Trafó–díjas előadása, a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk az oktatási rendszerről és a színészi pályakezdésről szól, még most futja diadalköreit. A siker után, addig kell a vasat ütni alapon a csapat egy részével új darabot mutatott be a fiatal rendező és dramaturg, Pálinkás Bence György képzőművésszel és kísérleti oktatóval együttműködésben az évad végén, a Trafó egy külső helyszínén, a Kilián Laktanyában. Az új és felkavaró mű szintén rendszerspecifikus hibákkal foglalkozik, csak most gazdaságpolitikai, agrárügyi alapon.

A téma a magyar akác, mint paradox: nem őshonos, mégis hungarikumnak kinevezett növény.

Eke Angéla, Homonnai Katalin, Kelemen Kristófrendező, Kristóf Márton és Pálinkás Bence György szerző körvonalai bontakoznak ki a színpadon láphang, kavalszó és köd gomolygásából, mezőgazdasági formaruhában. Egy közepesen érdekes középiskolai felelést imitálva elmondják a tényeket, az akác Magyarországra kerülésének, hányattatásainak, hasznának, kárának és felmagasztosulásának igaz történetét. Statisztikákkal, újságcikkekkel, szakértői véleményekkel, vetítéssel alátámasztva. Bizonyos idő után ez a monoton előadásmód, csak úgy, mint manapság az alternatív tények alapján szerkesztett újsághír, iszonyatosan szürreálissá és ugyanakkor szórakoztatóvá válik: egy nem csak botanikai fordulatokban gazdag akácregény bontakozik ki belőle. 300 évvel ezelőtt vert gyökeret az Erdődy család birtokán, aztán ez a szívós és könnyen alkalmazkodó növény az Alföld-fásítási programnak köszönhetően elterjedt a magyar erdőkben, szemtanúja volt a magyar történelem legfontosabb eseményeinek, mi több, a magyar kultúra szerves részévé vált. Aztán egy viszonylag rövid sötét időszak következett be az akác életében 2014-ben egy EU rendelet kapcsán, miszerint bizonyos idegenhonos inváziós fajokat nem lehet betelepíteni az unióba, a már itt élőket pedig ki kell irtani.

Az erdészek következetesen azt állítják, hogy az akácfa egyáltalán nem veszélyes, a környezetvédők viszont azt mondják, ez az inváziós növény súlyos ökológiai kockázatokkal jár. Így a politikusok kedvükre választhatnak olyan véleményt, ami alátámasztja a politikai üzeneteiket.

A színen pro és kontra sorakoznak az érvek, és kibontakoznak a napi politikából oly ismerős fordulatok. A közönség pedig nevet, mert minden egyes érvelés ismerős már valahonnan. „Üzenjük Brüsszelnek! Védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést, a mézet és az akácot!” – így a FIDESZ petíciója annak idején.

Aztán számos jelentős politikus akác-vitában való megszólalását idézik Medgyessy Pétertől Orbán Viktorig, aki a magyar akác érdekében az Európai Bizottság akkori elnökével, José Manuel Barrosóval is tárgyalt az ügyben.

A politikai diskurzus egy az egyben színház, nem is kell túldíszíteni. A kókadozó növényekkel beültetett életnagyságú terepasztalon csak jelzésszerűen történik valami interakció. Többnyire a közönséghez beszélnek a nem gondolkodó, de szófogadó állampolgárokat megtestesítő előadók. Szomorúan, de röhögve láthatjuk aztán, hogy milyen messzire vezet a nemzeti konzultáció ösvénye.

Nem váratlan fordulattal a politikai idézetek között felbukkan, illetve ráúszik egy új szál, mégpedig az alkotók által alapított civil akácvédő mozgalom bemutatása. A Kétfarkú Kutya Párt akcióira emlékeztető eseményeket látunk filmről, és nehéz eldönteni, hogy az új, liberális közösségeszményt a magyar akácon keresztül népszerűsíteni szándékozó mozgalom valóságos-e. Igaz-e, hogy olyan szimbolikus politikai helyszíneken felbukkanva, mint az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vagy a hűvösvölgyi Munkásmozgalmi sétány akácfaültetési akciókat hajtottak végre féllegálisan. Hogy továbbra is legyenek kétségeink, aktuálisan is bemutatnak egy-egy ilyen merőben ízléstelen eseményt, amelyre versmondással, énekkel készültek. Miközben például Sajó Sándor förtelmes Az akácfa című versét Eke Angéla mondja el, Pálinkás Bence japán keserűfű tilinkón játszik alá. Épp, hogy zászlófelvonás nincsen pásztortüzek között. Megtudjuk, hogy az egyik CEU-tüntetésen is részt vettek az alkotók, de szenvtelenül beszámolnak titkos akcióikról is, amelyek során például az Országos Széchenyi Könyvtár műemlék értékű könyveibe vagy a Kerényi által szerkesztett Alaptörvény kiadásába akácfát montíroztak. Azon kívül, hogy néhány történelemhamisító akciót és emlékhelylétesítő eseményt újra játszanak a színpadon, Eke Angéla előadja a mozgalmi slágert diszkódresszben, slam poetry jelleggel, merőben szexuális felhangokkal.

Magyarakác, magyarakác,
Amit álmaidban látsz.
Nem is hiszed milyen kemény
Tövisétől nem félek én.

Hommonai Katalin alakítása Tessedik Sámuelként szintén a darab legjobb pillanataihoz tartozik. A Monarchiában német és szlovák ajkúként született evangélikus lelkész, tanító nemzeti hősünk szomorú monológja a magyar ugar felvirágoztatásáért való fáradozásairól olyat szól, hogy minimum a Soros-sztori adja a másikat. Hommonai a szikár és keserű gúny maga.

Kerestem a költők által oly ragyogó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és ehelyett találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot, a vallás álcája alatt borzasztó zavart, babonaságot, előítéletet, amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.

A csúcson kell abbahagyni, de levezetőnek még háborús felvételeket, faültető politikusokról szóló híradókat látunk, és van időnk elgondolkodni a magyar abszurdon, ezen a nihilista tájon, ahol az akác az úr. És az is eszünkbe jut, hogy mi lenne, ha az idegen fajok közül a karolinai tündérhínár, a kínai muntyákszarvas vagy a csinos tarkamókus lesz hungarikum. Kelemen Kristóf és Pálinkás Bence György abból is tudna ilyen hihetetlenül irritáló, ugyanakkor érdekes színházi eseményt kerekíteni.

Hol? Trafó
Mi? Kelemen Kristóf – Pálinkás Bence György: Magyar akác
Kik? Előadók: Eke Angéla, Homonnai Katalin, Kelemen Kristóf, Kristóf Márton, Pálinkás Bence György.
Zene: Kristóf Márton. Rendezőasszisztens: Totobé Anita. Szervezés: Kiss Réka Judit. Produkciós vezető: Bakk Ágnes Karolina. Díszletgyártás: Balázsi Dániel, Hegedűs Fanni. Technikai munkatárs: Szapu Márk. Fotó: Csányi Krisztina. Rendező, koncepció: Kelemen Kristóf, Pálinkás Bence György

Facebook Comments