A Benne vagy a pitiáner országrontás feketekomédiája: egy mindennapi anyagi gondokkal küzdő kisvállalkozás és egy sündörgő hivatalnok korrupt összjátéka. Mintha az élet írta volna, olyan valóságos, és olyan precízen van összerakva, mint egy svájci automata óraszerkezet.

Kovács Dániel Ambrus írta és rendezte, a Neptun Brigád pedig hétköznapi játékstílussal vitte színre ezt a történetet, amely tűpontosan mutat rá, miért választja az egyszerű ember a görbe utat, és mit veszít ezzel a társadalom. A publikálásra érdemes sztori akármelyik vidéki faluban játszódhatna, de a fiktív Dágványban vagyunk. Ügyvezető Roland (Chován Gábor) a húszéves osztálytalálkozóján elbeszélget Partner Endrével (Jankovics Péter), aki egy közbeszerzés utolsó utáni pillanatában próbálja a maradékot elcsalni. Roland munkahelye, a nem túl nyereséges lábtörlőgyártó kisüzem épp megfelel a célnak: három héten belül kell legyártania háromezer darab olcsó lábtörlőt. Ezeket a Roland és Endre által sebtiben megalapított ismeretlen közvetítőcég megvásárolja, majd „területfejlesztés” címszó alatt a vételár sokszorosáért szétteríti a megyei közintézményekben. Az akcióval az agyvérzést kapott cégtulajdonos apját ápoló és helyettesítő Tulaj Szilvi (Messaoudi Emina) is jól jár, Endre és Roland pedig titokban milliókat tehet zsebre. Még Gépkezelő Tibi (Ficzere Béla), az egyetlen alkalmazott is boldog, hiszen az előlegből a vacakoló munkagép rég tönkrement alkatrészeinek cseréjére is jut pénz.  Csakhogy Endre főnöke üvöltözve nemzetgyalázásnak minősíti a Tibi által nemzeti színűre festett lábtörlőket. Már-már ugrik az üzlet, Roland ki akarja Szilvit túrni a tulajdonosi székből. A mindössze huszonhat éves tulajdonosnő besokall, és eldönti, hogy Dániába költözik. Roland ekkor döbben rá, hogy egész rémálomszerű életének egyetlen szerethető része a lány volt, akit most örökre elveszített.

Fotók: Gulyás Dóra

Az előadáshoz remek teret biztosít a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Szkéné terme, amelyben egy széles színpadi térrel szemben néhány sorban ülnek a nézők. A be- és kijárást a két oldalon lévő ajtók biztosítják, a dráma helyszíne a lábtörlőgyár kis irodája. Szegényes irodai bútorzat, ragacsos, régi kávéfőző, hagyományos képcsöves monitor, Tibi rongyos füzete, és néhány papírfecni szanaszét az asztalon. A falon a százezredik lábtörlő látható bekeretezve. Az autentikus környezetben nagyon is hétköznapi ruházatban látjuk a négy színészt. Gépkezelő Tibi kissé megfakult, gépolajos munkaruhában, piszkos kézzel mászkál, Szilvi vidékiesen egyszerű, szerény öltözékben, ezerötszáz forintos tescós női táskával közlekedik. Roland figurája hozza a slampos negyvenest, Endre pedig úgy fest, akár a péntek esti Gozsdu udvar férfikonfekciója: sárga steppelt dzseki, lakkcipő, hamisítvány karóra, karcsúsított fehér ing és divatos alacsony derekú nadrág.

De nem csupán a precízen megkomponált drámai történet teszi szórakoztatóvá az előadást, hanem a remek színészi alakítások is. Számukra ez a független produkció igazi örömjáték, amelyben a színészek képességeiket is szabadon megmutathatják és közönségüket is megnevettethetik. A kilencven perces előadás pörgő jelenetváltásai, dialógusai utólag rögzített improvizációkból alakultak ki, ettől pedig még inkább közvetlennek tűnik a színészi játék is. Éppen csak annyi rájátszás van a hétköznapi emberek alakításában, amennyi hozzátartozik az egyes karakterek jelleméhez. Így lesz Ficzere Béla Tibije tapsot érdemlően komikus, amikor a tragacs céges autóval valahol az isten háta mögött lerobbanó Rolandnak telefonon keresztül mondja el, hogyan kell az autót újraéleszteni. Endre tenyérbemászó, rámenős viselkedése, lenéző parancsolgatása tipikusan a mások felett rövid ideig hatalommal rendelkező zsebdespotákéra hasonlít. Pozícióban érzi magát, és örvendezik, hogy ez egyszer nemcsak szemtanúja, hanem haszonélvezője is az intézményesített lopásnak. Mivel ő is csak kishal, így részben miatta halmoz egymásra amatőr bakikat ez a négyfős banda, amely az akciót együtt végrehajtja. Merthogy bármennyire is racionálisak a szereplők döntései, mind a négyen tisztában vannak azzal, hogy bűnt követnek el.

Messaoudi Emina otthonosan mozog a független színházi közegben, és színpadi létezése nagyon természetes. Tapasztalatlan, befolyásolható, de jószívű fiatal lányt alakít. Többször is ellenvetést fogalmaz meg a hirtelen jött gyanús megrendelés kapcsán, tudva, hogyha „esőszezonban” nem szolgálják ki a vevőkörüket, akkor később a rendszeres vásárlóik elpártolnak tőlük. Endre határozott fellépésével és az asztalra vetett hárommillió forinttal aztán mégis ráveszi a fiatal tulajdonost az üzletre. Chován Gábor olyan ügyvezetőt játszik, aki csak felületesen néz szembe sivár életével. A szüleinél lakik, autója nincsen, ambíciói lennének, de elképzelései nem reálisak. Az előadás elején elejt egy megjegyzést Endrének, amiből kiderül, hogy közte és Szilvi között korábban volt valami. Ennek a néző sokáig nem tulajdonít jelentőséget, mert annyira szűkszavúan utal rá. Roland egy befolyásolható, egyre boldogtalanabb ember, akit Endre ajánlata teljesen kibillent, mert ráeszmél, hogy mehetne jobban is a szekér. Viselkedése akkor torzul el, amikor átveszi a céget, és parancsolgatni kezd egyetlen alkalmazottjának. Miközben örül, hogy minden az ölébe hullik, az előadás végén arcán átvillanni látszik, hogy mindez nem fogja boldoggá tenni. Szilvi utolsó hozzá intézett mondataiból ugyanis kiderül, hogy kettejük viszonya alakulhatott volna másképp, ha a Roland odafigyelt volna rá.

Az elmúlt években több független társulat is foglalkozott a magyar korrupció jelenségével, például a Krétakör 2013-ban bemutatott, Gulyás Márton által jegyzett, Korrupció című előadása, vagy a Vajdai Vilmos rendezte Korrup Schőn. A Neptun Brigád produkciója annyiban jelent elmozdulást, hogy az előadás mögött lévő kidolgozott háttértörténet minden részletéből a mi világunk tükröződik vissza. A Benne vagy azt az utat modellezi, ami a tisztességes embertől a korrupt zsarnokig visz minket. Folyamatában ábrázolja az ok-okozati viszonyokat, a korrupció mikrovilágát, és nem utolsó sorban szemlélteti az okozott kárt. Kiváló vándorelőadás válhatna belőle, amelyet a Dágványhoz hasonló községekben is bemutathatna a társulat, segítve ezzel a korrupcióval kapcsolatos fogalmi zűrzavarok tisztázását.

Hol? Jurányi Ház
Mi? Benne vagy
Kik? Szereplők: Chován Gábor, Jankovics Péter, Messaoudi Emina, Ficzere Béla
Produkciós vezető: Sáfrány Eszter. Dramaturg: Róbert Júlia. Asszisztens: Rohály Hanna. Látványtervező, rendező: Kovács Dániel Ambrus

Facebook Comments