Adott egy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt háborús bűnös, aki éveken át folyamatosan a rossz irányba haladt, és akiről Hollandia felszabadulása után a sajtóban is mint a gonosz megtestesítőjéről írnak. Ez az ember ugyanaz, mint aki gyerekként kéri apját, hogy bocsásson meg az ellene vétkező bátyjának, illetve akit ugyanúgy segítő szándék vezet később vállalatigazgatóként a munkásokkal való viszonyában.

A dráma letölthető INNEN

Helmert Woudenberg (1945-) monodrámája egy második világháborús holland kollaboráns, a szerző nagyapjának élettörténetét mutatja be, aki szegény sorból indulva az 1930-as évekre vállalatigazgatóvá küzdi fel magát. Belesodródik a Nemzetszocialista Mozgalomba, amiben később aktív szerepet vállal, a holland náci párt országgyűlési képviselője lesz, majd a háború alatt a német megszállóktól fogad el egyre magasabb tisztségeket. Hollandia felszabadulása után életfogytiglanra ítélik; e műben idős korában, a fogságban beszéli el az életét.

Helmert Woudenberg az Übermenschben. Fotó: Michelle Roos

A darabot a haarlemi De Toneelschuur színházban mutatták be 2016-ban. Ez Woundenberg tizennegyedik monodrámája: maga írta, rendezte és játszotta el. Művei közül több is második világháborús témájú, ami nem is csoda, hiszen az apja SS-es volt, nagyapja pedig a holland nemzetiszocialista párt képviselője. Woudenberg szerzett és játszott monodrámát Hitlerről (Übermensch) és egy a deportálás elől családjából egyedüliként megmenekülő zsidó fiúról (Waterman). Jodenverraadsters (Zsidóárulók) című műve szintén a második világháborúban, Hollandiában játszódik, és a saját életük mentése céljából más zsidókat eláruló, halálba küldő zsidó nőkről szól. Woudenberg e darabot – évtizednyi különbséggel, közben jelentősen átdolgozva – kétszer is színpadra állította amatőröket szerepeltetve. Végleges verzióját a téma hangjáték formájában nyerte el, melyet 2020 tavaszán, már profi színészeket szerepeltetve mutattak be. A hangjáték elérhető az interneten.

„Mindig is elképesztett, ahogy a második világháború kapcsán végletesen és véglegesen leosztott szerepekről beszéltek: jó és rossz emberekről, akik közt a határok nem tűntek átjárhatónak. Az egyértelmű történetekre természetesen szükség van, hogy megértsük, mi történt a háborúban és megelőzzük a tragédia megismétlődését. Én azonban a családi és ismeretségi körömben gyakran tapasztaltam, hogy a médiában egysíkúan rossznak beállított bűnösök is ugyanolyan emberek, mint a jó oldalon állók. A jó és a rossz kérdése érdekelt. Az ok, amiért Anne Frank története a háború után nem sokkal már közismert lett, a zsidó sorstársaikat elárulóké viszont csak 45 évvel később. Milyenek voltak ők mint emberek?” – vetette fel a kérdést Woudenberg a hangjáték kapcsán.

E kérdéskör a Hazaárulóban is megkerülhetetlen. Adott egy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt háborús bűnös, aki éveken át folyamatosan a rossz irányba haladt, és akiről Hollandia felszabadulása után a sajtóban is mint a gonosz megtestesítőjéről írnak. Ez az ember ugyanaz, mint aki gyerekként kéri apját, hogy bocsásson meg az ellene vétkező bátyjának, illetve akit ugyanúgy segítő szándék vezet később vállalatigazgatóként a munkásokkal való viszonyában. És a helyzet csak még pikánsabb attól, hogy a szóban forgó személy a szerző nagyapja, Hendrik Jan Woudenberg. „A világháború mindig is meghatározta az életemet, de csak hetvenéves koromra tudtam elég távolságot tartani, hogy nagyapámról alkossak valamit. Az utolsó sorig mindent elolvastam, amit ő írt, a dráma 80%-át szó szerint tőle vettem át” – nyilatkozta Helmert Woudenberg.

Hazaáruló. Fotó: Paul Hoes

A források között elsősorban nagyapja fogságban írt önéletrajzát említi, de végzett kutatásokat a Holland Háborús Dokumentációs Intézetben (NIOD) is. A dráma régimódi nyelvezete segít belehelyezkedni a korba, a történelmi körülményekbe. Hollandia második világháborús megrázkódtatásai hazánkban kevéssé ismertek, noha a hollandok számára ugyanúgy országuk történetének egyik legfájdalmasabb időszaka ez. Hogy mást ne mondjunk, Magyarország mellett Hollandia veszítette (veszejtette) el zsidó lakossága legnagyobb százalékát. A háború ezen szemszögét a magyar olvasó is ismerheti például Anne Frank naplójából, a másik oldal azonban eleddig háttérben maradt. A Hazaáruló a bűnösök oldaláról, de a bűnök relativizálása vagy elkenése nélkül, őszintén beszél hibákról, sodródásról, bűnbánatról, eszünkbe juttatja, hogy a rossz oldalon is emberek álltak. Emellett „Woudenberg nagyszerűen mutatja be a korabeli politikai viszonyokat” – írja a drámáról a Volkskrant, Hollandia egyik legnagyobb példányszámú napilapja.

A Hazaáruló főszereplőjének saját megvetettségén túl át kell élnie családja és társai pusztulását, és e szenvedés hatására ráébred, milyen katasztrofális hibák sorát követte el. Döntés vagy sodródás? Karrier és nemes célok – de milyen áron? Apa-fiú és testvérek közötti viszony, egyéni hitbeli és világnézeti fordulópontok, és még hosszan sorolhatnánk a drámában érintett, örökké aktuális kérdéseket. A kollaboráció és a hazaárulás, illetve a bűn és bűnhődés témáin túl a darab kapcsán elgondolkodhatunk a demokrácia és a diktatúra napjaink Magyarországán különösen aktuális kérdéseiről is. A végig fenntartott drámai feszültség azonban végül nem az említettek, inkább az elkövetett hibái megértése révén juttatja el a főszereplőt a megtisztulásig, a katarzisig.

Facebook Comments