Kedves Jérôme!

Egyszer régen hallottam egy történetet. Miközben tudósok egy csoportja egy vándormadárfaj vonulási útvonalát tanulmányozta, egy furcsaságra lettek figyelmesek: a raj egy része elszakadt a többiektől, és leszállt egy kis szigeten, kockáztatva ezzel az egész faj túlélését. A tudósok végül kiderítették, hogy a szigeten egy idős asszony eteti a madarakat, ezért maradnak ott. Elmentek hát hozzá, és megkérték, hogy többé ne etesse őket, amit az idős asszony meg is ígért. Ennek ellenére a madarak a következő évben újra leszálltak a szigeten, amiből a tudósok rögtön tudták, hogy az asszony nem tartotta be az ígéretét. Ám amikor kérdőre vonták, azt felelte, a férje Alzheimer-kórban szenved, és csak a madarak érkezése tudja őt ideig-óráig visszahozni a jelenbe.

Számomra ebben a történetben a nagy kérdés az, hogyan győzhetünk meg valakit arról, hogy a közösség érdekét a személyes érdekei elé helyezze. […]

Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt először hallottam forradalmi javaslatáról, hogy a teljes előadó-művészeti szcéna hagyjon fel a repüléssel, eszembe jutott az előbbi történet. Úgy éreztem, ezzel nekem is van dolgom, és nagyra becsültem az ön kiállását. […] Ám ahogy telt az idő, egyre inkább nyugtalanítani kezdtek bizonyos gondolatok. […] Mert ha komolyan vesszük a felszólítását, akkor annak minden összetevőjét együttesen kell megvizsgálnunk. […]

Első pillantásra a javaslata lenyűgöző. Minden érző ember tudja, hogy otthonunk, a Föld, milyen hatalmas veszélyben van, és most kell cselekednünk, még mielőtt túl késő lenne. És ugyan ki helyezné a személyes érdekeit a bolygó megmentése elé? Ki akarna Donald Trump lenni Greta Thunberg helyett?

A teljes képnek azonban az is a része, […] hogy ön a globális előadó-művészet egyik legmeghatározóbb alakja, a művészvilág kivételezett egy százalékához tartozik. Hazája, Franciaország pedig az egyik legnagyobb kulturális költségvetéssel rendelkező ország a világon. […]

Nem akarom felszólalásának jelentőségét és az érvei súlyát azzal kisebbíteni, hogy a nemzetiségét és kivételezett helyzetét hangsúlyozom. Ugyanakkor nem mindegy, ki milyen – akár földrajzi – pozícióból beszél. […] Mert bár a klímakatasztrófa elleni küzdelemben mind ugyanabban a csónakban evezünk, nem ugyanazon a helyen ülünk.

Majakovszkij írta az amerikai útjáról, hogy az első osztályon ülők oda hánynak, ahová akarnak. A másodosztály a turistaosztályra hány, a turistaosztályon ülők viszont már csak a saját ölükbe tudnak hányni. […]

Mivel egy olyan modellt akar megváltoztatni, amely számos művészt érint, szeretném megosztani önnel, hogyan látom én ezt a kérdést a híd túlsó végéről. […] Az én hazám, Mexikó a latin-amerikai átlagnál többet költ kultúrára, de ez a támogatás még mindig jóval alacsonyabb, mint más országokban, így csak kevesen tudnak pusztán színházi munkából megélni. Nem akarom magunkat áldozatként beállítani, társulatom, a Lagartijas tiradas al sol a mexikói előadó-művészeti szcéna egyik kivételezett szereplője. Tizennyolc éves fennállásunk alatt komoly kapcsolatrendszert építettünk ki gazdagabb országokkal, ami lehetővé tette, hogy a saját művészeti projektjeinken szabadon dolgozhassunk. […]

Latin-Amerikából sokan azért vándorolnak ki Európába, hogy euróban, erős valutában kapják a fizetésüket. Hasonlóképpen a művészek és társulatok is a kedvező átváltási árfolyamoknak köszönhetően tudnak otthon újabb művészeti projekteket finanszírozni egyik-másik turnéjuk keresetéből. […]

Lenyűgözötten olvasom, hogy társulatának egyik tagjával Tajvanban dolgozik egy darabon. Feltételezem, hogy ezt az előadást valaki megrendelte, és ki is fizette. A legtöbb társulat azonban nem így dolgozik. Általában létrehoz egy előadást, úgy és abból, ahogyan és amiből tud, majd elkezdi országnak-világnak mutogatni, hátha valakinek kedve támad meghívni. A művészeknek csak kicsiny hányada dolgozik felkérésre. A világ 193 országából vajon hányban találhatók olyan intézmények, amelyek megrendeléseket adnak előadó-művészeti projektek megvalósítására? […]

Európa kicsi kontinens jól működő vasúthálózattal, ám ez nem igaz a világ többi részére. Latin-Amerikában történetesen egyetlen országra sem. A távolságok hatalmasak, az ország egyik részéből egy másikba eljutni napokba telik, egy másik országba pedig hetekbe. A javaslata tehát működőképes lehet Európában, de ha mindannyian ezt követnénk, csak helyben tudnánk dolgozni. […]

Az előadó-művészet másik sajátossága, hogy igazából csak élőben működik, és ami nem jut el a saját közegén túlra, az olyan, mintha nem is létezne. […] A fesztiválok is óriási hatással vannak a művészek fejlődésére. És ha ők nem repülhetnek, alkotók ezreit fosztjuk meg a lehetőségtől, hogy mások munkáival, más nézőpontokkal is megismerkedjenek. […]

De valakinek a közönségre is gondolnia kell! Elvégre az ön javaslata közvetetten a nézőket is érinti, hiszen ők is profitálnak abból, hogy külföldi előadásokat láthatnak. […] A mobilitás csupán a következménye, nem pedig a célja annak a törekvésnek, hogy különböző hangok szóhoz juthassanak, és bekerüljenek a nemzetközi körforgásba. Óvatosnak kell tehát lennünk, amikor eldöntjük, hogy egy létező modell melyik része szorul felülvizsgálatra.

Vajon az európai fesztiválkultúra csak az európaiaké? Igen is, nem is. […]

Átfogóbb távlati terv nélkül az ön javaslatával csupán az érhető el, hogy a tőke és az erőforrások még inkább a világ kulturális fővárosaiban halmozódnak fel. És ezzel hosszú évek decentralizációs és diverzifikációs erőfeszítései vesznének kárba. Európa csak még jobban elszigetelődne, elérhetetlenné válna, és egyre kevésbé fordítana figyelmet arra, ami a partjaitól távol történik. […]

Ezzel nem azt mondom, hogy a jelenlegi modellt kellene fenntartani. Sőt, meggyőződésem, akárcsak önnek, hogy számos dolgon változtatnunk kell. Csakhogy mi különböző valóságokban élünk, és ha az ön javaslata etikai normává válik, azt nem lehet mindenhol egyformán képviselni. […] Ráadásul, ha a teljes művészvilág felhagyna a repüléssel, attól még nem szűnne meg egy csapásra az ökológiai probléma. […]

Bocsássa meg az őszinteségemet, de a felhívása számomra azt jelenti, mindenki hagyjon fel a repüléssel, és maradjon ott, ahol van, miközben ön kényelmesen elvan a hűs forrás mellett. […] Olyan ez, mintha valaki, aki eddig mindenkinél több húst evett, […] az ujjait nyalogatva azt mondaná a többieknek, mostantól ne együnk többé húst, egyikünk sem. […]

Ha egy ökológiai problémát a társadalmi egyenlőtlenségek figyelembe vétele nélkül akarunk megoldani, azzal csakis a kolonialista szemléletet erősítjük. […] A pandémia máris jelentősen csökkentette a mobilitási lehetőségeinket, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek még tovább növekedtek. Ez a válság könyörtelenül világossá tette, hogy nem minden emberélet egyformán fontos. Gondoljunk csak arra, hogy a világ népességének tizenhat százaléka felhalmozta az összes elérhető vakcina hatvan százalékát, de minden mással ugyanez a helyzet.

Összefoglalva. Ha egy problémát úgy kezelünk, hogy járulékos veszteségként újabbakat gyártunk, az csak tovább mélyíti a kulturális szakadékot. […]

Végezetül. Félreértés ne essék, én örülök annak, hogy bátor felszólalásával napirendre vette ezt a témát. […] Talán igaza van, és a fesztiváloknak csak olyan művészeket szabadna meghívni, akik nem repülnek. Talán akaratomon kívül pont én vagyok az az idős asszony, aki a madarakat eteti… Talán igen.

Talán nem.

Lázaro Gabino Rodríguez

A nyílt levelet erősen rövidített, szerkesztett formában közöljük. Angolból fordította: Bálint Orsolya.
Eredeti megjelenés: https://somosreclamos.blogspot.com/, 2021. február 13.

Facebook Comments