Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja, hogy felkutassa és ismertté tegye a műfaji határokat tágító performatív kezdeményezéseket. A díj jelöltjeivel ezúttal interjúkat készítettek a kuratórium tagjai. Szilágyi Kornéllal és Hevesi Nándorral, az Örök szándékmező hangolás koncepciójának kitalálóival Imre Zoltán beszélgetett.

A független filmes Igor és Iván Buharov [Szilágyi Kornél (1971) és Hevesi Nándor (1974)] évek óta készíti kísérleti filmjeit, melyek rangos nemzetközi fesztiválokon rendre díjakat kapnak. A gárci Steirischer Herbsten mutatták be az Örök szándékmező hangolás című multimediális installáció-performanszukat, amelynek hazai verzióját a nézők a Vasas Szakszervezeti Szövetségek székházában tekinthették meg 2019 decemberében.

Fotók: Trafó/Youtube

Imre Zoltán: Számos interjúban említettétek már, hogy a filmesek képzőművésznek, a képzőművészek filmesnek tartanak Titeket? Mi késztetett arra, hogy színházi közegben jelentkezzetek? Tekinthető Örök szándékmező hangolás színháznak?

Igor és Iván: Már régóta szeretnénk „színházban” gondolkodni, de nem a hagyományos keretek között, hanem a saját eszközeinket használva. Szerencsére Erdődi Katinak is eszébe jutott ez a lehetőség, és felkért minket egy új produkcióra a grazi Steirischer Herbst keretében. Inkább performansznak, vagy happeningnek gondoljuk az előadást. Amikor a 90-es évek elején elkezdtünk együtt dolgozni 40 Labor néven, hasonló munkákat készítettünk Egerben, a főiskolai évek alatt.

IZ.: Honnan jött az Örök szándékmező hangolás ötlete?

I&I: Többek között a szív idegrendszere és a bioenergia a hadviselésben témák ihlették. Csavargattuk a szándékmező hangolót és bejött.

IZ.: Miért pont a növények? Mit tudnak ők, amit mi emberek már vagy még nem tudunk?

I&I: A legfontosabb, hogy gyógyítanak, kommunikálnak nemcsak egymással, hanem velünk is, és egyből a megfelelő választ adják, nem kertelnek, mismásolnak. Azt nem tudjuk, hogy mit tudnak, mert nem vagyunk növények, valószínűleg többet, mint mi, de az látszik, hogy tudnak szimbiózisban élni egymással és talán velünk is, ha hagyjuk.

IZ.: Van még/már lehetősége a lázadásnak? Netán a forradalomnak? Hogyan?

I&I: Most jött el igazán az ideje: nézzünk körbe, az egész világ bajban van, a mi kis országunk nemkülönben. Az összefogás erejével (emberekkel, állatokkal, növényekkel, kristályokkal, kövekkel) mindig van lehetőség rá. Folyamatosan a forradalom és a lázadás új formáit, eszközeit kell keresnünk. Szakadatlanul.

IZ.: Mennyiben változtatta meg az előadásotokat a hely szelleme, amikor Budapesten a Vasas Szakszervezeti Székházban játszottátok?

I&I: A történelmileg terhelt teret próbáltuk megtisztítani. A Vasas kórus bevonásával és még számtalan improvizatív elemmel változott az előadás, mivel ez nem egy „rögzített” színház. Helyspecifikusan dolgozunk, ezért fontos volt számunkra a hely szelleme, miközben próbáltuk azt a tudományos szentély hangulatot megteremteni, ami Grazban is erős volt. A Vasas Székház erre maximális alkalmas volt, és annak külön örülünk, hogy plusz tartalmak is megjelenhettek, amik erősítik az amúgy is sokféleképpen értelmezhető mondanivalót. A grazi helyszínünk a Volkshaus (Népház) volt, ami az osztrák kommunista párt székhelye, a Vasas Székházban volt a Rajk-per. Ezek az éppen adott helyhez kapcsolódó momentumok mind megjelennek egy-egy előadás kapcsán.

IZ.: Mi volt az eltérés Grazban az installáció és az előadás között?

I&I: Alapvetően egy installációt készítettünk, amit öt hétig lehetett látogatni, és arra kértek minket, hogy ebben a térben legyen egy előadás is. Az installáció többcsatornás film/videó installációból, szekrényekbe való vetítésekből, light-boxokból, hosszú mesternövénysorból, választási hirdetőtáblák labirintusából, kézzel festett növényhatározó tablókból, a 12 nidánát ábrázoló világító ablakokból, régi telefonokban elhelyezett, általunk kiválasztott szövegekből, anarchométerből, elnyomástesztből és még sok minden másból állt. Az installáció több helyszínt aktivált, a Volkshaus díszterme mellett két kisebb teret is: az egyikben a fesztivál öt hete alatt folyamatosan ment „Az itt élő lelkek nagy része” című játékfilmünk, míg egy kis stúdiószínházi térben egyebek mellett egy kétcsatornás videóinstalláció szerepelt. Az előadás ehhez a térhez alkalmazkodott. Teljesen más a közeg, és persze, minden kicsit mást jelent, például a magyar népviselet vagy az osztrák havasi gyopáros szado-mazo cucc. Az előadás nyelve is más volt, és a Rajk-per részlete természetesen nem szerepelt Grazban.

IZ.: Miért használtok kevert műfajokat? Milyen jelentősége van a határátlépésnek?

I&I: Ezzel kezdtük 25-30 évvel ezelőtt is, tulajdonképpen visszatértünk… Csak a határátlépésnek van értelme, ezáltal új dimenziók nyílnak, szeretjük kipróbálni az új dolgokat és ami a legfontosabb, a kerítéseket, falakat lebontani. Amúgy sincsenek már „tiszta” műfajok. Mindig is azt képviseltük, hogy a hagyományosnak tekintett műfajoknak sem behatárolhatók a keretei. Minden mindennel kölcsönhatásban van, minden mindenre hat. Emiatt nem is határátlépésről, hanem csak továbbhaladásról van szó.

IZ.: Milyen lenne/lehetne egy általatok kialakított univerzum?

I&I: Zöld, szabad, boldog és békés. És ami ehhez szükséges: feltétel nélküli alapjövedelem, direkt demokrácia, szabad oktatás.

IZ.: Mi(ke)n dolgoztok most?

I&I: A világegyetem otthonosabbá tételén. Ezen kívül nemsokára kijön az új filmünk, fesztiválokra küldözgetjük, bemutatókat szervezünk stb….. Tervben van egy új rövidfilm, videoklipek, új Gentry Sultan és Külföldönkívüliek vonósnégyes lemezek, kiállítások stb.

Facebook Comments