Author Archives

Archive of the posts written by author : Rádai Andrea.

Fehér Anna Magda: Bohózat? Komolyan?

Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - a Kultúrbrigád és az Átrium előadása

A film rákérdez arra, hogy megszülethet-e a kapcsolat kultúrák, idegenek között, hogy képes-e bármilyen társadalom befogadó lenni? Ember-embert el tud-e fogadni? Az Alföldi-féle rendezés viszont kijelenti és bizonyítottnak veszi, hogy vagyunk mi, a normálisak, akik nyitottan és szeretetben élünk, és vannak ők, az abnormálisak, akik mind bolondok, és akikhez minekünk az égvilágon semmi közünk.

Darida Veronika: Szövegszínházak

Irodalom és színház, avagy Irodalom-e még a dráma? – a Színházi Dramaturgok Céhének konferenciája

Hol van a szöveg helye a kortárs színházban? Kiszorította a rendezői színház? Megszólalnak új hangok a színpadokon? Milyenek az új drámatendenciák? Megjelennek-e, és ha igen, milyen módon, a közéleti problémák a most írt darabokban, reflektálnak a minket körülvevő valóságra? Vagy a realista színházi hagyományhoz kapcsolódó szövegekkel szemben még  inkább védelemre szorulnak azok az új dramaturgiák,…

Varga Anikó: Törless iskolaórája

Dollár Papa Gyermekei: FÉREG (Törless iskolaévei)

Ha abból a szempontból nézem a Férget, hogy sikerült-e megszólítania a diákokat a problémafelvetéssel, akkor a Dollár Papáék vállalkozása ezt könnyedén, izgalmasan és fókuszáltan tette.

Maul Ágnes: Erő és erőlködés

2 in 1 kritika: MA•ZE: Kumzits / Dzsumbuj és Feledi Project: Hat tánc

Szemben a MA•ZE előadásával, amelyben nem dekódolhatók a mozgássorok magvas gondolatokká, nem eltáncolt történeteket látunk, a Hat táncban hosszasan ecsetelhető lenne, ki, mit, miért csinált, milyen szimbólumként használt tárgyak, milyen motívumok, mikor, hogy bukkannak fel, kivel, mi történik. Ezek sorra vétele azonban maximum arról győz meg, hogy a produkció mögött sok „agyalás”, sok munka lehet.

Jó kérdés – Hol a nő helye a színházban?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 1. rész

A színházban szerencsés, ha az ember olyasmiről beszél, amihez köze van. Azt, hogy nőként milyen élményei vannak az embernek, elég kézenfekvő, és – tette hozzá Székely Kriszta – aligha van nő, akit ne ért volna kisebb-nagyobb abúzus azért, mert nő. 

Berecz Zsuzsa: Hősök vétója

Én Prométheuszra gondoltam – Bohócok a Láthatáron Csoport

Beparáztat a részvételi színház? Akkor tolj be pár ellenpirulát, és cserébe parádés drámatanárhad palléroz, hogy élethűen oldd a pirulást. Egy slamóra pedig abban segíthet, hogy szellemesebben és szemtelenebbül érvelj, mintha slamtelen drámázásban lett volna részed.

Molnár Zsófia: Otthon(ka)

Cserne Klára: NYELV és LÉLEK - Átváltozó Egyesület, Dinamó Budapest, Artus

Szárnypróbálgatás, mondanám a Cserne Klára rendezte előadásra, már ha az Artus fiatal alkotóknak megmutatkozási lehetőséget nyújtó sorozata nem „Arccal a halnak” elnevezés alatt futna. Így a képzavart elkerülendő inkább azt mondom: első karcsapások egy új úszásnemben.

Amikor a kiüresedett forma mozgatja az eszmét, nincs rendben

Tóth Józseffel Marton Éva beszélgetett

Bár hosszabb-rövidebb ideig kőszínházakban is dolgozott, a függetlenek határozzák meg a színházról való gondolkodását. Alapító tagja volt a Bárka Színháznak. A számos társulati váltás, a játszás mellett a rendezés, a film, a szinkron számára az útkeresést is jelentette. A Kolibri Színház mellett többek között a Vádli Társulatban, a Stúdió K-ban játszik.

Gabnai Katalin: Ki kér imát?

Young Jean Lee: Templom – a Staféta program előadása a Szkénében

Mindenből lehet színházat csinálni. Lehet építeni közhely-kártyavárat, lehet emelni frázis-palotát, jelentése lesz, ha a rendező érzi, milyen minőségű az anyag, amiből dolgozik, és szükség esetén kirakja az idézőjeleket.

Hatházi András: Tényleg színház az egész világ?

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozatának hivatalos tanévnyitó ünnepségén elhangzott előadás rövidített változata

Nem biztos, hogy az életet éljük. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy azt éljük, amit az életről gondolunk. Amit az életről hiszünk. Amit az életről tudunk. Mert mindannyian tudjuk, hogy hogyan kell élni. Persze néha rácsodálkozunk, hogy a világ másik fele mindezt teljesen ellentétesen tudja, és mégis él.