Category Archives

Archive of posts published in the category: 2011. augusztus, Folyóirat

2011. augusztus

TARTALOMJEGYZÉK

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai IV.

A POSZT-válogatásról

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.

Kolozsi László: Kettő maradt

A Miskolci Operafesztiválról

Kellene és lehetne Verdiből bohócot, trónfosztott királyt csinálni.

Stuber Andrea: Drang nach Osten

A Szekszárdi Német Színházról

…a szekszárdi német színház június elején miniévadot szokott tartani, amikor is két-három nap alatt eljátssza az összes produkcióját.

Ménesi Gábor: A puszta jelenlét örömre

Beszélgetés Lázár Katival

Babarczy nagyvonalúságának, kísérletezőkedvének és huncutságának köszönhetően próbálkoztunk meg a rendezéssel. Egy évadra megkaptuk a stúdiót is, ahol előadásokat hozhattunk létre.

Szoboszlai Annamária: Ez itt a fény, ez a csigolya

Russell Maliphant és Wayne McGregor koreográfiáiról

Az nem kérdéses, hogy mindkét esetben remekül képzett táncosokat látunk lehengerlő technikával, ami már önmagában öröm.

Cseh Katalin: A teátrális demokrácia útjai

A színház szerepéről az 1956-os forradalomban - I. rész

Úgy tűnik, a legtöbb kritika a hibákat ideológiai-világnézeti alapon ítéli meg, és tagadni igyekszik, hogy a színpadra állított világ megfelel a valóságnak.

Faluhelyi Krisztián: Apokalipszis itt, utópia ott

A berlini Theatertreffenről

Tévútra került vagy éppen tévelygő lánykákból végül Herbert Fritsch Nórájának köszönhetően sem volt hiány a találkozón…

Rákóczy Anita: Számoljunk, papa

A Theatertreffen Testament-előadásáról

A színész alkotók meghívták saját (!) apjukat a színpadi térbe, meghitt családi együttlétre, hogy nyílt színen, a Lear király felvonásai mentén – amelynek szövege kivetítőn végig követte az előadás fonalát – szót ejtsenek erről-arról.

Koltai Tamás: A klisé és a helynélküliség

A Bécsi Ünnepi Hetekről

Más aura ez, tőlünk kétszáznegyven kilométerre, még csak nem is hasonlít a miénkre.