Témákat vettek alapul, és variációkat dolgoztak ki – az életrajzi tényeket hol megtartva, hol átformálva, felülírva. Az eredmény: változatos hangulatú és dinamikájú, de elmélyültségükben is nagyon különböző jelenetek sora.

Szelíd tekintetű, halk szavú huszonéves srác. Attilának hívják. Beszél, hogy magányát oldja. A videóbeszámoló az elmúlt hetekről szól: öngyilkossági kísérletről, pszichiátriáról, lábadozásról. A jelen: egy fűtetlen szükséglakás, menedékként a távolivá lett külvilággal szemben. A beszámoló címzettje, az anya – mint később megtudjuk – már rég halott.

Fotók: Jászai Mari Színház, Prokl Violetta

Attilaként Figeczky Bence rendkívüli intenzitással van jelen a színen, miközben semmi látványosat nem tesz, egyszerűen csak létezik a tőlünk karnyújtásnyira lévő térben. Egy majdnem átlagos mai fiatal az ő majdnem átlagos hétköznapi életében, József Attila-i lelki terhekkel küszködve. A színészi teljesítmény kulcsa a feltétel nélküli odaadás, amellyel Figeczky saját személyiségét felkínálja a kettős kontúrú szereplőnek. A puszta odaadás azonban önmagában kevés lenne, hiszen mély életismeret és pontos arányérzék nélkül könnyen tárgyát téveszthetné. Erről azonban szó sincs. Amikor azt mondom: örülök, hogy láttam ezt az előadást, valójában arra gondolok: milyen jó, hogy láthattam Figeczky Bencét ebben a szerepben.

Ezt a széket odább tolni, | vonat elé leguggolni… – e szavakkal kezdődik a huszonegy éves József Attila verse (Ülni, állni, ölni, halni), amely ötletszerűen felvillanó lehetőségek során vezet végig, a Tiszta szívvel-ből is ismerős indulatokkal. Innen való az előadás címe, míg az alcím egyszerre jelöli a kötődést a költőhöz és az elszakadást is tőle. Attila történetébe számos közismert József Attila-motívum szövődik: az életrajz egyes részletei és néhány – keresztnevükkel illetett vagy nevesítetlen – szereplője, valamint a költő személyiségének bizonyos vonásai. Versek, versrészletek is elhangzanak, és a költő kéziratai is felvillannak a fényfestéssel gazdagon bevont falakon. (A művek kiválasztása bizonyára több szempontú folyamat volt, melynek során, bármilyen meglepő is, a mindennél jobban idekívánkozó Szabad ötletek jegyzéke például szinte teljesen kimaradt az anyagból.) Az alapkoncepció értelmében idősíkok és személyiségek játszanak egymásba, oly módon azonban, hogy a történeti hűséggel szemben elsőbbséget kap az alkotói fantázia, a teremtő játékosság. A közelítésmód eszünkbe juttathatja Czukor Balázs évekkel ezelőtti Boldogtalanok-ját, a tévéshowba oltott Füst Milán-darabot, de akár az AlkalMáté Truppnak a Czukor-osztály tagjaira szabott bemutatóit is, amelyek az életrajzi elemekhez szabad asszociációkon keresztül közelítenek.

Czukor Balázs legújabb rendezéséből is sugárzik, hogy a jelenetek az alkotók együttes játékötletei nyomán öltöttek végső formát. Témákat vettek alapul, és variációkat dolgoztak ki – a valós tényeket hol megtartva, hol átformálva, felülírva. Jól érzékelhető, hogy a színészeknek kifejezetten bejött a munkamódszer, a főszereplőt kiváló játékostársak veszik körül. A közös szituáció- és atmoszférateremtés egyenrangú részesei az előadás zenei rétegéért felelős Gutema Dávid és a pszichedelikus ihletettségű fényanimációkat létrehozó Mikulán Dávid.

A nézők elé kerülő végeredmény változatos hangulatú és dinamikájú, de elmélyültségükben is nagyon különböző jelenetek sorából áll. Kifejezetten betalál például az a részlet, amelyben a két költő, Attila és Gyula – barátok és szerelmi vetélytársak – slampoetrys magánverseny keretében vívnak ütközetet. Az utóbbi (Kolnai Kovács Gergely) Illyés Gyula Szerelem című versét rapeli el (Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam | szerelmedbe és úgy sodortatom magam…),rózsaszín szívecskés fényözönben, elismerésre kiéhezetten. Attila az előadás címadó versével válaszol. Megrendítő a vízió, amelyben a Mama elevenedik meg (Tóth Rita keserű, indulatos kifakadása), a legdurvábbakat vágva fia fejéhez. Ellenállhatatlanul mulatságos a Tanár úr (alias Horger Antal) kísérlete, hogy az „iskola szellemiségébe” illő sorokat tuszkoljon a rakoncátlan tanítvány versébe (Végh Péter komor képpel előadott humoreszkje), a jelenet csúcspontján egy tanár-diák páros rappel (Huszonnégy [Harmincként] éves lettem én…).

Látunk azután inkább kabarétréfára hangolt részleteket, eléggé kiszámítható bonyodalmakkal, majd egy látomás a kortárs alterfeelingre erősít rá egy dizőz (Lass Bea) megszólaltatta Bérczesi Róbert-számmal, a helyzethez mérten kissé hosszadalmasan. A költő legfontosabb szerelmei közül kettő is feltűnik a színen. Előbb Flóra (Nagy Katica játssza), akit az előadás pont a psziché bonyodalmai iránt érzéketlen, idegesítő némbernek ábrázol (és amúgy súlyosan beszédhibásnak; ha a közönség jól érti, ez valami miatt viccesnek van szánva). Majd pedig a Doktornő (alias Gyömrői Edit; Danis Lídia játssza pontosan, erősen), ám amíg a hipnózisjelenet zajlik, nehéz elhessegetni a benyomást: ez a rész leginkább annak köszönheti létrejöttét, hogy az alkotók egy-két itt elhangzó életrajzi elemet még mindenképpen be akartak csempészni az előadásba.

Az is lehet persze, hogy csak a befogadói türelem merül ki idő előtt, ami viszont egyenes következménye a jelenetváltások repetitív mintázatának, a bejön-lejátszik-kimegy típusú részletek mechanikus egymásutánjának. Az előadás nem győzött meg róla, hogy szilárd cölöpökre épített színpadi történetet láttam, és nem pusztán egymás után illesztett jelenetek mozaikját. Egy idő után feltűnővé vált az is, hogy szinte az összes páros szcéna arra fut ki: van itt valaki, akit mindenki elmeháborodottnak bélyegez, jóllehet ők maguk sem teljesen százasok – ez viszont aligha képvisel olyan mélységű mondandót, ami pont József Attila megidézését  igényelné. Természetesen teljesen függetlenül attól, hogy a költő életműve valójában kinek mit is jelent.

Hol? Jászai Mari Színház, Tatabánya
Mi? Czukor Balázs: Vonat elé leguggolni – részben József Attila
Kik? Szereplők: Figeczky Bence, Danis Lídia, Kolnai Kovács Gergely, Lass Beáta, Nagy Katica, Tóth Rita, Végh Péter.
Zene és látvány: Gutema Dávid / Mikulán Dávid. Jelmez: Kiss Julcsi. Szcenika: Szvatek Péter. Rendező: Czukor Balázs.

Facebook Comments