Mert bizony manapság Shechter is kortárstáncos-szupersztár: már rég nem hívja senki enfant terrible-nek, együttesének bérelt helye van a legfontosabb táncszínházak műsorrendjében világszerte, ő maga pedig már a londoni és a párizsi operában koreografál rendszeresen. És bár stílusa, alkotómódszere nem sokat változott az évek során, a popularitásból azért sokkal nehezebb radikálisnak tűnni.
Schwechtje színháza politikus színház, harcol az idiotizmus ellen, ha a szót a szigorú etimológia szerint olvassuk – az ókori görögök még az apolitikus embert tartották idiótának, azt, aki nem foglalkozott a polisz ügyeivel.
Állatmese, humán elemekkel. Kötőanyaga: a játékosság és a humor. Előadásmódja a verbális és a mozgásbeli kifejezőeszközök egyenrangúságán alapul.
„Fontos, hogy az előadásban minden nagyon természetesen történjen meg…”– nyilatkozta Hajdu Szabolcs a Radnóti Színház blogjának, és ezt a célt maradéktalanul el is érte a rendező. A természetesség a legfőbb erénye az új bemutatónak.
A művész(et) látja, amit látni kell, és tanúskodik amellett, amit nem lenne szabad elfelejteni; olyan, mint a Tanú szeme. Nem válogat az emberre mért szenvedésben, az emberi nyomorúságban. Az erkölcs sem mérlegelés kérdése.
Schwecthje Mihály filmrendező az elmúlt időszakban több interjút adott Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmje kapcsán, ennek a beszélgetésnek az apropóját viszont az általa írt és rendezett színdarab adta. Egy kis borsodi falu végletesre karikírozott világa, az a Magyarország, amelyet a többség nem szeretne látni – ez Az örökség, Schwechtje darabja a Jurányiban, amit mindenkinek…
Szabó Borbála alapvető párkapcsolati kérdéseket vet fel: mi kell ahhoz, hogy úgy érezzünk, beleszerettünk valakibe, és ennek az érzésnek vajon mennyi köze van a valósághoz?
Olyan, mint egy emberekkel végzett kísérlet: megérkezik a fiatal, jóképű srác egy külvárosi otthonba, és mindent felforgat. Felszínre kerülnek a család régóta rejtegetett titkai, kiderül, hogy az apa és a testvérpár milyen élethazugságokkal, előítéletekkel kábítják magukat évtizedek óta. És az is, hogy mindennek mekkora ára van. Klasszikus analitikus dráma ez, és mint ahogyan a drámatörténet…
Úgy tűnik, mintha a rendezvény apránként, „suttyomban” hajtaná végre az innovációt, talán annak tudatában, hogy a hirtelen irányváltás a mindenkori fizető közönség és a finanszírozó városvezetés szimpátiájába kerülhet.
1700 fotó, amatőr filmek, levelek, néhány személyes tárgy az argentínai emigráció éveiből s a hazatérés utáni évtizedekből. Ez Páger Antal hagyatéka, melyet az unokák, Gyarmathy Krisztina, Beatrix és Antal az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek (OSZMI) ajándékoztak. S hogy hozzátesznek-e Págerről kialakult képünkhöz, árnyalják-e az eddig ismert pályát és életutat – Marton Éva beszélgetett erről…
Áprilisi szám. Régi vágyunk teljesül: beszélgetünk arról – nem bulvár szinten -, hogy SZAKMA ÉS CSALÁD hogy működik együtt, milyen életformák, kihívások vannak. Három, gyerkeket is nevelő családot szólítunk meg: Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás, Dányi Viktória és Bakó Tamás hatosfogattal beszélget Proics Lilla. Simon-Hatala Boglárka újabb kiváló írásban…
Ez a szám több szempontból rendkívüli. Fókuszában az állambiztonság – megfigyelés áll. Kritika Kelemen Kristóf Megfigyelőkc. előadásából (ebből van a címlapfotó is). Ami rendkívüli: Molnár Gál Péter Coming outcímű kéziratban lévő könyvéből hozunk 2 fejezetet és interjút a hagyatékáról. Folyóiratunk szerkesztőit, Nánay Istvánt és Csáki Juditot romániai útjuk során a román állambiztonság (Securitate) figyelte…
