Az identitáskeresés feladata nehezül erre a névtelen nőre, aki anyák, nagyanyák, dédanyák és egyéb felmenők átörökölt traumáin keresztülgázolva próbálja megfogalmazni, hogy ki is ő valójában.

A dráma letölthető INNEN

Botos Bálint Liget című színházi szövege meglehetősen hasonlít egy zöldellő bokorhoz; szereplői, helyszínei, konfliktusai és idősíkjai el-elmozdulnak a szélben, de valamennyiüket ugyanaz a gyökér fogja össze. Ez bizonyos értelemben a család, a valahova tartozás, a felmenők és a személyes szabadság lehetőségéből  áll össze. A Liget sorai mint vékony erezetű levelek villantják fel, hogy honnan jön mindaz, ami ebben a dimenzióban – nevezzük jelennek – látszik.

Eszter, a Liget elbeszélője, annyira belesüppedt a rá aggatott szerepek sokaságába, hogy lényegében egyik tévés munkájában eljátszott epizódszereplő nevét viseli magán. „Mindannyiunk Esztere”, mondja róla az egyik helybéli, amikor a színésznő egy örökölt ház adásvételének apropóján (vagy annak alibijával) hazalátogat szülővárosába. Ez egy kisközösség, ahol a jól kiismerhető, egyszerű és fullasztó szerepeket preferálják az élő, organikus személyiség megélése helyett. A világ mikrokozmosza is lehet a Liget – akár a család.

Jelenet az előadásból. Fotó: Víg László

Az identitáskeresés feladata nehezül erre a névtelen nőre, aki anyák, nagyanyák, dédanyák és egyéb felmenők átörökölt traumáin keresztülgázolva próbálja megfogalmazni, hogy ki is ő valójában. De ahogy tárgyakon és házakon túl tudunk adni, elöljáróink láthatatlan hagyatékán – ami bizonyítottan molekuláris szinte ivódik belénk – már nehezebben. Végigégetni a kimondatlan sérelmeket és a megtűrt, elszenvedett elnyomások gazát: erre vállalkozik valamilyen értelemben „Eszter”.

Az átcserepezés folyamata kockázatos. Szempont a gyökerek épsége és az új talaj állapota, az eljárás utáni körülmények életképessége is. A Liget legalább két nő önátültetésének előestéje, a változást előmozdító közvetlen pillanat.

A mű zeneisége, dramaturgiájának légiessége és a jövő felé pillantásban rejlő optimizmus a Ligetet kedves és játékos szöveggé teszik. Mintha azt sugallná Botos, hogy ezeken a bokánk köré csavarodott, régi kötelékeken csak úgy léphetünk túl, ha valamilyen közösségi (ki)nevetésben oldódunk fel. Erre lehet remek alkalom a színház.

Facebook Comments