Author Archives

Archive of the posts written by author : Rádai Andrea.

Puskás Panni: Malkovich, Malkovich, Malkovich…

Just Call Me God. A diktátor utolsó beszéde – Müpa

A magam részéről nem azért mentem a Művészetek Palotájába április 4-én, hogy valami mély és sokrétű művészi élményben legyen részem, hanem látni akartam John Malkovichot. Ebben a tekintetben kétség sem fér hozzá, hogy sikerrel jártam.

Tarján Tamás: Mindig van valami

Hajdu Szabolcs: Kálmán nap – Látókép Ensemble

Ez a szomorú, egyben töprengő fintorokra késztető, lefojtottan poénos középnemzedéki látlelet, kudarc-tragikomédia sikerre van ítélve.

Bálint Orsolya: Násztánc és korhatáros Disney

2 in 1 kritika: Feledi Project: Menyegző és Kulcsár Noémi Tellabor: Lolita

Gyakran ér az a tudathasadásos élmény, hogy olyan kortárs, ráadásul fiatal alkotókat látok, akik nem a ma táncnyelvén, s nem is eredeti, saját hangjukon szólnak, ennek tetejébe lejárt szavatosságú üzeneteket közvetítenek.

Rádai Andrea: Néma marad

Szívszakadtig – Pintér Béla és Társulata – Szkéné Színház

A Szívszakadtigban egyszerre van valami bulváros sekélység és a társulattól szokatlan irányban terjedő mélység; valami izgága eszeveszettség és részletgazdag bíbelődés.

Nincsenek megfelelési pontok

Kovács Dezső POSZT-válogatóval Marton Éva beszélgetett

Néhány napja derült ki a 2017-es POSzT versenyprogramja. A két válogató, Kovács Dezső kritikus és Árkosi Árpád rendező a 2016. március 1. és 2017. március 5. között bemutatott, magyar nyelvű színházi premierek közül választott ki 14 előadást. Marton Éva a POSzT-tal és a másik válogatóval való együttműködés részleteiről, a válogatás szempontjairól kérdezte Kovács Dezsőt.

2017. április

TARTALOMJEGYZÉK

Papp Tímea: Elsüllyedt álmok

Moritz Rinke: Vineta Köztársaság, A. P. Csehov: Ivanov – Weöres Sándor Színház, Szombathely

Üzemi hőmérsékletünkre nem tudjuk felfűteni magunkat, aki segítene, azt elüldözzük. Nem játszunk és nem játszunk rá. Némán, befelé nyüszítünk. Dehogy spleen ez.

Róbert Júlia: Közösségi és részvételi? Közösségi vagy részvételi?

A közösségi és a részvételi színházról

Beszélgetések és kérdés-felelet formában folytatott levelezések összesítéseként próbálom meg körüljárni, hogy mi mindent fednek ezek a jelzők. Legyen ez egyfajta látlelet.

Hamvay Péter: „Túlságosan színházként működtünk”

A KOMA-ról

Családsegítőt, mentálhigiénés központot, iskolát és színházat ötvöz egy intézményben a XV. kerületi közösségi színház, a KOMA. Most tanodát alapítottak, és azt remélik, színházi terápiájukkal modellt alkotnak, ami segíthet a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában.

Gyerekek, ki volt már reménytelenül szerelmes?

Kerekasztal-beszélgetés a közösségi színházról. Moderátor: Kovács Bálint

Mi egyáltalán az a közösségi színház? A MU Színházban egy egész hetet (OPEN Fesztivál) szenteltek a témának, de a résztvevőknek nem volt könnyű dolguk, mert egyértelmű definíció nem létezik. Mit nevezhetünk közösségnek, és honnantól lesz színház, amit a közösség létrehoz? Interakció-e egy levél felolvastatása egy nézővel? És a gyerekek bekiabálása? Mikor cinkeltek a kártyák? Többek…