Author Archives

Archive of the posts written by author : Albert_Dorottya.

Kővári Orsolya: Puha fából faragták

Jordán Adélról

2002 nyarán a már Mácsai Pál vezénylete alatt, de még Madách Kamara néven működő színházban Dylan Thomast játszottak. Gálffi, Kiss Mari, Mácsai és tizennégy színinövendék, egy teljes osztály, Máté Gáboré, amelyről akkoriban a szokottnál többet lehetett hallani. A mi erdőnk alján jó előadás volt, a csapatszellem jegyében, tele energiával, és valóban szokatlanul sok ígéretes színművészetissel.…

Együtt fejlődünk

ALBU ISTVÁN, KÁNYÁDI SZILÁRD és ZAKARIÁS ZALÁN az elmúlt egy-másfél év során vállalták el a három Hargita megyei színház igazgatói, illetve művészeti vezetői megbízatását. Mindhárman rendezők, mindhárman harmincas éveik közepén járnak, egyikük sem igazgatónak készült. Színházaik egy-egy óra autóútra vannak egymástól, a helyzetük mégis nagyon más. BOROS KINGA beszélgetett velük.

Albert Dorottya: Üdvöz légy, tökéletlenség!

A bukás és az esetlenség táncszínpadi lehetőségeiről: Keith Hennessy, Mary Pearson, Vágner Orsolya

Nem elég hibázni, hangsúlyozni is kell azt, hogy az esetlenség esztétikává váljon. És éppen ebben rejlik a kihívás, a feladat nehézsége: „a színpad ugyanis nem az esetlenség porondja”.

A HIBÁRÓL

Mit jelent a hiba a kortárs előadó-művészetben? Melyik konvenció szerint mi számít hibának: mi a hiba hagyományos értelmezése, és hogyan változik a jelentése? Mi történik például akkor, amikor a kortárs színház beemeli az esetlenséget mint új esztétikai kategóriát: mikor és milyen kód alapján lesz esztétikai minőséggé az, ami addig hiba volt? Miért hiba a bulvárban,…

Boross Martin: Megjegyzések a Genti manifesztum kapcsán

Manifesztót írni vagány dolog. Szerepet vállalsz fel vele, és a vállalásaiddal együtt jár az elszámoltathatóság is. A kiáltvány – műfajából adódóan – extrém elemeket is tartalmaz, hogy magára vonzza a figyelmet, vitaindító legyen, médiavisszhangot, reakciót váltson ki. Kicsit mondani olyan, mintha nem mondanál semmit. Ennek a konkrét kiáltványnak érdekessége, hogy nem az ideológia felől közelít…

Imre Zoltán: Kommentár „A jövő városi színháza” című manifesztumhoz

A manifesztum írói számára – Milo Rau, Stefan Bläske, Steven Heene, Nathalie De Boelpaep és az NTGent alkotócsoportja – a helyzet nyilvánvaló: a városi színházak – legalábbis német nyelvterületen, de ez a megállapítás a magyar viszonyokra is alkalmazható – teljesen elválasztottak attól a közegtől, amelyben tevékenykednek. A cél tehát a jelenlegi városi színházi modell felnyitása.…

A jövő városi színháza

Milo Rau, Stefan Bläske, Steven Heene, Nathalie De Boelpaep és az NTGent alkotócsoportja

A városi színház modelljének megnyitására, a városi, nemzeti és nemzetközi alkotási módok, a folyamatosan együtt dolgozó társulat és a vendégekre való nyitottság kombinációjára irányuló kísérletek rendre elbuktak a „városi színház” struktúrájának implicit határain. Matthias Lilienthal erre irányuló kísérletét a Münchner Kammerspielében nemrég szakította félbe a politika.

Urbán Balázs: Bemutatók sűrűjében I.

A 2017/18-as évad az Ódry Színpadon

Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és…

Egy fecske nem fecske?!

Fuchs Lívia, Králl Csaba és Megyeri Léna kommentlánca a Magyar Nemzeti Balett Triple Dance című estjéről – Müpa

Végre előáll Magyarország vezető balett-társulata egy nemzetközi mércével is mérhető, ismert és keresett külföldi koreográfusokat felvonultató kortársbalett-esttel – én elviekben legalábbis ezt tartom a Triple Dance-ről, a lábjegyzetekről majd később –, kommunikációjuk fő csapásiránya mégsem ezt erősíti, nem ennek segít megágyazni, hanem a klasszikus balettre mutat vissza, azzal próbál takarózni, mintha bármi pironkodni- vagy szégyellnivaló…

Boros Kinga: Ebben a városban

A. P. Csehov: Három nővér – Figura Stúdió Színház

Sehol máshol nem fog tudni így megszólalni az előadás, ilyen hitelesen, mint Gyergyóban. Ami itt igazság, az egy vendégjátékon póz lesz. És mégis oly rokonszenves nekem a bátorság, amellyel az alkotók elfordulnak az (erdélyi, budapesti, bukaresti, európai stb.) szakma feltételezett elvárásaitól, és csinálnak egy minden értelemben gyergyói előadást. Ez a Három nővér nem attól „helyspecifikus”,…