Ibsen Kísértetek című drámáját a Centrál Színházban vitte színre Alföldi Róbert. Kúnos László fordítása most, a Színház.NET-en jelenik meg először.

A dráma letölthető INNEN

A Centrál kis (nem is olyan kis) színpadán bemutatott, nem oly gyakran játszott Ibsen-darabban a vonzerő a főszerepet játszó Básti Juli és a rendező Alföldi Róbert. Engem inkább a lelkek zord szerelmese, ez a hatalmas drámaíró érdekelt, aki nélkül a színháztörténet, de talán a film és irodalom is más lett volna; biztos vagyok benne, hogy az emberi lélek és emberek közti kapcsolatok olyan mély elemzője, mint Bergman vagy a kortárs svéd író, Per Olov Enquist is az ő örököse. Ibsen kiválóan megírt, sötét tónusú drámái mély tudásról, világ- és emberismeretről tanúskodnak.

Tompa Andrea: Örökség. Magyar Narancs 2018. 9. sz.

 

Alföldi előadása úgy vonz be minket egy tőlünk távoli világba, hogy a nézőt közelíti Ibsen korához és nem fordítva. A puritán díszlettől eltekintve megelégszik Ibsen tizenkilencedik századi zsigeri modernségével, miközben, ha hihetünk az íróként is funkcionáló Tore Remnek, akár egy szupermodernül hangzó szöveggel is szembesülhetnénk, amely nem csupán kibillent megkopott napi morálunkból, de egyenesen fenyegeti kényelmi alapon szerveződött, elkorhadt értékrendünket. (Fordító: Kúnos László.)

Kállai Katalin: Örök agónia – Art7

 

A darab, amely Kúnos László fordításában hangzik el, alaposan meg lett hámozva; ezúttal a koncepcionális dramaturgiai beavatkozást is a rendező, Alföldi Róbert végezte. Leginkább “csontra húzta”: a jellemek és kapcsolatok kerültek előtérbe, a múltbeli történetek ezekre szolgálnak magyarázatul és motivációként. Nevezetesen: az öncsalás, önáltatás, élethazugság és életgyávaság mutatkozik meg itt, a maga pőreségében. (…)

Mivel sem a látványban, sem a rendezésben nincsen semmi sallang, gyorsan és erőteljesen bontakozik ki a végjáték – voltaképp az egész előadás az. Alvingnénak ki kell mondania, amit örökre magába akart temetni, a fiának és Reginének meg kell tudnia, amit sejteni sem szerettek, és a megannyi hatalmas “ajtókeretnek” úgy kell a földre borulnia, hogy az ilyenformán kitágult térben semminek nincs helye, csak a magánynak.

Csáki Judit: Nincs remény – Revizoronline

 

Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk…

Török Ákos: Ibsen befordítva – Színház.NET

Fotó: Horváth Judit

Facebook Comments