Author Archives

Archive of the posts written by author : Rádai Andrea.

Macskajáték – fotók helyett – galéria

Forgách András rajzai Dömötör Adrienne a Nemzeti Színház Macskajáték című előadásáról írt kritikájához. A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, Tompa Andrea főszerkesztőnk – az övétől eltérő – politikai véleménye miatt nem járul hozzá, hogy a színház fotóit felhasználhassuk cikkeinkben. Ezért most a Macskajátékról írt kritikánkat Forgách András író az előadás fotói alapján készült rajzaival illusztráljuk,…

2020. január

TARTALOMJEGYZÉK

Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban

2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Hermann Zoltán: Ez is operett, az is operett

Mágnás Miska – Vígszínház

A nagy társadalmi ellentéteket kétségkívül tompítja, hogy a Király Színház közönsége akkor – és a Vígé most! – valamiféle színházszociológiai értelmű „kívüliségben” szimpatizál a hősökkel: nem drukkol annyira a cselédek győzelméért, mint amennyire szeretné látni az arisztokrácia megleckéztetését. Az operett a semleges megfigyelő hamis önképét kínálja a nézőnek.

Engem addig izgat valami, amíg kialakul

Márton Andrással Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Nyugtalan természetének köszönhetően sokfelé megfordult az évtizedek során. Hat budapesti színháznak is tagja volt, játszi könnyedséggel lett színészből kultúrdiplomata, majd újra színész. Karakter- és főszerepek hosszú sorát alakította a legkülönbözőbb előadásokban a Két úr szolgájától Az ügynök haláláig, a Bösendorfertől a Kvartettig. Sokfelé rendezett, könyveket írt, fordított, kommunikációs módszert dolgozott ki. Az a típus, aki…

Pethő Tibor: Bontott téglából

Topolcsányi Laura–Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc – Stúdió K

Ha esetlegesen is, de Asia és Anasz képzeletbeli kapcsolata köré szerveződik a darab. Történetük nincs, múltjuk, kapcsolatuk relációi feltárhatatlanok, csupán konfliktusuk tárgyát ismerjük: a nő repülőn akar menekülni, Brüsszelbe vagy Budapestre (vesd össze: „kigepen”), a férfi azonban képtelen bohócdoktori hivatását, a gondjára bízott gyerekeket a biztonságos életért elhagyni.

Hangosító – A Színház folyóirat podcastje – 12. adás

A sikerről kérdezte Gáspár Ildikót, Gyabronka Józsefet és Tasnádi Bencét Gócza Anita

“Az ember teljesen fel tud oldódni abban, amit csinál” – mondja Gáspár Ildikó rendező a Hangosító 12. adásában, amely a sikerről szól. A műsor vendégei még Tasnádi Bence: “Ugyanazok nézik, ugyanazok játszanak… kis pezsgésre volt szükségem” és Gyabronka József: “Azt mondtam magamnak, hogy ezt sürgősen abba kell hagyni.” A résztvevőkkel Gócz Anita beszélgetett. Hallgassátok meg…

Gabnai Katalin: Adásveszély

Pintér Béla: Anyaszemefénye – a Pintér Béla és Társulata valamint a Katona József Színház koprodukciója – Újpesti Rendezvénytér

Van szakítás, van összeborulás, hol itt, hol ott, s van baj, nem is kicsi, olyan célra tartó dramaturgiával összerakva, mint amivel a vásári képmutogatók éltek valaha.

Megyeri Léna: Giselle a gyárból

English National Ballet: Giselle / Sadler’s Wells, London

A dramaturgia a legtöbb ponton hű próbál maradni Théophile Gautier librettójához. Talán pont ez az, ami végeredményben gúzsba köti a produkciót: hiszen egyértelmű, hogy egy 1841-ben született, a romantikus kor toposzaival átitatott tündérmesét nem lehet radikális változtatások nélkül modern kontextusban értelmezni.

Tompa Andrea: Nem annyira lojális

Térey János: Lót – Szodomában kövérebb fű – Örkény Színház

De nem két idősík épül és kacsint egymásra: ezen a színpadon egy örök idő van, benne a felismerhető társadalmi jelenünk és a mózesi korok egyszerre. Ezt csak az igazán kivételes költészet tudja a színpadon.