Az Roma Hősök – III. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál programján a színházi találkozót szervező Független Színház a Selejtesek című új előadását mutatta be, amely a hazai egészségügy helyzetéről nyújt látleletet, és az RS9 Színház Vallai kertjében megy tovább az évadban.

Ki ne tapasztalná ma Magyarországon az egészségügyi ellátás áldatlan állapotait a saját bőrén, de legalábbis valamelyik hozzátartozóján keresztül? S ki ne hallana arról, hogy a különböző, hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal különösen inkorrekt módon bánnak bizonyos helyeken? Kocsis Borbála civil segítő közösségi oldalakon olvasható beszámolója sem egyedi esetet tár fel:

„Tegnap voltam megint önkénteskedni a kórházban. Már olyan szintű a munkaerőhiány, hogy 1 nővér és 1 ápoló van egy 12 kórtermes osztályon, ahol kb. 48 beteg vár ellátást. A tegnapi estém során kiosztottam 12 kórteremben a vacsorát, akit kellett megetettem, megitattam, és utána megállás nélkül raktam rendbe a magatehetetlen, fél napja nyakig pisiben fekvő betegeket… De a legijesztőbb pillanatom az volt, amikor egy gipszelt kezű beteg rohant oda hozzám: jöjjek segíteni, mert egy néni leesett az ágyáról és a kövön fekszik. Ekkor „éppen” senki nem volt az osztályon rajtam kívül, egyedül meg nem bírtam felemelni a beteget, de nem is mertem, ki tudja megsérült-e, várni kellett, amíg találtam egy ápolót végre, aki segített…És akkor nem beszéltem azokról, akiknek nincsenek hozzátartozóik, nekik ki ad egy korty vizet ilyen emberhiány mellett?”

Mit tehetünk ez ellen mi magunk, merül fel a kérdés mindenkiben ilyen beszámolók hallatán. Azon kívül persze, hogy imádkozunk, ne kerüljünk kórházba se mi magunk, se a szeretteink.

Fotók: Vincze Alina

A Független Színház rá jellemző módon például hirdetést adott fel jó egy éve, hogy 14-20 éves, Budapesten élő roma és nem roma fiatalok jelentkezését várja, akik ösztöndíjas tanulókként és szereplőkként részt vennének egy teljes éven át tartó színházi műhelymunkában, melynek során létrehozzák a Selejtesek című előadást az egészségügyi ellátásról való saját élményeik feldolgozása mentén.  Balogh Rodrigó, a társulat vezetője rendezésében az idei Roma Hősök Fesztiválra készültek el, ahol német-osztrák, cseh és román formációk kamaradarabjai mellett mutatták be az előadást.

Balogh Rodrigó rendező és Illés Márton dramaturg tulajdonképpen ugyanazzal a módszerrel készítik az előadásaikat, mint az elsőt, a Tollfosztást, amely a romák ellen elkövettet gyilkosságsorozat kapcsán született egy csapat gyerekről, akik a nyári táborból hazaszöknek a falujukba.  Dokumentumok, kortársak vallomásai és saját improvizációk alapján állítják össze a szövegeket, találják ki a helyzeteket, és hosszú műhelymunka előzi meg a bemutatót, amely során kommunikációs készségfejlesztő tréningeket, társadalmi párbeszédet elősegítő képzéseket tartanak, miközben oktatási segédanyagokat készítenek elő. A bemutatóval pedig nem ér véget a történet: az oktatási anyagokat, az előadáshoz kitalált akciókat igyekeznek az ország távolabbi zugaiba is eljuttatni. Hosszú távon gondolkodnak, ezért vannak ösztöndíjasaik, gyakornokaik, hogy belőlük legyenek később a munkatársak, a trénerek, plusz ezért van az, hogy a 2010-ben bemutatott Tollfosztás oktatási program formájában még mindig járja az országot.

Kilenc évvel később a Selejtesek azzal foglalkozik, hogy mit lát a roma és nem roma fiatal ma Magyarországon az egészségügyből, hogyan éli meg, és mi az, amit szívesen megmutatna belőle. A rendező Balogh Rodrigó közlése szerint az előadásban résztvevők a saját tapasztalataik mellett interjúztak betegekkel, orvosokkal, és aztán választottak maguknak személyiség-típusokat. Így lett a darab egy nővérke, egy hererákos fiú, egy szívbeteg lány és egy drogos csaj története, akiket a sors egy kórterembe terel.  Balázs Barbara, Godó Irén, Godó Katalin és Lakatos Dániel a lehető legtöbbet hozza ki ebből  az – önkéntes fentebb idézett vallomásából kiindulva és a hazai egészségügy helyzetét ismerve  nem is extrém – szituációból. Az összezártság az alaphelyzet, amit a fiatal szereplők nyilván a műhelymunka során valójában is megéltek – a belőle adódó feszültségekkel együtt.

A szívbeteg roma lány utálja a narkóst, mert az direkt rongálja az egészségét. A drogfüggő türelmetlen, és mindenkit utál, de leginkább a nővért, aki nem ad neki fájdalomcsillapítót. A hererákos fiúról kiderül, hogy nem rasszista, pedig egy olyan hírű bandában látták ezelőtt. Ágota nővér a szívbeteg lány a tesója (a valóságban ikertestvérek – a szerk.), viszont nagyon türelmes mindenki mással is, így általa pozitív képet kapunk az általánosan elítélt ápolókról. Nem egyszerűen csak a szereplők egymással való konfliktusai, de a saját történeteik, félelmeik traumáik is előkerülnek a cselekmény során. Megismerik egymást, a nézők megismerik őket, és a nagy előítélet-lexikon szerint ugye a másik emberhez való közelebb kerülés húzza ki a gyűlölködés méregfogát.

Kiderül az is, hogy a szereplők élete találkozik bizonyos pontokon, és ettől még mozgalmasabb lesz a színpadi játék, amely egyébként olyan alaposan kidolgozott, hogy a szereplők előadói- és beszédképességei közti különbségek sem zavaróak. Némelyek képződnek még, mások már képzettebbek, Lakatos Dániel az egyetlen úgymond „nagyöreg” és profi, de mindannyian magabiztosak és lendületesek, aminek a titka az említett hosszú felkészülési folyamatban rejlik. Meg persze abban, hogy ők egy közösség, amelynek tagjai a színpadon is számíthatnak egymásra. Az előadás üzenete egyébként pontosan ez, hogy tegyünk magunkért, egymásért valamit, mielőtt még kinyír minket a kórház. Például adjunk vért a rászorulóknak. És a véradás ötletét, kilépve az előadás kereteiből – külön erre a célra kidolgozott koreográfiával, egyenruhával, kitűzővel, logóval – már aktivista módjára viszi tovább a négy előadó. Aztán beszélgetés következik, mint általában a Független Színház előadásai után. Van miről.

Hol? Rs9 Színház, Vallai kert
Mi? Balogh Rodrigó: Selejtesek
Kik? Rendező: Balogh Rodrigó. Dramaturg: Illés Márton. Szereplők: Balázs Barbara, Godó Irén, Godó Katalin, Lakatos Dániel. Mozgásrendező: Horváth Gyula Antal. Vizuális munkatárs: Illés Péter

Facebook Comments