A Kolibri Színház két legutóbbi bemutatója nem tipikus gyerekszínházi témákkal foglalkozik, de legalábbis nem a megszokott módon. Szerelmes mesékből persze nincs hiány, ahogy olyan királyfikból és királylányokból sem, akik boldogan élnek, míg meg nem halnak. A császárfiú álmában azonban elmarad a happy end. Az Esznek-e a halottak epertortát? pedig már a címével is jelzi, hogy gyerekszínházban ritka témához nyúl, bár az utóbbi években már akadt néhány, a halált tematizáló gyermekelőadás. (Csak két példa: a Soltis Lajos Színház Hantocskája vagy a Vaskakas Bábszínház A halhatatlanságra vágyó királyfi című előadása.) 

A császárfiú álma. Fotók: H.S.C. Stábiskola

A császárfiú álmát Jókai Mór A leaotungi emberkék című elbeszélése nyomán Horváth Péter írta. Az alapötletet nem árulom el, aki nagyon kíváncsi, rákereshet az elbeszélésre, de inkább utóolvasmánynak ajánlom, hogy a reménybeli néző ne fossza meg magát a színházi ráismerés élményétől. Az alkotók ugyanis úgy építették fel a mesét, mint egy jó krimit. Nagyjából az ötödik perctől kezdve ott van az orrunk előtt a megoldás, sőt, még refrénbe is foglalják, de nem jövünk rá (én legalábbis nem jöttem rá, bár érzékeltem, hogy van itt valami furcsa titok), csak a legvégén. Pedig sorban rakosgatják elénk a jeleket.

Annyit azért el kell árulni, hogy a történet két helyszínen játszódik: Pekingben és Leaotung tartományban. És ezen az egymástól távoli két helyen egy császárfiú (Nizsai Dániel) és egy hercegkisasszony (Michl Juli) megálmodják egymást, hogy aztán mindenféle akadályt legyőzve a másikat keressék. A meseszerkezetből következik, hogy Horváth Péter ismétlésekre épülő dramaturgiát használ, így a beszélgetések, amelyeket a császárfiú az édesanyjával, a hercegkisasszony pedig az édesapjával folytat, tükörképei egymásnak. Míg az egyik oldalon három mandarin, a másikon három udvarhölgy alkotja a főszereplők tágabb környezetét, de még a vén bölcs is megduplázódik. Felnőtt fejjel talán túl kiszámítható ez a szerkezet, de így is megvan a szépsége, ritmusa, a gyerekek pedig kifejezetten szeretik és várják az ismerőssé váló ismétléseket.

A Novák János által rendezett előadás meghatározó eleme a zene és az, hogy a szöveg jelentős része énekbeszédben hangzik el. Novák János részben kínai hangszerekre (bambusz fuvola, tibeti hangtál, pekingi operagong) írt zenéje a mi fülünkhöz szelídíti ezt a máskülönben oly idegennek tűnő zenei világot. Külön élmény, amikor váratlanul magyar népdal (A karádi faluvégen) szólal meg egy kánonban, belesimulva a „kínai” zenébe.

A császárfiú álma

A két helyszín miatt sok a jelenetváltás, amit egyszerű eszközökkel, ötletesen, vetített háttérrel és egy paravánszerűség mozgatásával oldanak meg. A fiatalok álmában a szerelmesükről megjelenő álomképeket is vetítéssel jelzik, ez a megoldás az érthetőséget segíti, de a jelenet emelkedettségét nem szolgálja. Látványos és humoros ellenben, hogy a kérők, lehetséges menyasszonyok sorát árnyjátékkal jelenítik meg. Különlegesen szépek Orosz Klaudia jelmezei. A nemes anyagok, ragyogó színek mellett az apró ötletek teszik egészen egyedivé őket, mint amilyenek a császárfiú fejdíszén folyton libegő-himbálózó „lógócskák”.  A színészek jól eltalálják a mértékkel kínaira stilizált játékmódot (ebben Lakatos János koreográfiája is segítségükre van), és a társulati összjáték is egységes, meggyőző képet mutat.

Az előadásban szerencsésen adódnak össze ezek a részértékek, így egy míves, szép mesét láthatnak a nézők. Ha boldogan éltek, míg meg nem haltaknincs is a végén, holtomiglan-holtodiglan igen, de nem a tragikus, hanem a szép és felemelő fajtából.

Esznek-e a halottak epertortát?

Ennél a titokzatos mesénél jóval egyszerűbb az Esznek-e a halottak epertortát? alapképlete. A Rosemarie Eichinger regényéből készült szövegkönyv Szívós Károly munkája, az előadás dramaturgja Horváth Péter volt. Főszereplője egy kamaszlány, aki édesanyja halála után édesapjával él egy temetőgondnoki lakásban, így ideje nagy részét halottak között tölti, velük „beszélget”. Mellé sodródik az ikertestvérét elvesztett Peter. A kamaszlét amúgy sem könnyű időszakát náluk a szeretteik elvesztése is nehezíti, miközben magukkal, egymással, sőt Emmának édesapja új barátnőjével is ki kell békülni valahogy.

A Kolibri Fészek kicsinyke színpadán felállított, a színpadhoz képest kissé túlméretezett díszlet két összetevője egy variálható lépcsős-dobogós és egy paravánokból álló rész. Előbbi a különféle helyszíneket (temető, lakásbelső stb.) hivatott megjeleníteni, utóbbi bábparavánként is szolgál, ugyanis a szereplők gondolatait bábokkal mondatják ki, ahogy a temető „lakói” is bábformában jelennek meg. Vagyis egyértelműen és konzekvensen választják el egymástól az élő- és a bábjátékot. A gyakori jelenetváltások miatt azonban sokat kell mozgatni, a jeleneteken belül pedig időnként kerülgetni a viszonylag nagy díszletelemeket. Ezen a kis nehézkességen túlmenően Szívós Károly egy élettel és humorral teli, mégis, a témát kellő súllyal megközelíthető, szerethető előadást rendezett.

Grisnik Petra már a Mary és Max-ben bizonyította, hogy alkatához igen jól illenek a kamaszlány-szerepek. Itt is a legnagyobb természetességgel hozza az egyszer fülig érő szájú, a másik pillanatban már kelletlen és utálatos, szögletességében is bájos Emmát. Fehér Dániel a kamaszfiú, Peter szerepében hasonlóan hiteles. Mészáros Tamás az apa, Megyes Melinda a gyámhivatali ügyintézőből az apa barátnőjévé előlépett szerepben nem megmondó-embereket, hanem magukban is sokszor bizonytalan, csetlő-botló, ezért rokonszenves felnőtteket mutatnak meg. Szívós Károly és Török Ági a fiú szülei mellett Emma és Peter bábját a tőlük megszokott érzékenységgel keltik életre.

Ebben a két bemutatóban nincs semmi egetverő színházi újdonság, „csupán” jó történetek míves feldolgozásait kapja a közönség. A maga módján mindkettő afféle lélekpirula, és nemcsak a színlapokon írt korosztálynak (A császárfiú álmát 7-10, az Epertortát 9-11éveseknek ajánlják elsősorban), hanem felnőtteknek is. Olyan történetek, amelyekből erőt meríthetünk: hiába, hogy a legfontosabb dolgokat sokszor nem tudjuk befolyásolni az életünkben, azt, hogy hogyan viszonyulunk a velünk történtekhez, beletörünk vagy megkeressük, hogyan tudunk tovább élni, mi döntjük el.

Hol? Kolibri Színház
Mi? Jókai Mór – Horváth Péter: A császárfiú álma
Kik? Nizsai Dániel, Török Ági, Michl Juli, Szívós Károly, Bodnár Zoltán, Krausz Gábor, Szanitter Dávid, Erdei Juli, Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Mészáros Tamás, Németh Tibor, Farkas Éva, Ruszina Szabolcs, Bárdi Gergő, Sallai Virág, Alexics Rita
Zene: Novák János. Zenészek: Bágyi Balázs, Farkas Rózsa, Kecskeméti Gábor. Zenei vezető: Kecskeméti Gábor. Tervező: Orosz Klaudia.  Mozgás: Lakatos János. Digitális képek: Kovács Ivó. Szcenikus: Farkas István. A rendező munkatársa: Hajsz Andrea. Rendezte: Novák János.

Hol? Kolibri Fészek
Mi? Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Kik? Grisnik Petra, Mészáros Tamás, Fehér Dániel, Megyes Melinda, Török Ági, Szívós Károly
Dramaturg: Horváth Péter. Báb- és jelmeztervező: Orosz Klaudia. Díszlettervező, szcenikus: Farkas István. Kellékes: Reymeyer Dóra. Atmoszféra effektek: Bornai Szilveszter. A rendező munkatársa, súgó: Vajdai Veronika. Rendezte: Szívós Károly.

Facebook Comments