Zelda mozdulatai egyrészről nagyon érzékiek, sőt erotikusak, ám ebben is autonóm, önazonos és legfőképpen egyedi. Másrészről a tánc az őrület, a skizofréniával való harc egyik megjelenési módjává válik, az önmegfejtés egyik fő eszközévé.

Az előadás plakátján felöltöztetésre váró mintaszerű papírbaba-család áll: papa, mama, gyerek. A férfi zöld – az irigység színe, mint később megtudjuk – zoknit visel, és öltönyt kap. A nőhöz elegáns ruha, hosszúszárú esernyő és angyalszárny tartozik. Ő zelda (az előadás címe szerint így, nemecsekesen), a onewoman show főszereplője, egy utolsó vad nő, aki hasznát is veheti az  angyalszárnyaknak az előadás végén, hisz egy tűzvész során veszti életét. A színen a papírbaba ég el, hogy végül ne maradhasson meg semmi más belőle, csak hamu.

Fotók: Kállai-Tóth Anett

Az előadás voltaképpen zelda önkeresése, amiről már élete végén, a pszichiátrián mesél nekünk. Rengeteg narratívában értelmezhetjük F. Scott Fitzgerald világhírű író feleségének az élettörténetét, amire ráerősít, hogy a visszaemlékezés csapongó, olykor hézagos. A címbeli kis viszont hangsúlyozottan megóv minket a fölösleges hasonlítgatástól, azonosítgatástól. Bár a fő motívumok és a monológ szereplői kétségkívül hasonlítanak a valóság szereplőihez, zelda nem Zelda, ahogy scott és hemingway neve sincs helytelenül leírva ebben a formában. Az alcímben és a műfaj meghatározásban többször felbukkan az utolsó jelző, mintha egy, a mai világban már ismeretlen kaliberű jelenségről lenne szó, mintha zeldában egy mára már kihalt nagyvad utolsó példányát csodálhatnánk meg.

Horváth Lili zeldája Gyerge Krisztián rendezésében kivételes nő, akinek az élete egyértelműen megérdemel egy egész estét. A one(wo)man show-k rendszerint dupla vagy semmi játékok: az előadás hitelessége egy ember vállát nyomja, a kritikus kérdés pedig az, hogy kitölti-e a színész lendülete az estét. Horváth Lili szuggesztív alakításának ez sikerül, nem ül le az előadás.

Amikor először megpillantjuk zeldát, titokzatos fátyol fedi az arcát, és egész testet takaró, bonyolult kezeslábasban van (jelmeztervező: Béres Móni). Elegáns tartása valamiféle belső tartást feltételez, viszont látható módon már szétesett, elhagyta magát. Ahogy magáról mesél, és egyre jobban megismerjük, úgy szabadul meg a pszichiátrián ráaggatott ruháktól, hogy végül letisztulva, szürke kisruhában láthassuk. „Őrültsége”, skizofréniája, bár részben valós, inkább rejtőzködés, menekülés a társadalom elől, avagy az ő megfogalmazása szerint: „Semmi nem jellemez jobban egy civilizációt, mint hogy milyen vigaszt keresnek előle az emberek”. Ami a férjének az alkohol, az neki az őrület.

Horváth Lili tánccal kevert lépteivel betölti a teret. A mozgás fontos része az előadásnak, mind esztétikailag, mind gondolati síkon értéket képvisel. Gergye Krisztián koreográfiája intenzíven érvényesül, tartalmat ad a monológhoz, nem illusztrációt. Zelda mozdulatai egyrészről nagyon érzékiek, sőt erotikusak, ám ebben is autonóm, önazonos és legfőképpen egyedi. Másrészről a tánc az őrület, a skizofréniával való harc egyik megjelenési módjává válik, az önmegfejtés egyik fő eszközévé.

Itt van tehát ez a nő, akinek a mrs. fitzgeraldsága adta meg a társadalmi mobilitás lehetőségét, aki a szerelme nélkül sose tudott volna kitörni az Alabama állambeli Montgomery-ből, és akiről scott nélkül sose derült volna ki, milyen magától értetődő módon tud a nagyvilági elit ragyogó tagjává válni. Az egész életet megváltoztató lehetőség ugyanakkor rengeteg lemondással is jár, hisz lehet az embernek bármilyen ragyogó személyisége, ha az egyik leghíresebb amerikai író felesége, megítélését nagyrészt az fogja meghatározni. Erre a strukturális helyzetre a konkrétumok is ráerősítenek, zelda monológjából kiderül, hogy erősen aszimmetrikus volt a kapcsolatuk. Ennek egyik legfájóbb példája a plagizálás felemlítése, eszerint scott meglehetősen könnyen használta fel feleségének szövegeit saját munkáiban. Az irodalomhoz azonban nem csak szakmai, hanem szerelmi megcsalás is kötődik, bár zelda csak sejteti, hogy férje és Hemingway között levő szoros barátságnak vannak messzebbre mutató dimenziói is. Így tehát más művészeti ágban találja meg az elismerést, a festés felé terelődik érdeklődése.

Az önfeltárás kegyetlen folyamata közben azonban zelda végig humoros és önironikus marad, megőrzi azt a bizonyos belső tartást, ami már a belépésekor jellemezte. Olyan megkérdőjelezhetetlen intenzitású energiával tér vissza a belső kutatás egy-egy fájdalmas momentuma után, hogy érthetővé válik, mennyire megérdemli az alcímben megelőlegezett utolsó vad jelzőt.

Hol? Bethlen Téri Színház
Mi? William Luce: zelda – egy utolsó vad nő-onewoman show egy utolsó felvonásban
Kik? GK Társulat – Manna
Zelda: Horváth Lili. Fordító–dramaturg: Zöldi Gergely. Jelmez: Béres Móni. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Rendező: Gergye Krisztián.

Facebook Comments