Alice Csodaországban című abszurd meseregényét 1865-ben írta Lewis Caroll. Példátlan karriert futott be a mű már a maga korában és azóta is. Talán azért olyan menő ma, mert fejre állított logikájával és szürreális szereplőivel a hatalmat bírálja, és az egyén szabadságát élteti. Tengely Gábor a Budaörsi Latinovits Színházban rafinált családi verziót rendezett.

A viktoriánus mesét több, mint negyven nyelvre és tájszólásra fordították már le a kínaitól a szuahéliig, és a fordítások mentén komoly író, műfordító, matematikus férfiak alapítottak gittegyleteket. Volt, hogy úgy értelmezték az Alice-őrületet, főleg Nabokov orosz fordításának megjelenése nyomán, hogy a meglett férfiak mese utáni lelkes érdeklődése valami furcsa vonzódás lehet a kiskamasz lányok felé, de nyilvánvalóbb, hogy a kötet egészen elképesztő nyelvezete és történetvezetésének kifordított logikája ösztönözte az irodalmárokat, műfordítókat és tudósokat arra, hogy diskurzusokat folytassanak róla. Több filmadaptációt (és persze rengeteg színházi feldolgozást) megért az 1903-as nyolc perces némafilmtől Tim Burton 2010-es sötét fantasy-jáig, egy 1972-es produkcióhoz Viszockij írt zenéket és dalszövegeket.

Fotók: Borovi Dániel

Tengely Gábor, a győri Vaskakas Bábszínház egykori főrendezője izlandi kivonulásából tért haza az ország legfiatalabb színházigazgatójának kérésére, hogy Alíz! címmel színpadra állítsa a történetet Pallai Mara dramaturgiai segítségével. Alíz születésnapi készülődése zajlik a színpadon már a nézők bevonulásakor: takarítás, pakolászás, tehát helyzetbe érkezünk, ráhangolódhatunk az előadásra addig is, míg elfoglaljuk a helyeinket gyerekkel vagy nélküle. A címszereplő háttal ül a nézőtérnek mozdulatlanul, a színpad szélén jelentőségteljesen. A nyolcadik szülinapját várja, nem túl lelkesen, mert tudja, hogy nem igazán róla szól az esemény. Első pillantásra is zilált családja meg sürgölődik és pozícionálja magát. Semmi baja ennek a kislánynak, csupán a közvetlen környezete semmibe veszi, elhanyagolja, ellenséges vele, és ő nem tombolással reagál, hanem magába roskad. Ebből tudjuk, hogy nem tegnap óta tart a háztartási patriarchátus, amiben az anyának nincs szava, és az apa előmenetele és munkatársai fontosabbak, mint a gyerekek. Alíz, mint egy teljesen normális lény, szabadulni szeretne a riasztó valóság elől, így a belső világába menekül. Szerencsére hihetetlenül gazdag ez a világ, ahol még a legfurcsább lények is szerethetőek, és a legbolondabb figurákkal is simán diskurzusba tud kerülni a főhős, aki ebből erőt merít. Mindkét világban Alíz a legérettebb figura morálisan, ezért nem zavaró egyáltalán, hogy Takács Kati, vagyis egy felnőttnek látszó felnőtt játssza, mert az ő játéka, lénye meg pont olyan tiszta, mint egy gyermeké.

Míg az eredeti mesében a főhős álmában egy nyúlüregbe zuhan, addig az előadásban a Nyulat követve egy tüllfüggöny labirintusba keveredik. Bőröndi Bence, korosztálya igen figyelemre méltó színésze bújt a fontoskodó Nyúl szerepébe, alig lehet ráismerni, kifordul magából, ahogy azt a mű megköveteli. Tulajdonképpen minden figura hű a meseregénybeli önmagához, csak gellert kapnak az átalakított történetben is. A következetes álomanalitikus dramaturgia szerint a szülőpárból lesz a királyi pár, így tesz igazságot a saját világában Alíz. A Szívkirálynő pont az ellenkezője az édesanyjának: ő „hordja a nadrágot”, és a király az elnyomott. Hát így van ez egy húsvér gyerekkel a színházon kívül is. Spolarics Andrea jutalomjátékba viszi a Szívkirálynőt, harsány hangja, túlzó gesztusai javára válnak a stand up-helyzeteknek, s még az abszurd versre írt, általa előadott csúcs-ária is drámaira sikerül. Ilyés Róbert érdekes módon ugyanabból a karakterből hozza az apa elnyomó és a király elnyomott figuráját, tehát nincs színeváltozás, ami szakmai tudása finomságaira enged következtetni. Apropó zene, Bercsényi Péter sötét tónusú, gyerekkori dalainkra elékeztető szerzeményei, különösen a capella kórusművei adják az előadásbeli abszurd világ ritmusát. Az átlátszó függönylabirintusban való játék ezzel indul és fejeződik be.

A mellékszereplők mulatságosan lehetetlen átváltozásai is belül vannak a szürrealitás keretein. Alíz álmában az unalmas, valóságos emberek – apja kollégái a szülinapról, a nővére vőlegénye, stb. –furcsa szerzetekké változnak át:  Kornél bácsi lesz a Hercegnő, ami Bregyán Péternek különös átöltöző szerepre, a nézőknek pedig a genderről való gondolkodásra ad alkalmat. Chován Gábor flamingójának vagy Márfi Márk hernyójának jelmeze a kortárs dizájn toptrendjei szerint is megállja a helyét, játékuk pedig jól koreografált. Az eredeti álomtörténet helyszínei hiánytalanok, a csarnok, ahol megnő és összemegy Alíz, a királynő kertje, a könnytó mind az egyszerű függönylabirintusból alakulnak ki. 
Mindenkori kedvenc jelenetem, a bolondok uzsonnája a nézők háta mögött játszódik egy emelvényen, és bár a lusták lemaradnak bizonyos képekről, de pazar a megvalósítás a puritán keretek között is: emeletes kalapok, neurotikus koreográfia, szellemes párbeszédek.

A végére, mint tudjuk, Alíz leszámol a zsarnokokkal és szívében szeretettel a bolond és torz figurák iránt hazatér. Utazása végére megérti, hogy valóságos családja miért olyan, amilyen, és megbocsát nekik gyerekként, ami ugye a valóságban is így megy: így teszik maguknak kerekké a gyerekek a világot. Aliz nővére, Dalma, akit Bohoczki Sára játszik, a mesétől eltérően itt fontos szereplő. Mindenórás terhes, és ő az, aki nem változik az egész előadás alatt. A születésnapról elkíséri az álomba a húgát, és vigyáz rá, ami a testvérkapcsolatok jelentőségét emeli ki, illetve azt, hogy akinek van egy szövetségese a megváltozott világban, a széthullott társadalomban, akit szeretnek, akivel empatikusak, annak könnyebb dolga van.

Alíz megérti, hogy a szeretet a legfontosabb, ezért ő ajándékozza meg a felnőtteket a verssel, amit az előadás elején nem tudtak belőle kikényszeríteni. Nemes Nagy Ágnes A titkos út című verse így olyan lesz a végén, mint valami varázsige. A normális felnőtté válás varázsigéje. A világosság.

Hol? Budaörsi Latinovits Színház
Mi? Lewis Carroll: Alice csodaországban és Alice tükörországban című művei alapján, Varró Zsuzsa és Varró Dániel fordításának felhasználásával írta Pallai Mara és Tengely Gábor.
Szereplők: Spolarics Andrea, Róbert, Katalin, Bohoczki Sára, Böröndi Bence, Bregyán Péter, Márfi Márk E.H., Kristóf E.H., Páder Petra, Chován Gábor, Fruzsina M.V.
Dramaturg: Pallai Mara. Látvány: Michac Gábor. Világítás: Kehi Richárd. Zeneszerző: Bercsényi Péter. Zenei vezető: Bercsényi Péter. Koreográfus: Fejes Kitty. A rendező munkatársa: Juhász Gabriella. Súgó: Barnet Mónika. Rendező: Tengely Gábor.