Category Archives

Archive of posts published in the category: 2008. december, Folyóirat

2008. december

TARTALOMJEGYZÉK

Koltai Tamás: A színházi ember ethosza

Búcsú Fodor Gézától

Írásai szellemi-érzéki gyönyörűséget okoztak. Sokszor nem akartam megtisztelni velük a szürke hétköznapokat, ünnepi pillanatokra hagytam elolvasásukat

Búcsú a mestertől

Tanítványai búcsúznak Fodor Gézától

Az itt emlékező hajdani diákok többsége dramaturgként állásban van valamelyik budapesti színháznál. Ketten rendezők lettek, egyikük pedig forgatókönyvíró

Tompa Andrea: Blaha Lujza népe

A Budapesti Őszi Fesztivál utcai performanszairól

A város válik díszletté ezeken a délutánokon-estéken, olykor küzdelmes díszletté

Sz. Deme László: Misztérium a gyakorlatban

A BŐF beavatás-konferenciájáról

Mi a beavatás, hogyan zajlik, mit eredményez – ezek a kérdések merültek fel a Trafóban, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében meghirdetett kétnapos konferencián

Karsai György: Játszani is engedd

A jég és a Ványa bácsi Nemzeti színházi előadásáról

A hazai úgynevezett alternatív színház legmarkánsabb, munkái és sikerei révén leghitelesebb formációja és az egyik „legkőszínházibb” társulat egészen más játékstílushoz szokott színészeinek együttes munkája kifejezetten pikáns

Sz. Deme László: A gyűlölet arcai

A velencei kalmár két előadásáról

Puskás és Zsótér rendezése egyaránt a Shakespeare-ből kibontható Brechtre koncentrál, csak egyikük inkább a példabeszéd mondanivalóját ragadja ki, míg a másik a példabeszéd mögötti világot mutatja be részletesen

Kolozsi László: Ez a kor

A mizantrópról

Lehetséges, hogy Alceste zsidó. Ezt abból sejthetjük, hogy pajeszos, kaftános Du Bois hozza a rossz hírt

Stuber Andrea: Néptribün

Az Istenítéletről

Remekül működik a salemi bámészkodók csapata: egyrészt hatásosan mozognak tömegként, másrészt pontosan válnak ki egyenként, jó ritmusban villantva fel egy-egy karaktert, ízt, színt

Zappe László: Mint a kecske

A Mandragóráról

Az átíró az életkedvtől és -erőtől duzzadó, az erkölcsöket vidáman ostorozó komédiát egy általános idiotizmusba süllyedt, dekadensen kornyadozó világba transzponálta