Ebben az univerzumban a pletykáló pénztárosok a sorsistennők, és a hentesek az alvilág urai, különös, könyörtelen és kérlelhetetlen alakok, megközelíthetetlen gigászok és szervilis küklopszok, ítéletvégrehajtók.

A dráma letölthető INNEN

Hamm, bekaplak!

– kiáltja a kis gömböc, és így is tesz: bekapja a gazda lányát, aki épp le akarta vágni a gerendáról, hogy a padlásról levigye és szüleivel elfogyassza. Mert a mesebeli kis gömböcnek az a sorsa, hogy megegyék. De ő fellázad sorsa ellen, és ezzel életre kel. Öntudatra ébred. Igaz, kissé beszűkült tudatról van szó, amely az őt érő támadásra csak egyféleképpen tud reagálni. Előbb teremtőit pusztítja el, aztán már nincs többé megállás, egészen addig, amíg egy penge fel nem hasítja.

A kis gömböc eleve halálra van ítélve. Lehetne egy tragédia hőse is, ha nem épp Kis Gömböcnek hívnák, és nem válna ezáltal azonnal nevetség tárgyává. Hiszen mi a csudát akar egy kis gömböc az élettől? A kis gömböc lázadása mégis nagyszabású, mert feltartóztathatatlan, és végül az életébe kerül.

A szerző illusztrációja darabjához

Keresztesi József főhősét szintén Kisgömböcnek hívják. Mindig is így hívták, elnevezése mitikus. Akárcsak környezete, a Magyar Ábécé, ahol természetes, hogy becsapják a vevőket: a romlott húst ecettel mossák át, a lejárt szavatosságú joghurtot pedig kefirként árusítják. Ebben az univerzumban a pletykáló pénztárosok a sorsistennők, és a hentesek az alvilág urai, különös, könyörtelen és kérlelhetetlen alakok, megközelíthetetlen gigászok és szervilis küklopszok, ítéletvégrehajtók. A Bors-újság híreihez hasonló események jelentik a világ nagy történéseit; a csak fejként megszülető kisborjú élete és halála foglalja a darab cselekményét keretbe. A bulvárhírek enigmák, megfejthetetlen Szfinx-feladványok és a sorsot észrevétlenül és nyomon követhetetlenül meghatározó delphoi jóslatok. Keresztesi darabjának épp ez a különös és szürreális univerzum a legfőbb erénye. A korrupt és ócska világ bizarr költői képpé válik, amelyben az igazságáért ámokfutó Kolhaas-alterego Kisgömböc lázadása legfeljebb társadalmi pamflet, és így már magától értetődő, hogy az ebben a világban hatalommal bíró szereplők életét más törvények irányítják, és így, ha kell, egymás ellen is kardot ragadnak.

A Holtszezon szerzője zabolátlan, ha stílusokról és motívumokról van szó; bátorsága és szabadsága az örök-békétlen örök-kisgömböc köré kozmikus káoszt teremt. Vagy kaotikus kozmoszt. Ahogy tetszik. És amikor a képtelenség már fokozhatatlannak tűnik, és a kisgömböc Homérosz után felfalta Hrabalt, Orwellt és Kafkát is, sőt, Terry Gilliamnek sem kegyelmezett, akkor legyint meg igazán a valóság fuvallata, egy pillanatra csak, és ahogy illik, némi keserűséget hagyva maga után.

Facebook Comments