Ezen a ponton merült fel bennem kérdésként, hogy valójában kinek is szól az előadás: (…) úgy éreztem, hogy az alkotók inkább minket, szülőket akarnak direkt módon rádöbbenteni, hogy a kulcs az anya-gyerek közti harmónia megteremtése, az anyaméh biztonságot és nyugalmat árasztó atmoszférájának a reprodukálása.

Fotók: H.S.C. Stábiskola / Kolibri Színház

Nem újdonság, hogy a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház az aktuális repertoárja kialakításakor a legkisebbeket, a csecsemőket is számításba veszi és igyekszik számukra is művészeti élményt nyújtani. A legfrissebb, EXtra-INtra – Álommese című csecsemőszínházi előadásuk hivatalos bemutatóját jövő januárra tűzték ki, a kíváncsi (teszt)közönség azonban decemberben is több alkalommal láthatja az előadást. Ritkán adatik meg, hogy egy kritikus bemutató előtt álló, még a kísérletezés szakaszában tartó előadásról írhat, velem is most először fordul elő, pedig sokkal nagyobb kedvvel ragadtam billentyűzetet annak a lehetőségnek a reményében, hogy észrevételeim akár valós válaszra is találhatnak, elindíthatnak egyfajta párbeszédet, új impulzust adhatnak az alkotófolyamatnak.

Az előadás tervezett célközönsége az újszülöttektől a kétéves korú gyermekekkel bezáródó korosztály. Az általam látott alkalmon az átlagéletkor 1 és 3 év körül mozgott, 8 hónapos kislányom számított az egyik legkisebbnek. Részemről nagy várakozás előzte meg a darabot, örültem, hogy kislányom, Lujza első színházi élménye egy olyan előadás lesz, ahol a hangsúly kifejezetten a zenei világon lesz, mert a Ringató (kisgyermekek zenei nevelésével, pontosabban fogalmazva zene iránti érzékenyítésével foglalkozó) programokon azt tapasztaltam, hogy az egészen pici gyerekek nagyon fogékonyak a mondókák és ölbeli játékok mellett a népdalokra, a ritmikus és hangszeres játékokra is.

Philipp György karmester-rendező az előadás ajánlójában elmeséli, hogy kísérlete olyan, elsősorban zenére és látványra épülő atmoszféra teremtésére irányul, melyet a szülők a mindennapokban is alkalmazhatnak a gyermekük megnyugtatása céljából. A szülők többségének szerintem nem számít újdonságnak, hogy a különféle fehérzajok, legyen az a porszívó, a hajszárító, a mosógép vagy az eső hangja, vagyis a repetitív hangzás és az anyaméhben való létre emlékeztető zajok (mint a szívverés és a vízcsobogás) megnyugtatja a kicsiket. (Nálunk is hónapokig a leghallgatottabb altatódalok közé tartozott a patakcsobogás, a madárcsicsergés és az esővel kevert centrifuga hangja.) Az előadás hangzó világát kiságyra szerelhető zenélő körforgók dallamának, babacsörgők zörejének és egy „csipet” klasszikus zenének az együttese alkotja – mindez halkan, szinte alig hallhatóan a háttérben. Azt reméltem, hogy az ifjúsági opera- és zenés színházi előadásokat (is) rendező Philipp György nagyobb mértékben fog meríteni a klasszikus zene világából, illetve hogy játékosabb, kísérletezőbb hangzású atmoszférát teremt majd az egészen kicsi korosztály számára. Sajnos nem így történt, ráadásul a zenei világot teljesen háttérbe szorította az előadás nem várt verbalitása.

A 0-2 éves korosztályt elsősorban a látvány és a zene tudja igazán lekötni, ezért is lepett meg a mesemondás dominanciája. Az előadás kezdetén feltűnő mesélő (Mózes Zoltán) a gyerekek között körbe-körbe járkálva egy nyusziról sző történetet, aki a varázslót kéri meg, hogy segítsen neki elaludni. A történetben nincs semmi rendkívüli vagy váratlan, mellőzi a párbeszédes formát, a fülbemászó rigmusokat, egyszóval hiányzik belőle – és ennek köszönhetően a színészi alakításból is – a játékosság, ami a gyerekek figyelmét felkeltheti és lekötheti. Bár a mesélő hosszan ecseteli a nyuszika útját a varázslóhoz, a varázsszert nem nevezi nevén, csupán a képi világból sejthető – legalábbis a felnőtt közönség számára –, hogy a megoldás az anyaméhben való érzetek és körülmények megteremtése. A színpad közepén egy szúnyoghálós hengerben, vagyis burokban egy vörösen izzó kötélen lóg egy terhes nő (Alexics Rita) a pocakjánál fogva – így válik képileg eggyé anya és gyermeke. Ezen a ponton merült fel bennem kérdésként, hogy valójában kinek is szól az előadás: nem hiszem, hogy Lujzának vagy a többi gyereknek bármit is mondott volna ez a kép, úgy éreztem, hogy az alkotók inkább minket, szülőket akarnak direkt módon rádöbbenteni, hogy a kulcs az anya-gyerek közti harmónia megteremtése, az anyaméh biztonságot és nyugalmat árasztó atmoszférájának a reprodukálása.

Mindezek ellenére Lujza láthatóan jól érezte magát az előadás alatt, nem vettem észre rajta a nagyobbakon kiütköző unalom jelét: áhítattal követte a varázsló pirosan világító ujját, és mosolygó arccal figyelte a strasszköves kesztyűről visszaverődő fények játékát és a csillogó gömböt. Ebből is látszik, hogy a siker ennél a korosztálynál az egyszerűségben rejlik: az átlátszó műhasban mozgatott, izzóval körbetekert műanyagbabánál lenyűgözőbben hatott a fény- és árnyjáték, az egyszerű tárgyhasználat – kár, hogy kevés volt belőle.

Hol? Kolibri Fészek
Mi? Extra-INtra – Álommese
Kik? Alkotó előadók: Alexics Rita, Mózes Zoltán, Philipp György. Tér- és látványtervező: Sebestény Ferenc. Konzulens: Andrási Krisztina. Jelmez- és kellék: Reymeyer Dóra. A rendező munkatársa: Vajdai Veronika. Rendező: Philipp György