Egy sci-fit látunk, ami önmagában is elég lehet, de a szerzőpárostól eddig nem ehhez szoktunk, hanem ahhoz, hogy minimum duplafedelű történetekkel állnak elő. Újdonság az is, hogy ezúttal nem ők állították színpadra a darabjukat, nem maguknak, hanem a rendező felkérésére, a Vígszínháznak dolgoztak.

A Benkó Bence–Fábián Péter alkotópáros már nem egyszer kalandozott a jövőben, és többször eljátszottak az időutazás gondolatával is. Gondoljunk csak a Cájtstükk, avagy a bizonytalanokra. Vagy ott van a Miskolcon bemutatott trilógia, az Elza, vagy a világ vége, az Emberek alkonyaés az idei folytatás, azEklektikon 2048. Utóbbinak ráadásul van közös szereplője a Kozmikus magánnyal Schulberg János professzor személyében. Egy, a rendezővel, Király Dániellel készült interjúból az derül ki, hogy a Kozmikus magányta trilógia előzményének szánták. Vagyis ideális esetben a néző ezt látná először, és utána nézné meg sorban a miskolci előadásokat.

Fotók: Bartha Máté

A Kozmikus magányabban különbözik a felsoroltaktól, hogy ezúttal nincsenek áthallások, nem érezni, hogy a jövőn – vagy más előadásaikban a múlton – keresztül a jelenről, a mai Magyarországról beszélnének. Egy sci-fit látunk, ami önmagában is elég lehet, de a szerzőpárostól eddig nem ehhez szoktunk, hanem ahhoz, hogy minimum duplafedelű történetekkel állnak elő. Újdonság az is, hogy ezúttal nem ők állították színpadra a darabjukat, nem maguknak, hanem a rendező felkérésére, a Vígszínháznak dolgoztak.

Mivel nem szívesen venném el a leendő nézőktől a rejtvényfejtés örömét, a sztorinak csak a kiindulópontját árulom el: a Thalész csillagközi űrhajó fedélzetén vagyunk. Az űrhajó utasai valamilyen, általuk sem ismert katasztrófa következtében elvesztették az emlékezetüket és a Földdel való kapcsolatukat. Három űrhajós és egy android robot próbálja megfejteni, hogy mi történt velük, és hogy eltévedésük végleges és végzetes-e. A kezdetben egyszerűnek látszó alapképlet persze bonyolódik, és az előadás utolsó harmadában olyan fordulatok követik egymást, amelyekre a nézők valószínűleg eltérő megfejtéseket adnak, ha hazafelé menet beszélgetnek a látottakról.

A sci-fi elsősorban irodalmi és filmes műfaj, hiszen a látványt illetően a képzeletünk és a filmtechnika sokkal többre képes, mint a színpad. Király Dániel rendezésének nagy erénye, hogy nem látványos színpadi trükkökkel (a Házi Színpad erre nem is nagyon adna lehetőséget), hanem egyszerűségükben ötletes tárgyakkal dolgoznak a színészek. Van ebben valami gyermeki játékosság, mint amikor mindenki elfogadja, hogy egy lábasfedő a pajzs, és a fejes vonalzó a kard. Itt olajoshordóval, gumiabronccsal, egy kovácsüllőnek látszó tárggyal és hasonló eszközökkel játszanak, zenélnek, keltenek zajokat a színészek. Horváth Jenny kék-fehérben tartott színpadképe és jelmezei megadják a sci-fis alaphangulatot, a néző pedig elfogadja, hogyha egy valamiből egyenes meg görbe drótok állnak ki, az nem a nagypapa műhelyében készült, csak félresikerült bakelitlemez-tartó, hanem egy gondolatátvivő- és -detektáló szerkezet. Vagy mi. És ezekből a valamikből egyedi hangzásvilágot sikerül előcsalogatni (zene: Mester Dávid).

Nem tudom, milyen, a sci-fi műfajában bevett szabályok mentén vagy azoktól eltérve írták a szerzők a szöveg tudományosnak hangzó eszmefuttatásait –többnyire követhetően, néha szándékoltan és viccesen követhetetlenül.  A színészeknek, különösen az Asztrobiológust  játszó Szántó Balázsnak és a robotot alakító Csiby Gergelynek mindenesetre színészpróbáló feladat az idegen és alkalmilag konstruált szavakkal teletűzdelt, hosszan kanyargó mondatok gyorsított felvétel-szerű elmondása. A szöveg egyébként is nagyon egyénített mind a négy főszereplő esetében. Míg Szántó Balázs karakterének a tudományos érvek és a racionalitás a terepe, az Ember Márk által játszott Koordinátor az a fajta tudós, aki magasabb szintre fejlesztette a kreatív barkácsolást. Ő az egyetlen szereplő, aki a lehető legföldhözragadtabban fogalmazza meg a mondandóját, és két poén között mondja el a lényeget. Ember Márk oldottan és sok humorral hozza a karaktert. Piti Emőkének Geológusként néha már-már költői mondatok jutnak. Ő mozog a legnagyobb érzelmi amplitúdón, és a mondatai ritmusa mintha a lélegzetvételéhez igazodna, de a karakter érzelmi hullámverése is indokolja ezt a szaggatottságot. Csiby Gergely androidjában  rokonszenvesen vegyülnek az emberi vonások a robot gépiességével.

A sci-fi történeten túl van az előadásnak egy olyan pontja is, amelyhez mindenki tud kapcsolódni, ez pedig a magány kérdése. Adódik néhány pillanat, amikor a címben megjelölt kozmikus magány hideglelős érzése, Tóth Árpáddal szólva a „térbe szétszórt milljom árvaság” képzete határozottan átjön a színpadról. Ez a vonulat azonban nem elég izmos ahhoz, hogy az egész előadást meghatározza. Többnyire meg kell elégednünk egy játékos és ötletes sci-fivel.

Hol? Vígszínház, Házi Színpad
Mi? Benkó Bence – Fábián Péter – Király Dániel: Kozmikus magány
Kik? Szereplők: Ember Márk, Szántó Balázs, Csiby Gergely, Piti Emőke, Gilicze Márta, Karácsonyi Zoltán. Jelmez, díszlet: Horváth Jenny. Fény: Hlinka Móni. Dramaturg: Cseh Dávid. Zene: Mester Dávid. Rendező: Király Dániel.

Facebook Comments