Színház és egyetem

2020-11-14

Nem így terveztük. Szeptemberi számunkban a tavasszal elindított művészeti felsőoktatási sorozatunk harmadik része következett volna – afféle szabad vízióként vagy utópiaként – a színházi felsőoktatás jövőjéről, de alánk jött a valóság: az SZFE elleni nyílt politikai hadjárat, ezért bizonytalan időre elnapoltuk a tervünket. Még a látszatát is kerülni szerettük volna annak, hogy háttérmuzsikálunk a NER kultúrharcának egyik újabb csúfos fejezetéhez. Pedig ugyanúgy kizárólag szakmai kérdések kerültek volna terítékre, mint amikor – eredeti elképzelésünket kiváltandó – az SZFE volt és jelenlegi vezetőségi tagjait, állandó és megbízott oktatóit (akik nem mellesleg mind aktív színházi alkotók) szerettük volna egy asztalhoz ültetni, hogy előre megadott kérdéscsoportok mentén beszéljék át az egyetemi múltat és jelent. Ám ez az ötletünk is meghiúsult, mert a kerekasztal felkért résztvevői nem találták időszerűnek a pillanatot a szakmai számvetéshez.

Szerintünk egy szakmai számvetés mindig időszerű. A közkeletű vélekedéssel ellentétben többek között éppen a valódi, szakmai kérdések sorozatos negligálása felelős azért, hogy most itt tartunk. A szakmai értékek védelme ugyanis a szakmai eszmecsere, nem pedig a tabusítás. Éppen ezen értékek védelmében tartjuk végtelenül szerencsétlennek, hogy a szakújságírás ennyire kiszolgáltatott az alkotói, intézményi akaratnak – nem ez az első eset, hogy hárítással találkozunk az érdemi párbeszéd ajánlatával szemben. De nem volt mit tennünk, mint beadni a derekunkat, és megmutatni az olvasónak azt, ami ebből a jóval kövérebbre tervezett tematikus fókuszból maradt: egy ellenállás-csokrot, amely a nemzetközi művészeti/egyetemi szféra performatív tiltakozó akciókból szemezget, az SZFE elleni kormányzati einstand (részletes) idővonalát Kovács Bálint gyűjtésében, Molnár Zsófia írását a képzés kritikusairól, valamint Jákfalvi Magdolna rektorhelyettes tanulmányát, amelyet a karantén alatt a „szabad esszék” munkacímű belső felhívásunkra készített.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.