Category Archives

Archive of posts published in the category: 2010. január, Folyóirat

2010. január

TARTALOMJEGYZÉK

Upor László: Éljen a kortárs dráma (is)!

Ami a szerzőnek Kukorellyről eszébe jut

Hogy ne árnyékot öklözzünk, ne a levegőbe beszéljünk, álljon itt egy lista.

Karsai György: A színművészet magasiskolája

A Naphosszat a fákon előadásáról

A Naphosszat a fákon egy Nagy Színészegyéniség közönség előtt prezentált ünnepe.

Rádai Andrea: Rész/vétlenség

Zsámbéki számos brechti, teátrális elemet csempészett az előadásba – ez indokolhatja azt is, hogy három felvonásban játszatja: a két szünet kizökkent és eltávolít.

Ugrai István: Csorog az üres árok

A kolozsvári Három nővérről

Minden színész makulátlan alapossággal szolgálja a rendezői koncepciót, könnyeden és bátran fordítja ki saját figuráját, egészen a Csehov által szándékolt szánalmasságig.

Deres Kornélia: Három görögből egy magyar

Az Oidipusz gyermekeiről

… mielőtt eleve és automatikusan pozitívan viszonyulnánk a kortárs magyar színpadi szövegekhez, fontos lenne mindig hozzájuk olvasni a konkrét előadások minőségét is.

Zappe László: A mechanizmus működik

A Játék a kastélyban előadásairól

A Játék a kastélyban anekdota három felvonásban, amely sok mindent kibír, kivéve azt, ha morális igazságtartalmat próbálna valaki belegyömöszölni.

Szántó Judit: Mágnás Xaxa

A hattyúról

Amúgy: miről szólhatna egy mai A hattyú-előadás? Hát nem forradalomról és multikról. Erős a gyanúm, hogy elsősorban Molnár Ferencről. A bravúrról, a stílusról, az effektusokról.

Tarján Tamás: Se rojt, se bojt

A Cyrano de Bergerac előadásáról

Őze előzetes nyilatkozataiban is kísértett, hogy majdnem mindent a dráma iránti lelkesedésből próbál megoldani.

Szántó Judit: Fülig metaforában

Egressy Zoltán írói lényét erős mondanivalók feszítik, és sokféle utat kipróbál tolmácsolásukra. Ezúttal mellékösvényre, illetve zsákutcába kanyarodott, de mindig érdemes figyelni rá.