Author Archives

Archive of the posts written by author : Rádai Andrea.

Artner Szilvia Sisso: Önazonosság? Jaj, csak azt ne…

Az Imre Zoltán Program (IZP) és az Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) estjeiről: Várnagy Kristóf, Egyed Bea, Cserepes Gyula és Eva Urbanova bemutatói

Ez a „kettő az egyben” kritika most tulajdonképpen „négy az egyben” tudósítás . Négy kicsi kortárs darab, négy tetszetős, egészen kicsi kis táncművészet, amely valódi kérdéseket tesz fel, és igazából az a jó benne, hogy „van még ott, ahonnan ezek jöttek”.

Jászay Tamás: A nem-szent család

Parasztopera – Szegedi Nemzeti Színház

Ceci n’est pas une critique, villogó, piros betűkkel szeretném most ezt a mondatot a képernyőn látni. Azt is megmondom mindjárt, hogy miért.

Legyen bátorságunk kiállni magunkért

Járó Zsuzsával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Nemzedéke egyik legmarkánsabb színésznője. Szókimondó, bátor, egyszerre karcos és érzékeny jelenség. A legendás Máté-osztályból startolt a pályán, az Örkényben volt gyakorlaton, és három évadot töltött a színházban, ahol elbátortalanítóan  hatott rá a sok Kossuth-díjas kollégája.  A műhelymunka örömét a Csizmadia Tibor vezette egri társulatban találta meg.  A Vígszínházhoz, ahol hat évig volt társulati tag, ambivalens…

Gabnai Katalin: Monitorszínház

Csehov: Sirály – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának streamelt előadása 2020. március 12-én

Csakhogy ez az este, itt és most – földgolyót behálózó, szociális esemény. Nem várnánk így talán, ha nem volna a színház orvosilag „tiltott gyümölcs” ma, s nem éreznénk némi titkos büszkeséget, hogy – egyelőre – kicseleztük a bajt.  Együtt vagyunk.

Artner Szilvia Sisso: Lány az alagút végén

Aliz! – Budaörsi Latinovits Színház

Alice Csodaországban című abszurd meseregényét 1865-ben írta Lewis Caroll. Példátlan karriert futott be a mű már a maga korában és azóta is. Talán azért olyan menő ma, mert fejre állított logikájával és szürreális szereplőivel a hatalmat bírálja, és az egyén szabadságát élteti. Tengely Gábor a Budaörsi Latinovits Színházban rafinált családi verziót rendezett.

Fritz Gergely: Etessük vagy ne?

Tünet Együttes: Trolletetés – Mu Színház

A Trolletetés direkt trash. Nemcsak tematikailag, hanem esztétikailag is. Néhol megbicsaklik a lendülete, illetve nem tudja elkerülni az önismétlés veszélyét, de aztán egy hirtelen ritmusváltással újra belendül.  

Nagy Klára: Ha felépül végre a házunk

Családi tűzfészek – Trafó / Orlai Produkció

Bár látszólag pofonegyszerű a párhuzam lakhatási szempontból a hetvenes évek és a jelen között, a Kádár-kori környezet mégis eltávolítja a nézőt, ami pedig az amúgy bitang erős történetet is meggyengíti, illetve azt a látszatot kelti, mintha semmi se változott volna…

Muntag Vince: „Aki így néz ki, az nem Ön”

Molnár Ferenc: A doktor úr – Vígszínház

Egy olyan műnél, ahol az ablakon bemászás, a hallgatózás, a meglepetésszerű megjelenés, a rajtakapottság bohózati paneljei szervezik a cselekményt, ez a képi, sarkított fogalmazásmód frissítően hat. (…) Ez a fajta színházi fogalmazásmód természetes kötőanyagként működik az egyébként nagyon különböző intenzitású és habitusú színészi alakítások között.

Muntag Vince: Isten, város, én

Térey János: Lót – Szodomában kövérebb a fű, Örkény Színház – Többhangú kritika Gubán Mária és Urbán Balázs kommentárjával

…a mű nem veszti el vallásos tartalmait attól, hogy a jelenre vonatkoztatható. Isten és a belőle következő erkölcsi szempontrendszer megmarad annak, ami, absztrakciónak a létezés körül. S a mindennapiság és az általános metafizikai szint közti átlépés nincs elmosva, sőt, folyamatos ütközési felületet jelent, amit mindenekelőtt Lót alakja jelenít meg.

2020. március


Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /www/szinhaznet_wp/wp-content/themes/afford-child/loop.php on line 30

TARTALOMJEGYZÉK