Az István, a királynak egyedülálló kultusza van Magyarországon. Sok családnál stabil augusztus huszadikai program az újranézése, Istvánnak és Koppánynak is megvan a maga szurkolótábora, alakjuk legalább annyira megosztja az országot, mint a szegedi és a bajai halászlé, ahogy az is örökké újramondható sztori, ha valaki ott volt a legendás királydombi előadáson. Ez a darab nagy…
2011-ben jelent meg az első kritikám, azóta várom, hogy végre belekerüljek egy előadásba. De a tisztelt művészek valahogy mindig a kollégáimat választják helyettem, pedig igazán megérdemelnék egy perc figyelmet.
A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg kategóriában Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca című darabja az egyik várományosa idén a Színikritikusok Díjának. A művet tavasszal már színpadra is állította Novák Eszter az Ódry Színpadon.
Míg a Míg fekszem kiterítve csapatából sugárzik a frissesség, a lendület és az első, közösen létrehozott egyedi előadás révén érzett öröm és szenvedély, addig a Vaterland esetében egy jól összeszokott, rutinos, egymás rezdüléseit és rezgéseit nagyon is (meg)érző társulat áll a nagyharsányi tornateremben kialakított színpadi térre.
A 11. Ördögkatlan Fesztiválon mutatta be a már alakulása pillanatában híres, erős hátszéllel rendelkező Sztalker Csoport az első független előadását William Faulkner regénye alapján, és velük párhuzamosan tartotta a fesztiválfalvak lakossági történeteit feldolgozó sorozatának ötödik bemutatóját a villányi borvidéken is már méltán legendává vált K2 társulat. Előbbi a velejéig színházi hátterű fiatalok csoportos, zenés-akrobatikus elgondolkodása…
Nem kérdés, hogy erkölcsi, etikai és általános emberi problémákról a diákokkal közösen gondolkodó előadásaink hasznosak a társadalom számára. Ez a hasznosság azonban önmagában nem elég. Semmi nem történik pusztán a hasznosság tényének bizonyításától.
A három nap fényében összességében megállapítható, hogy bizonyos kulturális sajátosságokat és jellegzetességeket nem tudnak (akarnak?) levetkőzni a mai alkotók, és ezáltal a kortárs táncról mint világszinten egységes művészeti stílusirányzatról továbbra sem beszélhetünk.
Az egykor szakmától is nyüzsgő, hangos fesztivál megcsendesedett. Látszólag ez teszi indokolttá, hogy a Shakespeare Fesztivál – mely egyelőre még van, de idén már megrövidült – csendesen beolvadjon a Várszínház programjaiba.
Az irodalomóra hamarosan elhagyja a tantermet, kijut a szabadba, az iskola udvarára, ahol formabontó módon a személyiségfejlesztésre fókuszálva folytatódik a nevelés.
JÚLIUSI dupla szám. Nyári, olvasmányos lapnak szántuk, ami legalább két hónapig kitart. 100 oldal!!! Sok nagy téma benne. ROMÁK a színpadon. Interjú 4 színésszel, aki III. RICHÁRDot játszott: Alföldi Róbert, Balázs Zoltán, Bogdán Zsolt, Trill Zsolt – Nánay István beszélgetései. MENEKÜLTEK az európai színpadokon. BRECHT revival körkérdés és előadáskritikák. Többhangú kritika az EGY PIACI NAPról.…
Itt a nyár és itt a júniusi szám! Címlapon: A hattyú (Polgár Csaba, Örkény Színház). Az előadásról Pethő Tibor írását lapunkban Muntag Vince színháztörténész, Molnár Ferenc kutatója kommentálta. Az előadás látványvilágáról pedig Tompa Andrea esszéjét közöljük. Vezértéma: NŐI SZEREPEK. Benne sok-sok kerekasztal: Lány vagy fiú a rút kiskacsa? Papp Tímea beszélgetett Gimesi Dórával, Kocsis Rozival…
